A fénymérés, fénymérési módok, hisztogram, expozíció-korrekció
Túljutottunk a záridőn, a rekeszértéken, az ISO értékeken. Most tekintsük át a gép fénymérését, amivel értelmet kapnak ezek a számok.
A mai gépek kizárólag TTL ("trough the lens") fénymérést használnak, tehát az objektíven beeső visszavert fényt mérik. Ez szerencsés, mert bármilyen szűrőt használunk (pl. polár- vagy színszűrőt), a gép fénymérője már beleszámolja ezt az eredménybe.
A legfontosabb, amit a fénymérőkről tudni kell: minden esetben középszürkének szeretnék beállítani a képet. Ez azért van, mert egy átlagos kép fényeloszlása szürkeskálán kb. a 18%-os szürkének felel meg. A gépünk a mérés eredményeként egy viszonyszámot fog adni, melyet automatikusan rekesz/zársebesség párossal jellemez az adott ISO érték mellett.
Természetesen a viszonyszámhoz nem csak egy rekesz/záridő tartozhat, hanem a már korábban megtanultak alapján több is. Pl. ISO 100-nál a gép f5.6-os rekesz mellett 1/200 mp záridőt ad meg a helyes expozícióhoz, akkor ha f4-re állítjuk a rekeszünket, a záridőnk 1/400 mp-re fog rövidülni, azonos expozíció mellett. Ezt a lehetőséget használhatjuk ki a gépünkön P (program-automatika) módban, "program-shift” funkcióként, illetve ez alapján fog a gépünk Av/A (rekeszprioritás) módban a beállított rekeszhez záridőt rendelni, vagy Tv/S (záridő-prioritás) módban rekeszt állítani az általunk megszabott záridőhöz.
Általában a következő fénymérési módokkal találkozhatunk gépeinknél:
- Mátrix fénymérés (Matrix, Evaluative metering): általában ez az alapbeállítás. Ilyenkor több fénymérőmezőn (géptől függően 35 - 256, vagy akár 1000 mezőn) mér fényt a gép, majd a tárolt minták alapján dönt arról (több 10 000 mintát is tárolhatnak), hogy kell-e saját magát korrigálni automatikusan vagy sem. A döntéshez olyan paramétereket is figyelembe vehet a rendszer, mint pl. az objektív gyújtótávolsága, a beállított tárgytávolság vagy éppen azt, hogy melyik AF mező aktív. Az esetek kb. 95%-ban megfelelően exponált képet kapunk alkalmazásával.
- Középre súlyozott fénymérés (Center Weighted metering): az összes fénymérési mezőn figyelembe veszik az eredményt, de a középső területre jutó mezők jóval nagyobb súlyban fognak szerepelni a végeredményben. Általában a kép közepe 60-80%-os arányban szerepel a mérésben, míg a szélek a maradékon osztoznak.
- S(z)pot mérés (Spot metering): általában a képmező közepén 2 - 3%-os körben mér a gép (vagy egyes gépeknél az aktív AF mezőhöz is lehet kapcsolni a mérőmezőt). Ezt az üzemmódot a legnehezebb használni, de a legpontosabb eredményt adja.
Mi történik akkor, ha a fénymérő téved, nem helyes eredményt ad? Ez esetben kénytelenek vagyunk korrigálni a mérés eredményét (exposure compensation). Általában a korrekció tapasztalati alapon történik, kiismerve a gép fénymérési sajátosságait (minden gép másképpen viselkedik egy adott helyzetben).
A fénymérés elején utaltunk arra, hogy a fénymérő a középszürke átlag elérésére törekszik. Ez a módszer a fehér tónusokat és a feketéket is a szürkére próbálja kiexponálni. Ezért, ha túlnyomórészt fehér (vagy világos) tónusú a képünk, pozitív korrekcióra lesz szükségünk, ha fekete, akkor negatívra.
Pl. egy homokos part tűző napsütésben akár 2 stoppal (2 FÉ-vel) is képes elvinni a mérésünket, amit kézzel kell korrigálnunk, ha nem akarunk súlyosan alulexponált képet kapni.
Az expozíció pontosságának megállapításában jelentős segítség a digitális gépeknél a hisztogram használatának lehetősége. Kompakt gépeknél már a fényméréskor is bekapcsolhatjuk a hisztogramot, így azonnal látjuk, ha korrekcióra lesz szükségünk. A hisztogram a kép fényeloszlását mutatja meg egy koordináta-rendszerben. A vízszintes tengely jelenti a feketétől-fehérig tartó szürkeskálát, a függőleges tengely pedig az adott szürkeértékhez tartozó pixelek számát.
Jól exponált a képünk, ha a hisztogram harang alakúan néz ki. Ha balra csúszik, akkor alulexponált, ha jobbra, akkor túlexponált lesz az eredmény. Természetesen vegyük figyelembe a hisztogram olvasásánál a képünket is: ha eleve sötét tónusút készítünk (amin sok sötét vagy fekete rész van, "low key” képek), akkor a jól exponált képnél is balra fog csúszni a harangunk, ugyanez igaz világos tónusú képeknél is ("high key”), csak a másik oldalra tolódik el mionden.
Alul, jól és túlexponált kép hisztogramja a következően néz ki:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
