Hirdetés

Aktív témák

  • Zedisdead

    csendes tag

    „Életünk elrontása elidegeníthetetlen jogunk”

    Szorgalmasan nézegetem a filmeket. Most az Amelie csodálatos élete volt soron. Meg kellett nézztem, hogy tudjam, hogy néznek ki a felhők Pest felett, mikor Budáról nézzük naplementekor. Csináltam neki hangot, ahogy szoktunk, mert úgy azért még is csak jobb. Csináltam szendvicset ahogy szoktunk, vettem pop-cornt és sósperecet, ahogy szoktunk (ez a rész kis korrekciót igényel, ugyanis a kukoricát és a perecet egy csomag chips személyesítette meg, mert ugye ki az aki képes egyedül megenni szendvicsek után még egy csomag pattogatott kukoricát és sósperecet. Nos én biztosan nem.) A felhőket megismertem. Ez azért jó mert a felismerés varázsán nem változtat az a tény, hogy melyiket láttam előbb. És újabb kicsi rész világítódott meg „bálnát, Gellért-hegyet, Kontroll-t, biciklit, az esti Budapestet...” . A film úgy egészében is nagyon tetszett. Kicsit ismerős, kicsit az enyém. És úgy érzem nagyon boldognak kell lennem, mert csodák vannak, csak észre kell őket venni, és kell valaki, aki csodákat tesz. Én asszem ismerek is... És tényleg, amikor már végleg elkeserednél, akkor jön és megvigasztal, akkor történik valami, ami felvidít és erőt ad, hogy újabb csodákat tegyél és élj meg. Értem már, hogy a türelmetlenség megöli ezeket az apró varázslatokat, és megtanultam észrevenni őket, és nem elrontani. Így sokkal érdekesebb, izgalmasabb. Mert néha ki kel lépni a hétköznapok rohanásából és részese lenni valami titokzatos, misztikus dolognak. Most nagyon jó. És akkor elmentünk aludni, ahogy szoktunk, ki-ki a maga ágyába.


    [Szerkesztve]

    Zed<-_->

Aktív témák