Új hozzászólás Aktív témák

• #5610 munky őstag po1son #5607

  Új Válasz 2011-06-24 08:29:07 #5610

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  munky

  őstag

  válasz po1son #5607 üzenetére

  Jó mivel ilyen szépen kérted megpróbálom vázolni. Előre szólok hosszú lesz!

  Réges régen egy messzi messzi galaxisban…

  2007 végét írjuk, és Sanyika nagyon unatkozik. Szereti az online számítógépes játékokat, de nincs nagy tapasztalata az FPS-ek műfajában. A szokásos Battlefield és Call of Duty vonal nem vonzza igazán, de ekkor találkozik a Team Fortress 2 nevű játékkal, ami rendre magas értékeléseket kap a szaksajtótól és a játékosoktól egyaránt. Ezen beszámolók illetve az elérhető képek és videók alapján megtetszik, neki a fenti címekhez viszonyítva sokkal egyedibb és kissé rajzfilmesebb kinézet, valamint hangulat, ezért megveszi. Hamar rájön, hogy mekkora kincsre lelt: kilenc egyedi karakter mindegyik eltérő képességekkel, játékélménnyel valamint remekül eltalált hangokkal és vicces szövegekkel. Ami pedig a legfontosabb: egymásra vannak utalva. Vagyis a csapatunka nélkülözése esetén szinte borítékolható a kudarc. Ezek a dolgok és a poénos ugyanakkor mégis komolyan vehető játékmenet szinte beszippantja.

  Rátalál néhány magyar szerverre ahova kivétel nélkül élvezet feljárni. Mivel ekkoriban nincsenek sokan, szinte mindenki ismer mindenkit. Olykor majdhogynem családiasnak mondható a légkör, sokan használják a Voice Chatet és törekednek az aktuális feladat teljesítésére. Telnek, múlnak a hetek és a nagy hetelések közepette kisebb baráti társaságok alakulnak ki, akik klánokba verődnek. Ekkoriban még a versenyszerű játék szabályai nem voltak lefektetve ezért csak néhány puhatolózó, kísérletezgető alkalommal és főleg a poén kedvéért „waroztak” egymás ellen a csapatok. Szép lassan azonban külföldön kialakultak a kompetitív játék szabályai, amik természetesen futótűzként terjedtek. Ekkoriban Sanyika tulajdonképpen eldönthette, hogy az akkor még magas élvezeti faktorral bíró Public játékot választja vagy kisebb létszámmal ugyan, de sokkal szervezettebben játszik valamelyik klán tagjaként.

  Mivel Sanyi szeretett nagyobb létszám mellett gyakni és amúgy sem kedvelte a „kötöttséget” kipróbálta ugyan a Warozást, de inkább maradt a kaptafánál. Teltek múltak a hónapok, és a Valve a szokásosnak mondható hibajavítások mellett szép sorjában elkezdte frissíteni a karakterek fegyverarzenálját. Ennek kezdetben nem sok negatív következménye volt, ám idővel, ahogy az lenni szokott a játék alacsonyabb árkategóriába került, ez és talán az a tény, hogy a megjelenést követően sem hanyagolta el szeretett játékunkat a szelep, egyre több ember érdeklődését keltette fel e remekmű iránt. Mivel szép lassan kezdett felhígulni a közösség, egyre inkább háttérbe szorult publicon a csapatjátékra illetve a feladatok teljesítésre való törekvés, hiszen naponta elég sok és sokféle ember fordult meg a szervereken.

  Sanyika ekkor érezte, hogy kezd megszűnni a varázs. Kezdte unni, hogy a csapattársai nem figyelnek rá és a random krit is gyakran késztette arra, hogy felemlegesse a fejlesztők családfáját. Ezért elkezdett csapat után nézni. A Soldier volt a kedvenc kasztja, ezért ezzel szeretett volna játszani és mivel ez a kaszt alapköve a kompetitív játéknak, hamar talált is magának egy lelkes kis hazai csapatot ahol betölthette az egyik katona pozícióját. Figyelték a külföldi csapatok által játszott meccsek demóit, és tanulmányozták az adott pályára alkalmazható taktikákat. Ezeket jól begyakorolták és alkalom adtán tovább finomították. Így kerültek magasabb szintekre szépen lépésről lépésre. Elindultak a legnagyobb európai liga az ETF2l megmérettetésein. Emellett mivel akadt elég magyar csapat pár hetente egy estés NightCupok keretein belül kishazánk csapatai viszonylag jó szervezés mellett, összemérhették az aktuális tudásukat. Ekkoriban egy klán, vagyis a Crit Rocket magasan a többiek fölött ált, ám ez inkább motiváló erőként hatott a többi csapatra, hiszen mindenki szerette volna megtörni a cR. dominanciáját. Emellett persze aki csak alkalom adtán akart vagy tudott játszani ő is meg találta a számítását, hiszen ott volt a korábbi fényéhez képest egyre kopottabb Public. Összefoglalva tehát zajlott a közösségi élet, kupák ligák és egyéb rendezvények színesítették az amúgy sem monoton játék életét.

  Aztán ahogy tovább telt múlt az idő frissítés frissítés hátán jelent meg. Egyre több fegyver került a játékba, amelyek miatt kezdett egyre megosztottabbá válni a közösség. Az újabb játékosok többnyire üdvözölték, hiszen sokakban éppen a megjelenése óta változó játék keltette fel az érdeklődést. Ám a régi motorosoknak általában nem tetszett a sokszor játékmenetet és egyensúlyt alaposan befolyásoló, valamint a kasztok közötti különbségeket és képesség béli határvonalakat vékonyító fegyverek garmadája. Sok megkérdőjelezhető, a játékba illetve a kaszthoz nem illő fegyver landolt a hátizsákokban, amelyek olykor az adott karakter feladatait is rendesen felforgatták. Például a kard, pajzs… stb.

  Miért zavarja mindez Sanyikát, aki úgy sem sokszor ereszkedik le a „pórnép” közé Publicra? A játék kompetitív részében a legtöbb új fegyver sokszor hosszas viták után ugyan, de azért többnyire tiltólistára került. Akkor mégis mi a baja van a ráadásul ingyenes törődéssel? Az, hogy Sanyika Soldier társa sajnos a továbbiakban nem tud hozzájárulni a csapat működéséhez. Értelem szerűen pótolni kell az elvesztett társat. Kétféle a megoldás létezik a probléma megoldására:

  1. Keresni kell egy friss ám jó képességekkel megáldott és lelkes feltörekvő katonát publicról. Sándor ezért pár társával felmegy, hogy egy lehetőleg warozásra nyitott és emellett meggyőzően játszó emberkét találjon, de vajon milyen látvány fogadja őket? A csatornában íjjászkodó Snipernek csúfolt férgek, a Sentry előtt lebökő és negyvenötödszörre talán tényleg megdöglő Dead Ringeres kémek, a mindent visszafújó Pyrók és a rengeteg sapkamániás cserélgetéssel és Craftolással foglalkozó egysejtű látványa. Ez tehát felejtős.

  2. Sanyiék ekkor úgy döntenek, hogy nekik amúgy sincs kedvük kivárni és energiát fordítani egy war szempontjából teljesen tapasztalatlan játékosra, ezért úgy döntnek, hogy egy konkurens csapat játékosát csábítják el. Ez sikerül is nekik. A konkurens csapat azonban nem tudja, pótolni a veszteséget ezért feloszlik. A volt tagok szintén pórul járt csapatok maradékával egyesülnek és ez a „játék” addig folytatódik, amíg magyar szinten alig marad említésre méltó alakulat. A kupák és NightCupok nem megvalósíthatóak a megmaradt maroknyi csapattal. Sándorékat ez nem tántorítja el. Tovább játszanak az utánpótlás hiányától szintén dögledezni kezdő külföldi csapatok ellen ETF2L-en ahol ráadásul (feltehetően a Valve nyomásra) engedélyeztek rengeteg bosszantó fegyvert.

  Majd pár hónap után, amikor ismét veszítenek, egy játékost és hiába keresnek hetekig embert helyette elmegy a kedvük az egész szarakodástól meg emberhiánytól és felszabadítanak a merevlemezükön 11Gb tárterületet a sok idegeskedés helyett. Hiszen a hetente párszor felcsatlakozó „üzletemberek” halmaza már nem számít a szemükben igazi közösségnek a korábbi időkhöz képest.

  Együtt érzek az újabb játékosokkal, hiszen tapasztalás hiányában tényleg nem érthetik, hogy mi ez számukra sokszor csak üres fröcsögésnek tűnő vagdalózás arról, hogy milyen szar lett ez a játék a kezdetekhez képest, és hogy miért nem szeretik sokan az új fegyvereket. Összehasonlítási alap nélkül nehéz. A public romlásával sokan választották a warozást ami tulajdonképpen az utolsó kis sziget volt a szartenger közepén, de mivel az embereket csak a sapka érdekli meg a folyamatos újdonság az utánpótlás hiánya rendesen megmardosta ezt a kis szigetet is. A magyar része már el is tűnt jószerivel…

  Az elmúlt három év kb. így néz ki vázolva a kezdetektől. Így már remélem érthető sokaknak mi is a problémája.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák