Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Goose-T

    veterán

    válasz tildy #61 üzenetére

    Elég hülye elképzelésed van a romantikáról. :D Szerintem ugyanolyan romantikus az, amikor kézenfogva sétálunk tavasszal egy virágokkal teli parkban a párommal, vagy kettesben evezünk egy tavon vagy ilyesmi. Úgy látom, neked csak a vacsora-rózsa-ajándék jelenti a romantikát, pedig az csak egy nagyon kicsi részhalmaza. Lehet, hogy titkon mégis szereted a romantikát, csak le akarod tagadni a külvilág felé úgy, hogy szűk skatulyába szorítod a romantika fogalmát, és látványosan elhatárolódsz tőle?

    [ Szerkesztve ]

    Rockbandám: https://fb.me/scharlotterhodes *** Gitárelektronikai műhelyem: https://www.fb.me/goosetgitar

  • S-Attila

    aktív tag

    válasz tildy #61 üzenetére

    "Hanem arról, hogy pozitívabb/másabb képet állítson be magáról , csak azért, hogy a csajnak bejöjjön."

    Pontosan erre írtam, hogy a valódi romantikának ehhez nincsen köze. Ott nem cél, hogy az ember másnak tűnjön, mint aki.

    "Egy vacsora szerintem egy étteremben pont nem olyan, ahol csak ketten vannak. Mozi meg aztán végképp nem."

    A vacsora/mozi párost tőled idéztem. De ezekbe helyére oda lehet gondolni bármit, amit romantikusnak gondol az ember. De a lényeg megint csak nem az, hogy bármelyik fél is másnak mutassa magát, mint amilyen. Egyszerűen arról van szó, hogy a megfelelő körülmények meglegyenek egymás megismeréséhez. Hogy kinek mit jelentenek ezek a körülmények, az már egy más történet.

    "Egy természetjárás, kirándulás pl. sokkal inkább ínyemre van (és szvsz közelsem romantikus) ,"

    Akkor itt máris eljutottunk odáig, hogy tisztáznunk kellene, mi az, hogy romantikus.

    Az offra:

    Akkor bizony az nem egy nap volt, hanem 5 év. Egy igen hosszú folyamat, nem egyetlen nap. Az az egy nap csak az érzelmek felszínre törése.

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz tildy #61 üzenetére

    Egy túra kész romantika tud lenni. Ősszel a neszelve hulló falevelek és a melankolikus színzuhatag repíthet a fellegekbe, tavasszal a millió kis vadvirág pompája csábít el, miközben szívünk melegségre és szépségre vágyakozik a zord téllel a hátunk mögött. Nem kell ennek látványos romantikává aljasodnia, vagy csöpögnie, mint egy rossz venezuelai szappanoperának. Inkább olyan, mint egy fiatal rózsabimbó a sziromhasadás küszöbén: néma gyönyörűség.

    Szerencsémre író vagyok, és nem kell feltétlenül átélnem mindent ahhoz, hogy el tudjam képzelni; különben fogalmam sem volna róla, milyen ez az idilli, ámde korántsem lehetetlen összhang, amit mindennél inkább nevezhetünk romantikának.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák