Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Szten Márs

    nagyúr

    válasz zH. #26 üzenetére

    Ez több dolog miatt sincs így.

    Egyrészt egészen egyszerűen azért, mert 15 évesen még nem tudja az ember, hogy a későbbiekben hogy érik, hogy alakul egy személyiség, hogy milyen hatása is lesz a 14-15 éves kori dolgoknak 18 éves korra, meg későbbre, hogy merre is kéne tendálni. Nagyon leegyszerűsítve: nem látja, nem is láthatja, ami előtte van, csak ami mögötte. Akinek ez már bőven a múlt, az látja azt is, hogy mi van utána, és igen, ettől még emlékezik a 15 éves korára is, nem lesz hirtelen amnéziás. Csupán a későbbi tapasztalatai alapján jobban meg tudja ítélni azt is, hogy merre kellett volna menni 15 évesen, vagy fiatalabb korban, a későbbi tapasztalatai alapján jobban meg tudja ítélni, hogy egyes dolgok, amiket akkor csinált, vagy csináltak a kortársai, azok mit is jelentenek. Vagy fiatalabb korban.

    Másrészt azért, mert olyan dologban nem okoskodunk, aminek csak az egyik oldalát látjuk, vagy épp egyiket sem. A nevelés az speciel az, aminek csak az egyik oldalát látod. Amíg nem lesz gyereked, vagy mittudomén, nem mész pedagógusnak, iskolapszichológusnak, ilyesminek, hogy neked kell a neveléssel foglalkoznod, mint a cselekvést aktívan végzőnek, nem mint a cselekvés tárgyának, addig csak az egyik oldalát látod a dolognak. Magyarán nem látod át, nem láthatod át az egészet. Így ebben okoskodni, valójában csak annyit jelent, hogy nem jutottál el addig, hogy képes legyél felismerni a tapasztalataid határát.

    A párkapcsolatoknak meg nem tudom, hogy látod-e bármelyik oldalát is. Persze, van akiben ez a mentalitás megmarad később is, felnőttkorára, vagy legalábbis fiatal felnőttkorára. Én azért mindenesetre reménykedek.

    CséZé:
    Na igen, 15 évesen van, hogy azt képzeli az ember, hogy mindent tud. Akkor van a személyiségnek egy olyan robbánásszerű fejlődése, ami elhitetheti ezt az emberrel.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák