Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • localhost

    Közösségépítő

    válasz csimav #15 üzenetére

    Még néhány olyan duma, mint a #14-es és önéletrajzilag arról fogok értekezni, hogy miként döftem hasba magam egy karddal.

    Lásd:
    (kiemelés tőlem!)

    Sötét hegyeken, sárguló réteken
    tépett lován ő egyedül jön.
    Hosszú haját, vöröses szakállát
    lengeti, borzolja vad szél.

    Büszkén ül nyergében, kardját nem emeli,
    szép arcát most elfedte vér.
    Szentföld lovagja, kardoknak bolondja
    halálát érzi és nincs segítség.

    Magas bérceken, lombos cserjéken
    tépett lován ő egyedül jön.
    Győzött csatákon, szerelmes párnákon,
    arcát soha nem színezte pír.

    Fény csillant, ahol ő megjelent,
    fordultak utána az asszonyok.
    Most egyedül, kínlódva lépeget,
    egy sebesült harcos már senkinek nem kell.

    Lent fekszik zizegő zöld fűben,
    tető felette a borús ég.
    Szemét lehunyja, előtte rohanva
    megjelent nagyon sok, nagyon sok kép.

    Győzött csatákon, szerelmes párnákon,
    arcát soha nem színezte pír.
    Most egyedül, kínlódva megremeg,
    és szaracén kardjába lassan beledől.

    továbbá...

    [ Szerkesztve ]

    ¤ Most már biztos: teljesen normális vagyok! ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Mondták itt ezek a hangok is a fejemben. :)) ¤ My IP is: 127.0.0.1

Új hozzászólás Aktív témák