Új hozzászólás Aktív témák

• #100 #44630784 törölt tag

  Új Válasz 2016-02-23 14:21:13 #100

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #44630784

  törölt tag

  A 3D bezony eleve halott koncepció.

  Az alapvető probléma az, hogy a térlátás interaktív folyamat, miközben a jelenlegi 3D technológia nem az.
  Amikor egy adott pontra fókuszálsz a térben, akkor a látásod arra törekszik, hogy a két szemedbe érkező kép a lehető legnagyobb mértékben fedje egymást az adott ponton. Ezt a pontot (síkot) a 3D filmeknél screenplain-nek hívják. Na most a probléma az, hogy a természetben ez a screenplain folyamatosan mozog attól függően, hogy éppen hova nézel.
  Csakhogy a 3D filmeknél a screenplain helyzete kötött (kb. mint a 2D képeknél az élesség), így ha a szemed elkalandozik a képen, akkor a screenplain nem kerül át arra a pontra, amit néznél.
  (Legjobb példa erre, amikor valami "kiugrik" a vászonról. Ösztönösen próbálnál a "legközelebbi" pontra fókuszálni, de nem tudsz, mert a kép nem engedi.)
  Emiatt viszont a szemed és az agyad konfliktusba kerül, mert az agy szeretné átfókuszálni a látványt, de a szemed nem képes rá. Ezt a szervezeted működési hibaként érzékeli és beindítja a védekező mechanizmusait, ezért alakul ki sokaknál fejfájás vagy hányinger.
  A minőségibb 3D filmeknél ezt a koncepcionális hiányosságot úgy próbálják feloldani, hogy a kép fő témáját mindig a screenplain-re komponálják és arra is figyelnek, hogy a vágások során csak kicsit módosuljon a screenplain helyzete, hogy ne kelljen az agyadnak túl gyorsan átfókuszálni.
  Azaz a jobb 3D filmektől azért nem fájdul meg a fejed, mert a kép kompozíciója és a történet eleve a screenplain-re irányítja a figyelmedet, tehát a szemed nem kalandozik el a képen.
  (Visszatérve a vászonból kiugró dolgokra: nem véletlen, hogy a screenplain elé rendszerint csak olyan effekteket komponálnak, ami nem készteti a nézőt átfókuszálásra, pl. eső, hó, füst, stb. A tv demókban szereplő "dinoszaurusz kiordít a vászonról" témákat nagyon gyorsan kukázták.)

  És itt jön az egész 3D technika legnagyobb hibája: pont a screenplain-nél nincs ugyanis valódi térhatása a képnek, hiszen a két szemedbe érkező kép azon a ponton azonos. Azaz ha nézelődni szeretnél a térben, akkor megfájdul a fejed, ha nem, akkor az egész térbeliségnek nincs semmi értelme.
  Így viszont az alkotók nem tudják művészi eszközként használni a technikát, mert a fizikai korlátok kötik őket.

  Példa a képkompozíció történetmesélés funkciójára: az első Alienben van egy jelenet, amikor a gyanútlan szereplő mögött lassan megjelenik a szörny. Végig a szereplőn van az élesség, mi csak egy elmosódott, sötét pacát látunk lassan mozogni a háttérben és ez adja a jelenet feszültségét.
  Na ezt 3D-ben nem lehet megcsinálni, mert ha a figyelmed a háttérre kerül, akkor próbálnál oda is fókuszálni, ha viszont nem rakják át a screenplain-t a háttérre, akkor megfájdul a fejed. Ha viszont átrakják, akkor egyrészt agyoncsapják a poént, másrészt meg a szereplő kerül a screenplain elé, és szintén megfájdul a fejed.

  A 3D filmezés tehát vásári látványosságnak jó volt ugyan egy ideig, de mivel a térhatást nem lehet a történetmesélés eszközeként használni, így a tartalom kínálat is kihalt az újdonság varázsával együtt.

  Erre jön még rá, hogy nem igazán lehet egyszerre minőségi 3D és 2D verziót készíteni ugyanabból a filmből.
  Ha ugyanis egy filmet leforgatnak 2D-ben majd felkonvertálják 3D-re, akkor az eredmény ugyebár szutyok 3D élmény lesz.

  A 3D-ben forgatott filmekből készített 2D verzióknál ugyanakkor két komoly hátrány van:
  1. a felvétel során nagyon nagy mélységélességet használnak
  2. igyekeznek megszabadulni minden képi zajtól

  A kis mélységélesség hiánya kompozíciós problémákat hoz magával, mert az alkotók nem tudják szépen leválasztani a kép fő témáját a háttérről (lásd: Alien-es példa), ráadásul az egész filmnek videokamerás, videojátékos fílingje lesz.

  A képzajokat pedig azért minimalizálják a 3D-ben, mert un. retinarivalizációt okoz. Mivel a zaj minden pixelen más, a két szemedbe érkező képek ezeken a pixeleken teljesen különböznek, amit az agyad nem tud feldolgozni és megint előjön a fejfájás, szédülés, stb.
  Ha viszont pixel pontosan ugyanazt a zajt rakják rá mindkét képre, akkor a zaj egy lebegő, 2D-s síkot fog képezni a 3D-s képen.
  Marad tehát a kényszermegoldás: leszedik a zajt és nem is rakják vissza. Emiatt viszont a látvány a 2D-s verzióban természetellenes, CG-s hatású lesz.
  Na ezért nem hajlandó pl. Nolan 3D-ben forgatni, mert a 3D és 2D verziókat csak komoly kompromisszumok árán lehet valamennyire elfogadhatóvá tenni, ez pedig egy minőségi alkotónak már nem fér bele.

  Összefoglalásul még annyit, hogy a 3D nem olyan, mint a hang vagy a színek megjelenése a filmben. A film nem a valóság szimulációja, hanem történetmesélő média, amiben az alkotóknak az élmény minden elemét kontrollálniuk kell, és gyakran pont a történet hitelessége érdekében olyan képeket kell komponálniuk, amik ellent mondanak a fizika törvényeinek (ezt hívják foto-szürrealizmusnak).
  A 3D ugyanakkor a jelenlegi technika korlátai miatt alkalmatlan erre.

• #106 #44630784 törölt tag dezz #105

  Új Válasz 2016-02-25 13:58:52 #106

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #44630784

  törölt tag

  válasz dezz #105 üzenetére

  "A (stereo-)3D hátrányát nem kis részben a gyakorlatlan szemű nézők milliói jelentik... Miattuk kell lehetőleg minden témát a megjelenítő síkjára tenni."

  Ez kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy a koccintós is minőségi pia, csak az edzetlen gyomrú milliókat kell hozzászoktatni.
  Ha belegondolsz, sem a hang megjelenéséhez, sem a színekhez nem kellett senkinek hozzászoknia, a film technikai fejlődése új eszközöket adott az alkotók kezébe, amit idővel megtanultak használni. Ha viszont a 3D onnan indul, hogy előbb győzd le a fejfájást meg a hányingert, hogy egyáltalán élvezni tudd, akkor már csak ez az egy érv is elég nyomós ahhoz, hogy kijelentsük, hogy halva született technológia.

  1. " A pontosan a screenplainra eső pontok vagy felületek sem esnek tökéletesen egybe a két képen, mert eltérő pozícióból vették fel őket (pl. szemtávolság)."

  Természetesen a screeplain-re eső két kép sem tökéletesen azonos, de ott a legkisebb az eltérés a két kép között, tehát a térérzet is.

  2. "A térhatáshoz a közelebbi és távolabbi objektumok, részek által képzett képtartalom is hozzájárul."

  Ez így van, de ettől még igaz, hogy nem lehet a térérzetet alkotói szempontból kihasználni, mert a fő témának mindig a screenplain-en kell maradnia, ahol a legkisebb a térérzet. Kicsit olyan ez, mintha egy festőnek kellene úgy szobrot alkotnia, hogy ő megfesti a főtémát, majd egy kőfaragó tőle kb. függetlenül ad némi plasztikát a keretnek, hogy rá lehessen mondani, hogy szobor.

  3. "A fentiek miatt a fejfájás sem törvényszerű és a homályosság is csak akkor jelentkezik elkerülhetetlenül, ha kicsi a felvétel mélységélessége, miközben te nagyon máshová akarsz nézni, mint ahová fókuszáltak."

  Ebben egyetértünk, a fejfájást el lehet kerülni, ha nem _akarsz_ máshova nézni, mint ahova a screenplain-t rakták. Az ügyesebb rendezők így is komponálják a képet. És igen, pont ezért nem használnak kis mélységélességet a natív 3D felvételeknél és ezért lesz videós hangulata aztán a 2D verziónak.

  Természetesen elképzelhető, hogy egy filmet csak 3D-ben forgassanak és ne készítsenek belőle 2D verziót, de ahhoz minimálisan az kellene, hogy legalább _egy_ olyan alkotás szülessen, amiben a 3D olyan extra eszközt ad a történetmeséléshez, amitől maga a film 2D-ben értelmetlen vagy legalábbis kevésbé élvezhető legyen. Eddig viszont egyetlen olyan 3D filmet sem forgattak, amiből a 3D ne lett volna elhagyható.
  (Ezzel szemben elég sok olyan film készült, aminek a 3D verziója rontott a filmélményen a 2D verzióhoz képest.)
  Ehhez képest senkinek nem jut eszébe egy filmet hangos meg néma verzióban is kiadni, mert a hang elvétele az esetek döntő többségében érthetetlenné tenné a sztorit. És nem készül a filmekből színes meg fekete-fehér verzió sem (a 80-as évek illegális 16mm-es kópiáit leszámítva ), mert a szín ugyan kevésbé játszik szerepet a történet érthetőségében, de olyan alapvető alkotói eszközzé vált, amitől a film lényege veszne el, ha elhagynák (pl. a Schnindler listája 99%-ban hiába fekete-fehér, a piros kabátos lány jelenet jelentősége teljesen eltűnne a filmből, ha fekete-fehérben vetítenék.)

• #111 #44630784 törölt tag dezz #108

  Új Válasz 2016-02-26 12:26:52 #111

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #44630784

  törölt tag

  válasz dezz #108 üzenetére

  "Ez egyszerűen nem igaz, megint csak. Eleve, egy sor olyan film van, ahol túlzottan is a 3D-re építettek, látványilag, miközben maga a film erősen középszer. És vannak olyanok is, ahol film sem rossz, de szintén meghatározó a 3D (pl. Utazás a Föld középpontjába, 2008.)."

  Éppen erről van szó: a térélmény vásári látványosság, techdemó és nem történetmesélési, művészi eszköz. El lehet vele adni amúgy érdektelen tartalmat egy darabig, de amíg a térélmény nem elválaszthatatlan része az adott filmnek, addig az a legjobb esetben is csak marketing eszköz. Ezen az sem változtat, ha léteznek olyan filmek, amik a 3D marketingtől függetlenül is jók.

  "Az utóbbira mondhatod, hogy na de ha te mégis éppen távolabb vagy közelebb szeretnél megnézni valamit. "

  Itt a lényeg. A 2D képnél ugyanis a látvány elválaszthatatlan része a kép éles és életlen része. Azaz nem _kell_ ide-oda fókuszálnod a térben, hogy felfogd a látvány minden részletét. Ha pedig a kép alkotója a kis mélységélesség alkalmazásával eltakarja előled a kép adott részleteit, az része a koncepciónak.
  Ezzel szemben a valódi térérzethez folyamatosan ide-oda kell fókuszálnod, hogy teljes egészében felfogd a teret, azaz ne valami 2.5D látványt, hanem valódi teret érzékelj.
  Nagyon egyszerűen ki lehet ezt próbálni: tedd a szemed elé az ujjad, fókuszálj rá, majd vedd el az ujjad és próbálj ugyanoda fókuszálni egy darabig úgy, hogy a háttér továbbra is életlen maradjon. Mennyi ideig tudod ezt csinálni fejfájás nélkül?
  Márpedig a 3D vetítés pontosan erre próbálja kényszeríteni a szemed: amíg az "ujjat" ott hagyja (azaz a fő téma a screenplain-en marad), addig nincs gond, de amint az "ujj" kikerül onnan, élvezhetetlenné válik a látvány.
  A 2D kép viszont lehet akár teljesen életlen is, nem hogy fejfájást nem okoz, de saját jelentéstartalommal is bírhat.

Új hozzászólás Aktív témák