Aktív témák

• #11923 Xantomas őstag Viszlát #11921

  2008-07-26 16:18:19 #11923

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Xantomas

  őstag

  válasz Viszlát #11921 üzenetére

  Nem költői kérdés volt, akármennyire is tünt úgy.
  Sajnos nem zártam le az időszakot, elő is fordult, hogy randin, pláne akkor ha a lányt meg is kedveltem, akkor az ő nevén szólítottam. Aztán égett az arcom, és nem tudtam, hogy mi kínosabb, ha magyarázkodok, vagy nem. Mindkettő eredménye sértődés, duzzogás, többé ne keress.
  Inkább menekülök, mint lezárom, holott jól tudom, hogy nem így kéne.

  Nem keresek tendenciát, csak hiányzik. Túlságosan megszoktam, hogy akármilyen messze volt, képesek voltunk pattani, ha a másiknak baja volt, vagy csak kellett egy ölelés, fájt valamelyikünk háta, és ki kellett maszírozni. Rossz kimondani, de több téren is kihasználtuk a másikat. Egyikünknek se volt senkije, legalább is én próbálkoztam, de két három hétnél tovább senkivel nem bírtam. Elmondásai szerint neki se, pedig mindíg legyeskedtek körülötte, mindíg mesélte hogy ki hogy akarta vagy csókolta meg, és mennyire nem esett neki jól.
  Kispárnának használtuk egymást, meg jók voltunk arra, hogy roszabb napjainkon a másiknál keressünk nyugalmat, egy vállat, egy ölet, amire a fejünk hajthatjuk, és bújhatunk.
  Az a baj, hogy ezek a dolgok miatt már nem látom az egészet tisztán, csak azt ami jó volt, míg a sérelmek eltűntek, pedig nem egyszer átvert, és a szemembe hazudott. Soha nem tudott úgy hazudni, hogy ne tudjam. Minden egyes alkalommal olyan volt, mintha egy láncfűrészt tolt volna a mellkasomba.
  Telefonszámát kitöröltem, letiltottam az összes lehetséges csatornáról, ahonnan el tud érni, de a fejemből a számot kitörölni nem tudom.
  Sokáig úgy éreztem, hogy nincs hozzá fogható, és egyedi, de mostanában egyre több olyan lányt ismerek meg, aki emlékeztet rá, vagy több hasonlóságot is vélek felfedezni. Ilyen az, mikor a lila köd kezd oszlani.

  Szinte egymás mellett váltunk gyerekből felnőtté, komolyodtunk és picit savanyodtunk meg, de akármennyire is lett szinte bombanő, sokszor én a kis duci, nagyszájú nagy fenekű pattanásos arcú kislányt, a festőt látom benne, akibe anno belezúgtam.

  Nem panaszkodok, mert van "jelentkező" több is, de egyszerűen még nem tudok viszonozni semmit, nem tudok bennük bízni, a hormonjaim pedig nem irányítanak.
  Olyan űr van a helyén, amit nem igazán tudok befedni, akármennyire is találtam új hobbikat, és vettem észre, hogy hatványozottan több időm van mindenre.

  "Megint eggyel hülyébb vagyok, mint tavaly"

Aktív témák