Új hozzászólás Aktív témák

• #14380 Frawly veterán ubyegon2 #14373

  Új Válasz 2019-02-19 17:56:01 #14380

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Frawly

  veterán

  válasz ubyegon2 #14373 üzenetére

  Nem olyan bonyolult ez. Az emberek azért utálják, mert bloat és egy csomó korábbi szöveges, scriptes dolgot átbonyolított bináris baromságokká (pl. naplózás).

  Pedig maga a szándék jó a systemd mögött. Szabványosítani akarta az initrendszert, meg szabványos réteget tenni a kernel és userspace közé, ezzel elfedve a kernelek és disztrók közötti különbségeket, hogy a fejlesztőknek könnyebb dolga legyen, minden rendszer egységes interface-t használjon, amire lehet építeni az alkalmazásfejlesztést. Kicsit ez lenne a lényege a snap, flatpak, stb. csomagkezelésnek is, hogy elfedje a disztrók közötti különbséget.

  Maga az ötlet jó, meg lett a szabványosságon kívül is pozitív hozadéka, pl. gyorsabb bootolás. De az egészet egyre rosszabbul implementálják, elment egy marha bloat irányba, lassan már a systemd egy külön OS az OS-en belül. Ez pedig elég sok erőforrást le tud kötni, legfőképp ezért utálják, nem a unixos filozófia meg egyebek miatt.

  Korábban az initrendszer szög egyszerű volt, néhány script meg szöveges fájl. Sokat enni nem kért, nem bonyolított semmin, elég volt a menedzseléséhez egy plain text editor. Viszont cserébe ahány unixlike rendszer, ahány Linux disztró, annyiféle initrendszer volt, arra mind máshogy kellett daemonokat, szolgáltatásokat telepíteni, kellett külön cron az ütemezéshez meg egyebek, de mind nagyon egyszerűen volt megoldva. Az emberek szerették, mert könnyen átlátható és módosítható volt, hogy mi mit csinál. A systemd óta csak egy nagy bloat rendszert látnak, ami elrejti a működési részleteket a motorháztető alatt, és mindenféle varázslás kell ahhoz, amit korábban egy egyszerű szöveges fájl szerkesztésével vagy megjelenítésével meg lehetett oldani. Plusz így kiveszi a kezedből az irányítást a rendszer felett, úgymond külön életet él. Magyarán windowsosította, macesítette a linuxos világot, amit a vérbeli hardcore linuxerek a legkevésbé akarnak.

  Egyébként magamon tapasztalatom, hogy mióta tiling WM-et és minimalista, terminálos programokat használok mindenre, visszahozott egyfajta rég elvesztett kontrollérzést a rendszer felett, amit utoljára a DOS korszakban éreztem, és jobb használni így a gépet. Valahogy ezekkel a terminálos megoldásokkal sokkal nagyobb ura vagy a rendszernek, mindent sokkal részletesebben testre tudsz szabni, igaz ennek az az ára, hogy konfigfájlok tömkelegét kell szerkeszteni kézzel, meg scripteket hegeszteni, de megéri, mert olyan fokú rugalmasságot ad, amit a GUI sose fog tudni nyújtani, 1000 év múlva sem. GUI-n egy köztes réteg van a rendszer és közted, csak azt engedi állítani, ami beállítást a GUI-ra kivezettek, egyébként az irányítás nem a te kezedben van. Csak annyiban szabhatod testre (itt nem csak a témázásra, dizájnra gondolok, hanem az alkalmazáson belüli adatmegjelenítésre, elrendezésre is) a GUI-t, amennyire a készítői engedik. A GUI-nak pont az a lényege, hogy elfedje a rendszer működésének részleteit, te csak egy szabványos grafikus interface-t lássál, meg csak használni tudjad az alkalmazásokat, de a rendszer működésébe ne tudj a háttérben beavatkozni. Ráadásul ezek a terminálos alkalmazások erőforrásban is nagyságrendekkel kevesebbet esznek, ami jót tesz a betöltési időknek is, nem csak a memóriafogyasztásnak, meg a helyfoglalásnak a háttértáron. Nem csak kisebbek, erőforrásügyileg kevésbé megterhelőek ezek a terminálos programok, de nem igénylik, hogy be legyen toldva közéjük és a rendszer közé is mindenféle köztes absztrakciós réteg, API, stb., emiatt közvetlenebb kontrollt kapsz a gép felett (nem kell külön kompoztor, mindenféle külön pulseaudio, meg dbus hulladék). Annyira egyszerűvé és átláthatóvá teszi a rendszert, mint anno a DOS volt. Sokan azt hiszik, hogy a terminálos megoldások meg a konfigfájlok primitívek meg a régi idők maradványa, közben meg szakértő kezekben sokkalta hatékonyabbak, mint a GUI, meg a mai bloat megoldások.

  Ez a lényege az Archnak is. Nincs installer, te vagy a telepítő, csak azok a csomagok kerülnek fel a rendszerre, amit te telepítettél, te szerkeszted a konfigfájlokat is, ezért minden úgy lesz beállítva, ahogy te akarod. Nem kell a disztró default beállításait átbarmolni, meg leszedni a felesleges csomagokat, ahogy pl. Minten, Ubuntun.

  De még az Arch sem teljesen minimalista, mert olyan dolgokkal jön (pl. egy csomó base/core utilty, systemd, bináris csomagkezelés, stb.), amiről ha megkérdeznél egy gentoos vagy freebsd-s usert, elmondanák, hogy csak felesleges bloat, ami a lőtéri kutyának nem kell púpnak a hátára. Az ő szemükben az Arch meg a Debian minimal rendszer a hardcore linuxok Ubuntuja/Windowsa, csak kezdőknek valók.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák