Aktív témák

• #40 divot veterán bali79 #39

  2004-08-15 20:47:50 #40

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  divot

  veterán

  válasz bali79 #39 üzenetére

  Bár nem szokásom, de előhúztam egy öt évvel ezelőtti irományomat. És kb. huszonöt dolgot javítanék benne, ha most kellene kiadni a kezemből. Szóval jó dolog a lelkesedés, de még jobb, ha valódi segítőkre lel az ember.
  
  Na itt van, találomra választottam:
  ''Riadtan menekül a fácán, amint felé száll a halál. Az erdőbe igyekszik, hiszen csak az ágak rejthetik el végzete elől. Már-már beér a védelmet adó lombok közé, amikor gerince harsány roppanással kettétörik. A madár teste élettelenül hullik az avarba, véres szárnya még zsigerből verdes néhányat, a fákat azonban csak a törzstől elváló fej éri el. A sólyom lecsapott.
  Öt pointer vizslatja Nagyszénás határát. Odébb a sasosok kutyái űzik a vadat, a nagymadaraknak meg se kottyan a nyúl s az egyébb apróbb termetű emlős, sőt némelyik az őzre is rárepül. A sólymok kisebb zsákmánnyal is beérik, gazdáik leginkább fácánra, kacsára indítják a ragadozó madarakat. Amint az ebek állják a vadat – mozdulatlanul mutatják, hogy az aljnövény rejt valamit –, a sólymászok szabadon engedik szárnyasukat. Egyszerre csak egy madár lehet a levegőben, de, mert a vadászok a reptetés sorrendjében már jó előre megegyeztek, a csoport vezetőjének csak a megállapodás betartására kell ügyelnie. Csakhogy a fácánok – mintha tudnának az égi veszedelemről – a földön maradva iszkolnak négylábú üldözőik elől.
  Lábhoz! – harsan a füttyjel, mert a kutyák, érezve némi szabadságot, a vadászat szabályainak teljes mellőzésével rohannak fel s alá. A kedélyek csak akkor nyugszanak meg, amikor a szertelen magatartásáért a Szabó Laci Boszszúja becenevet kapott kutya hirtelen zsákmányt jelezve megmerevedik.
  Elsőként Nills röppen a levegőbe. Gazdája lassan lépdel a feltételezett vad felé, s kesztyűjét lengetve mutatja az egyre feljebb és feljebb törő madarának az irányt. Amint a sólyom eléri a támadási magasságot, a vadászok – kutyáik haragos ugatásától kísérve – hangos rikoltással riasztják fel a fácánt, amely másfél méteres magasságban próbál egérutat nyerni. A sólyom zuhanni kezd, s fékezés nélkül csapódik áldozatára. – A jó sólyom azonnal dögre rúgja a zsákmányt – magyarázza Nills tulajdonosa, miközben madara elveszíti a fácánt. Nills ugyanis még fiatal, tart a fácánkakas sarkantyújától, így nem ad bele mindent egy-egy támadásba. – Volt itt tavaly egy német sólyom, az a zuhanás végén akkorát rúgott, hogy leszakította áldozata fejét.
  Nills produkcióját azonban nem tekintik kudarcnak, a mozdulat szép volt, s jövőre talán már halálossá is válik. Nem marad el a jutalom sem, Nills a tarisznyában utazó nyers galambcombot kapja ebédre. A madarat motiválni kell, így jó, ha megtanulja, hogy a vadászat általában zsákmánnyal is jár.
  Luca a következő. Az öreg sólyom megfontolt szárnycsapásokkal növeli repülési magasságát, s még akkor is a felhők között köröz, amikor lent már kiderült, hogy a kutyák csak egy meglőtt kacsát találtak. A sérült madár egy apró pocsolya sáros vizében pihenné a söréttel történt találkozást, de, mert a sólyom már észrevette, a vadászok felröptetik. Luca tudja, mi a dolga, bár a sebesült kacsa nem jelent számára igazi feladatot. – Sajnos Luca kiszúrta a verdeső tást. Azt pedig nem akartam, hogy belezuhanjon a vízbe – adja meg az öreg sólyom tulajdonosa a némileg sportszerűtlen magatartás okát. A kacsa mindenesetre tarisznyába kerül, hiszen sültként, az esti teríték díszeként már úgysem emlékszik majd senki pusztulásának körülményeire.
  A fácánok egyre kisebb területre szorulnak, amint a társaság az erdő felé halad. Sorra szállnak a sólymok, megannyi biztató kísérlet, de a tarisznyában még órák múltán is csupán Luca félholt kacsája lapul. Nillsújra repül, hihetetlen bravúrral, alulról ragad rá áldozatára, lerántani azonban nem tudja. Luca távoli nyárfák felé veszi az irányt, jól megnézi az ágakat, majd az egyiket kiválasztva pihenni tér. Kaszvatt – aki szárnyának két furán nőtt tolláról kapta nevét – követi társa példáját, de, mert a lombok közé repülést túlontúl fárasztónak találja, inkább egy homokbuckára ül. Kispocok el sem indul.
  Dél van, a hajnal óta kaptató vadászok a fűre hanyatlanak...''
  
  ... és így tovább, de nem akarlak fárasztani titeket.
  
  [Szerkesztve]

Aktív témák