Aktív témák

• #41 szucsi őstag divot #40

  2004-08-15 21:17:31 #41

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  szucsi

  őstag

  válasz divot #40 üzenetére

  szia divot!
  
  ''Boszszúja''
  
  Percegő bogárka a főnökben?

• #43 bali79 tag divot #40

  2004-08-15 21:38:59 #43

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bali79

  tag

  válasz divot #40 üzenetére

  Ez már kész van? És tulajdonképpen mi is volt ez?
  Olyan Fekete Istvános hangulata van.

  Mindenre van félmegoldás!

• #47 taltos senior tag divot #40

  2004-08-15 21:50:21 #47

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  taltos

  senior tag

  válasz divot #40 üzenetére

  ajjjajjjaj!
  Ez a részlet nekem nagyon tetszett...
  
  Szeretnék egyszer egy olyan regényt olvasni, mint ennek az ereje, ahol nincs kitűntetett főszereplő, jó és rossz, hanem az egész szöveg úgy magában alkot egy egészet... Valami olyasmit, hogy ne térjünk ki arra, hogy ki kicsoda, ne használjunk még neveket se, hanem csak történetek legyenek. Olyan novellák, amikben soha nem tűnik fel ugyanaz az ember, vagy embertípus. Szeretnék egy olyan novellát vagy regényt olvasni, ami olyan mint egy fénykép vagy inkább mint egy festmény. Nem ismerem az arcokat, nem tudom a nevuket, nem tudom, hogy hol fényképezték, még csak azt sem tudom, hogy ki, de ránézek, és azt tudom mondani, hogy ez egy hamísítatlan szüret, vagy egy úri vadászat. Ahol az állatok és a növények, A TERMÉSZET, vagy a környezet ugyanolyan horderejű része a regénynek, mint az ember.
  
  #2 : SZVSZ bátor vagy, hogy kiadtad a kezeid közül ezt a művet, de szerintem még nagyon sokat kell fejlődnöd... SZVSZ beleestél abba a hibába, amibe a magus regények íróinak 99 százaléka beleesett... Már elvétve is ritkán találni olyan novellákat, vagy regényeket, amikben a főhősök nem legyőzhetetlenek... Én már rengeteg fantasy-t olvastam, talán ezért is untam rá, de utálom az ilyen típusú regényeket/novellákat. Ajánlom figyelmébe az író(k)nak, a hivatalos Ars Magica kiadványokat(nem Raul R. -től a Sötét Mersantot!!! Az mondjuk nem is hivatalos AM...), és HP Lovecraft műveit. Esetleg EE Poe -tól olvasást. A MAGUS regények ilyen szempontból mérgeznek. A legtöbben sajnos a szerepjátékot is úgy játszák, hogy nem tudják ''nem tápolni'' a karaktereket. Aki erre azt mondja, hogy Ő nem ilyen, annak azt tudom javasolni, hogy akkor azzal bizonyítsa be, hogy Ő a játékért játszik, hogy alakítson pl. egy leprás, koldus utcalányt, és játsza is ki!
  
  Ezek miatt szeretem jobban pl. az Ars Magica szerepjátékot, csak oda meg nem találok játékosokat, mert az nem kifejezetten tápolós...
  De mindegy, ez nem a szerepjátékról szól, bár az is igaz, hogy aki jó fantasy regényt akar írni, annak segíthet, ha szerepjátszik.
  
  Remélem segítettem valakinek...

• #694 shaft72 tag divot #40

  2005-06-15 20:50:31 #694

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  shaft72

  tag

  válasz divot #40 üzenetére

  Riadtan menekül a polgári értékrendet hordozó fácán, amint a halál gonosz karma balról felé közelít. A susnyásba iszkol, hiszen csak az aranyvesszejek árnyat adó biztonsága rejtheti el végzete elől. Már-már beér a bozótba, amikor a gerincoszlopa iszonyatos reccsenéssel kettétörik. A nyílt törésből nyomasztó hangot hallatva ömlik ki a fehér gerincvelő, a mezei éticsiga kedvenc tápláléka. A madár teste tompa puffanással hullik a földdel kevert őszi levéltakaróba, amit véres szárnycsonkjai szánalmas verdesésével kicsit felkavar, de a bokrokat már csak a fröcskölő agyvelő éri el. A sólyom lecsapott.
  Öt crossbar vizslatja Korcsmányos taskbarját. Odébb a turulmadarasok ebei űzik a vadat, a nagymadaraknak meg se kottyan a 20 kilós kihízott kan vadnyúl, sőt némelyik a vaddisznó kocára is rárepül. A sólymok kisebb zsákmánnyal is beérik, gazdáik leginkább vállról indítják a húsevő madarakat. Amint a turulmadarasok levámolták az erdő nagyvadjait, a sólymászok szabadon engedik szárnyasaikat. Egyszerre csak egy madár lehet levegőben, de mivel a reptetés sorrendje az előző napi kocsmai széklábas verekedés során kialakult, már csak a feldagadt szemek hűtésére, és az véralkohol megfelelő szinten tartására kell a csoport vezetőjének ügyelnie.
  - Glááábbbhoz máááá... te Bogáncs hhhe! - harsan az öblös, mérvadó hang, mert a kutyák, érezve az anyatermészet szabadságát, a vadászati normák teljes figyelmen kívül hagyásával összepisálták a vadászok tízóraiját tartalmazó táska oldalát. A kedélyek csak akkor nyugszanak le, amikor a szertelen magatartásáért a Honekker Bosszúja becenevet kapott kutya - Józsi bácsi égtelen erejű picsánrúgásának hatására - vonítva szalad el a messzeségbe, valószínűleg ki is múlik.
  Elsőként Nils Tolgersson röppen a levegőbe. Gazdája lassan tántorog a feltételezett vad felé, s közben kesztyűjét lengetve hessegeti el a laposüveg - amit éppen készült meghúzni - köré gyűlő makacs, szemtelen szúnyogokat.
  - Onyáááda... csáááját má te nemméész inenne! - üvölti, és eme zaj felriasztja a bozótosban rejtőzködő fácánt, amely egy meredeken emelkedő lineráis függvényhez hasonlóan készül egérutat nyerni. A sólyom fékezés nélkül zuhanni kezd, és rácsapódik áldozatára. - Máhogya... gyó sólyom za agyonvágja a fajdot, 'gyon ám! - röhögcsél hangosan Nils Tolgersson tulajdonosa, miközben madara elveszíti a fácánt. Nils ugyanis még fiatal, tart attól, hogy még egyszer - mint a legutóbb - a célpont helyett kőkemény földbe csapódik, és akkor azt már lehetséges, hogy nem élné túl. - Vótt itte egy fricc sógyom, na az a visszatérés végin akkorát rúgott, hogy leszakította a gazdája, a Böhöm Hans fejit, he-he.
  Tolgersson produkcióját azonban nem tekintik kudarcnak, a mozdulat szép volt, ha a jövő héten sem sikerül, kisütik sólyompaprikásnak. Nem marad el a jutalom sem, Nils a tarisznyában utazó, hajós rummal átitatott kekszet kapja ebédre. A madarat kondicionálni kell a vadászat alatti fokozott alkoholfogyasztáshoz.
  Tunya a következő. Az öreg sólyom megfontolt szárnycsapásokkal, a termikek felhajtóerejét kihasználva növeli repülési magasságát, s elrepül a francba. Úgy eltűnik, hogy még a Sasszem Béla, aki csak 3 nagyfröccsöt ivott, sem látja sehol a határban. Lent a kutyák, egy pocsolyába félig beleszáradva, egy kacsa kéthetes hulláját találják meg. - Há nemakarom hogy a jószág kárba menngyen - adja meg az öreg Ketyós Jancsi bácsi a némileg sportszerűtlen magatartás okát, és a tást kifejtegetve a sárból, a tarisznyába teszi; hiszen sültként, az esti, keresztyén polgári vacsora terítékének díszeként már úgysem emlékszik senki beszerzésének körülményeire.
  A fácánok egyre kisebb territóriumra szorulnak, amint a részeges társaság az erdő felé halad. Sorra szállnak a sólyomok, megannyi bíztató kísérlet, de a tarisznyában még órák múltán is a kiszáradt kacsa teteme hever a kommersz nagyrojál és a kekszek között. Tunya a távoli nyárfák felől újra megjelenik, jól
  megnézi az ágakat, majd az egyiket kiválasztva pihenni tér. Lenéző pillantást vet a felrepülő fácánseregre, majd nyugodtan tollászkodni kezd. Koszvadt - aki nevét azért kapta, mert úgy néz ki, mint a háromhetes kimosatlan hullamosdató rongy a proszektúrán - követi társa példáját, de rossz ágat választ, és csőrrel lefelé a fa alatt található vöröshangyaboly közepébe esik. Percek múlva már csak tollai maradnak. Kisdagi el sem indul, este már megy a levesbe.
  Dél van, a hajnal óta tartó ivászattól a vadászok a csalánosba hanyatlanak, ki háttal, ki arccal, állapotának megfelelően...''
  

Aktív témák