Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz lacam71 #437 üzenetére

    "Közben a máj telítődik cukorral és szépen elkezdi a szénhidrát elraktározását zsírformában. A vér koleszterin szintje átlépi közben a bűvös 5.1 értéket ahol már hozzátud tapadni a zsír a vénákhoz kialakulnak a plakkok és kész az érelmeszesedés."

    Üdv!

    Itt azért több tárgyi tévedés is van. Például az említett határban nincsen semmi bűvös, egyszerűen lemértek sokezer egészségesnek vélt ember koleszterin szintjét, és ez jött ki a normális átlagnak. Továbbá nem arról van szó, hogy a "zsír hozzátapad az érfalhoz". A koleszterin például nem zsír, és egyébként sem "hozzátapadás" a folyamat biológiai lényege. Harmadrészt a lerakodás elsősorban az artériákban jelentkezik, nem a vénákban.

    Egyébként azt sem árt tudni, hogy nem az abszolút koleszterin szint az igazán lényeges, hanem a LDL, VLDL koleszterin szint. (Az persze igaz, hogy általában ha az össz. szint magas, akkor az igazán fontos részkomponensek értéket is magas szokott lenni)

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz lacam71 #440 üzenetére

    "Ez is legalább annyira tudományos mint a "wikipédia"

    Tehát semennyire? :) Tipikus laikusoknak írt szöveg. Valójában nem ez történik, de így könnyen megérthető. A "jó" koleszterin, meg "rossz" koleszterin megfogalmazás is jellemzően ezt a célt szolgálja, holott azért ez sem ilyen egyszerű.

    Mindenesetre az biztos, hogy az 5.1 mmol/l nem egy vagy-vagy határ. Tehát nem arról van szó, hogy 5.0-s átlagszinttel kutya bajod nem lesz, 5.3-nál meg brutálisan elkezdenek képződni az atherosclerotikus plakkok. Nincs ilyen abszolút határ. Az 5.1 a normál koleszterin szint, sem több, sem kevesebb. Minél jobban a normál szint fölött vagy, természetesen annál nagyobb az esélyed a képződésre. Azonban nem lehet a magas koleszterin vérszintek mellé egyértelmű valószínűségeket sem rendelni, mivel ez részben egyénfüggő, részben attól is függ, milyen kockázati tényezői vannak még az embernek. Az idős kor, a férfi nem, a magas homocystein szint, a dohányzás, a diabetes, a hipertonia, a magas A lipoprotein szint mind jól ismert kockázati tényező.

    "De a lényeg, hogy beledöglesz ha nem kezeled magad!"
    A fentiek ellenére(?) ez viszont a tökéletes hozzáállás. :) Neked is jobb ha ennyire komolyan veszed, az orvosodnak is kevesebb fejtörést okozol, és a társadalomnak is jó, hogy nem visz el 54 évesen a stroke vagy a szívroham.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #441 üzenetére

    Te sportolsz egyébként? 2-es diabetesesként ilyen magas cukrot mellett csodákra lenne képes a rendszeres testmozgás. Némileg visszaolvastam a topicban, és már itt is írták, hogy a rendszeres sport nagyon jó 2-es DM esetén. Ezt határozottan meg tudom erősíteni. A mozgás növeli az izomsejtek sejtmembránjára kihelyezett inzulinreceptorok és glükóztranszporterek számát (vagy csak egyiket a kettő közül?... régen tanultam ezt már :) ), ergo csökkenti az inzulinrezisztenciát. 2-es DM esetén a terápia első lépése MINDIG a diéta és sport kell legyen, csak második lépésben kell bevezetni az ajánlások szerint a gyógyszeres kezelést, ami általában metformin hatóanyagú készítmény (te is ezt szeded).

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #444 üzenetére

    Futás. Egy jó futócipő kell hozzá ami pénzbe kerül és valszeg nincs alapból otthon, semmi más.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #451 üzenetére

    Persze, ha a placebo hatásra vágysz. :) Amúgy eléggé értelmetlen szerintem.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #461 üzenetére

    Meg kell nézni a csomagoláson. Nem árt tisztában lenni a dolgokkal...én nem vagyok DM-es, de erősen odafigyelek a táplálkozásomra. Akármit veszek, az első, hogy megnézem az összetételét, mennyi a szénhidrát és MILYEN a szénhidrát, mennyi a zsír stb. Már elég sok dolognál fejből tudom, hogy mi-mennyi-hányméter. Előbb-utóbb ráragad az emberre.

    Mellesleg cukorbetegként az ilyen élelmiszereket, mint kenyér/kifli/péksüti érdemes lenne többé-kevésbé elfelejteni. Az hülyeség, hogy ezekből nem lehet...mindenből lehet és mindenből szabad, csak a megfelelő mennyiségben. Csakhogy minden szarban van cukor, úgyhogy a napi szükséges szénhidrátbevitelt sokszor már a "mellékes" cukor is fedezi, ezért ha valaki még ezekre rákontráz valami lisztből készült termékkel, ad egy vaskos pofont a vércukrának. Ezért szoktuk mondani a betegeknek, hogy az ilyen élelmiszereket inkább felejtsék el.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Geryson #465 üzenetére

    "És mondok még valami jó dolgot: az édesítőszer rohadt káros"

    Ezt miből gondolod?

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Geryson #468 üzenetére

    Nem az a lényeg hány helyen olvasod. Orvostudományhoz kötődő tévhiteket is 100000 helyen olvasni, aztán egyik-másik akkora baromság, hogy ihaj....A lényeg az, hogy HOL olvasod, és MIVEL van alátámasztva ez az információ. Jelenleg a helyzet az, hogy egyik, nagy tételben fogyasztott, forgalomban lévő édesítőről sincs bizonyítva, hogy káros lenne, nemhogy rákkeltő. A szacharin került korábban gyanúba, mert bizony, egy vizsgált csoportban szignifikánsan nagyobbnak találták a hólyagrák gyakoriságát a szacharint nem fogyasztókhoz képest, de később ezeket az eredményeket más csoportokon nem tudták "reprodukálni". Úgyhogy jelenleg nincs olyan tudományos konszenzus, hogy bármelyik is káros lenne.

    Ezzel nem azt akarom mondani, hogy biztosan nem káros...Ki tudja? Lehet hogy az. Jelenleg azt tudni, hogy eddig nem sikerült bizonyítani az édesítők "bűnösségét". De ha te idecitálsz egy nagyobb betegcsoporton végzett, tehát klinikailag releváns, kohorsz (még eset-kontroll is elmegy) kutatást, ami egyértelmű eredményekkel bizonyítja a vizsgát édesítő kórokozó hatását, akkor készséggel fogok hinni neked, és visszaszívom amit a fentebb írtam, mert hibás (lenne) a tudásom.

    (Utóbbit csak azért írtam, mert az ilyen rémhíreket csuklóból nem kell komolyan venni, amíg nincsenek alátámasztva a forráskutatás eredményeinek normális tudományos publikációjával, vagy legalább annak megjelölésével. Az ilyen drasztikusan hangzó "klinikailag igazolt/tudósok vizsgálták" bla-bla szövegek kamunak számítanak, ha nincs megadva hozzájuk a releváns forrás)

    Az persze nyilvánvaló, hogy károd nem lesz belőle, ha nem használod őket.

    "Amit tudok, hogy 2 napja hunyt el a harmadik ismerősöm rákban (középkorú hölgy, nem dohányos, nem piás), így nekem ez elég indok ahhoz, hogy semmi ilyen furcsaságot (vagy olyan dolgot, amiről rossz hír terjeng) ne használjak."
    Részvétem, de ez lehet pusztán szerencsétlen véletlen, másrészt semmilyen károsat nem kell fogyasztanod ahhoz, hogy rákos legyél. Anélkül is "megy" sajnos...szóval itt nincsen ilyen egyirányú, abszolút összefüggés.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz bullseye #476 üzenetére

    31% a BMI-d? :) Mihez képest? Akkor mi a 100%? A gépről kicsit később, de ha csak ennyit mondasz, akkor már azt mondom, hogy bullshit az egész. A BMI-t nem lehet %-ban megadni, ez egy arányszám, ami mindig nagyobb mint 1. Egyetlen számítási módja van, az amit leírtál, mivel a számítási módja egyben a definíciója is. Pont.

    Szerintem egyébként a 87 kilós izomtömeg is nagyon irreális a magasságodhoz. Az tény, hogy az erősen túlsúlyos emberek a vastag zsírréteg alatt általában több izmot hordoznak, mint a normális testsúlyú, de testedzést nem folytatók, mivel ilyenkor az extra súly mindennapos mozgatása a folyamatos "testedzés", ami fejlettebb izomzatot tart fenn (csak ugye ebből semmi sem látszik). De számoljunk csak kicsit, pl. a magam példájából kiindulva. Én 184 centi vagyok, és 73-74 kiló. Úgy, hogy alapvetően nem vagyok egy vézna gyerek (inkább kicsit atletikus, de nyilván nem úgy nézek ki, mint aki rendszeresen jár konditerembe), sőt, tippre 2-3 kiló zsír is van elszórva a testemen. Namost ha fél kiló zsír sem lenne rajtam, akkor se nagyon lehetne nagyobb az izomtömegem 50 kilónál mondjuk. Az emberi test összsúlyába ugyanis beletartozik a több liternyi vér súlya, a belső szervek súlya (bennük a szintén nem kevés folyadékkal, bélnedvvel például), a csontvázrendszer súlya, a fej sem fél kiló. Szóval 182 centire 87 kilónyi tiszta izomszövet nagyon irreális becslés. 20-30 kilóval kevesebb inkább az az érték.

    A gép kézikönyvét átfutottam, de azok alapján az is kamunak tűnik. Ha lehetséges is ilyen elektródákkal meg elektromos árammal nézni a zsír mennyiségét, abban biztos lehetsz, hogy ez pontos mérést neked sosem fog szolgáltatni, maximum egy becslést tud csinálni a magasságod/súlyod/vezetési paraméterek alapján.

    Hány éves vagy? Szerintem 2800 kcal még alapkalóriának is sok egy kicsit, inkább 2650-2700 lehet az alap energiaszükségleted, ami a testsúlyod fenntartásához kell (feltéve, ha nem sportolsz rendszeresen vagy nem végzel nehéz fizikai munkát, de a súlyodat nézve feltételezem, hogy nem ez a helyzet). Mi azt tanultuk, hogy az eredményes fogyáshoz kb. 500 kalóriával kell csökkenteni az energiabevitelt (a testsúly fenntartó alaphoz képest), aminek több oka is van. Egyrészt különböző anyagcserefolyamatok 100-200 kalóriával kevesebb bevitelt képesek kompenzálni (hogy pontosan hogy, ne kérdezd, nem részletezte a tankönyv, pedig engem is érdekelt volna), még relatíve hosszú távon is, szóval kvázi semmit nem fogsz észrevenni. Másrészt ez az a minimum kalóriaérték csökkentés, amivel emberi türelemmel kivárható időn belül mutatkozni fog a testsúlyvesztés, tehát nem adod fel a dolgot időnapelőtt, harmadrészt azt úgysem tudja pontosan betartani az ember, hogy "na én most akkor pontosan 350 kalóriával kevesebbet eszek minden nap, mint kellene", mivel egyik nap kicsit kevesebb kalóriát viszünk be, másik nap többet, szóval summa-summarum 500 kalória az a minimum, amivel csökkenteni kell a testsúlyfenntartó alap energiaszükséglethez képest az energia bevitelt ahhoz, hogy eredményes legyen a fogyókúra. Ennélfogva jól gondolod, a csávó komplett baromságokat beszélt.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #495 üzenetére

    Ja...Én pont, hogy nem félek ezektől a dolgoktól, de tényleg érdekes, hogy minden szarba raknak belőlük. Pont a múltkor néztem én is a vegyesvágott savanyúságnál, hogy édesítőt tartalmaz az is. De minek? Ha találkozom valami élelmiszermérnökkel vagy hasonlóval, ez lesz az első amit megkérdezek tőle.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Geryson #497 üzenetére

    Egy olyan terméket, aminek alapvetően savanyúnak kell(ene) lennie, jobban el lehet adni, ha édesítőszeres? Vagy ha annyira felborulnak az ízei, hogy édes is? Nemtom, én itt nem látok semmilyen logikát. Savanyúságot nem azért veszel, mert édes ízre vágysz. Pont hogy savanyúra.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz laszlohu #499 üzenetére

    Jó, a mixelt ízeknek is megvan a helye. :) Biztos van aki éppen édes-savanyúságra vágyik. :) Nincs is ezzel baj...csak akkor ne azt írják rá a termékre, hogy savanyú uborka, miközben tömve van édesítővel. A mézes-mustáros szószra is rá van írva hogy milyen ízek kutyulódnak benne, meg az édes-savanyú szószra is. Ezzel szemben az édes savanyúság egy oximoron. :W

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz whited #512 üzenetére

    De ez a téma hogy jön a diabeteshez? Nem értem az összefüggést a topic meg a bnőd témaválasztása között. Na mindegy. Amire tudok válaszolni szakmai oldalról:

    1. Itt kicsit bizonytalan vagyok, az emlékeim már kopnak, de úgy tudom a tejérzékenységet az esetek 99%-ban nem alakítja ki semmi, az "magától" kialakul, ha kialakul (ez a primer-laktózintolerancia). A laktáz nevű emésztőenzim hiánya okozza. Ezt az enzimet termelő gén természetesen szinte minden emberben megvan, csecsemőkorban igazán aktív, aztán a természetes folyamat az lenne, hogy serdülő-felnőttkorra fokozatosan lecsőkken a génről történő fehérje-expresszió (csecsemőkor után már nincs szükségünk anyatejre, tej nélkül is teljes érétkű lehet az étrend, így maga az enzim, ami kifejezetten a tejben lévő szénhidrátot, a laktózt tudja csak lebontani, egyszerűen feleslegessé válik). Ez a folyamat viszont sok embernél nem következik be, a laktáz termelése felnőttkorban is megmarad.

    Hogy ennek mi az oka passz, nem tudom erre mennyire találtak eredményeket. Rémlenek például olyan kutatási eredmények, hogy a tejivás sokáig tartó nélkülözése is csökkenti az enzim termelődését például. Lehet valamilyen feed-back mechanizmust áll a fennmaradó enzimtermelés mögött.

    Még két verziója van a "betegségnek", az egyik a congenitális (veleszületett) verzió, ami szerencsére nagyon ritka, és valamilyen géndefektus eredménye, már újszülöttkorban jelentkezik, lévén az újszülött anyatejes táplálása lehetetlenné válik. A harmadik verzió a secunder intolerancia, ezt gyakorlatilag bármilyen bélbetegség kialakíthatja, ami károsítja a vékonybél hámsejteit. Amíg a bolyhok "egészsége" nem áll ehlyre, addig meg is marad.

    2. Puffadásos, hasi görcsös, hasmenéses tüneteket produkál. Meg persze ezek következményét, ha nem kerül felismerésre: Fogyást, súlyos esetben kiszáradást.

    3. Általában az érintett vagy a szülők (ha még gyermekről van szó) megfigyelik, hogy tejre, tejtermékekre jelentkeznek a panaszok, szóval sokszor az anamnézisből majdnem biztos diagnózist lehet felállítani. Ha ez nem egyértelmű, akkor laktózterheléses vizsgálatot, vagy H2 kilégzéses tesztet lehet csinálni az érintetten.

    4. A laktázaktivitás hiányának mértéke egyénfüggő, van akit nem kell teljesen eltiltani a tejtől/tejtermékektől, csak erősen le kell korlátozni a fogyasztásukat. A még tolerálható mennyiséget általában kitapasztalják a betegek maguknak is. Ha a laktázhiány súlyos, akkor gyakorlatilag az étrendből kiesik a tej és az összes tejtermék. Pontosabban minden, amiben van laktóz. Áthidaló trükkök persze vannak. Laktózmentes tej, de laktáz enzimet is lehet tablettával bevinni a laktóztartalmű étkezések mellé.

    11. Lévén a tejben semmilyen olyan nyomelem, vitamin, vagy tápanyag nincs, amit ne lehetne pótolni máshogy, megfelelő étkezés mellett önmagában a laktóz-intolerancia semmilyen hatással nincs az immunrendszerre. Ezzel kábé a 12-es kérdést is megválaszoltam. "Kezelt" intolerancia mellett, a laktóz elkerülésén túlmenően nem szükséges tenni semmit az "immunrendszer megvédése érdekében".

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz whited #514 üzenetére

    Látom a szarkazmus nagyon megy, de azért kíváncsi vagyok mit fogsz válaszolni cigam 40 milliós kérdésére.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz whited #517 üzenetére

    Az bizony nagy fail. :DDD

    Na mindegy, ezután nem mondhatjátok, hogy nem vágjátok a tejallergiát. :)

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #542 üzenetére

    Ez a linkelt írás több helyen csúsztat, vagy pontatlanul fogalmaz, azért ne vegyétek minden szavát szentírásnak.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #544 üzenetére

    Na közben szerkesztettem én is, de lejárt az idő. Szóval szerk az előzőhöz:

    Szerk: például ez is egy csúsztatás, amit linkeltél. Olyan nincs hogy elsődleges/másodlagos hatás. Az inzulinnak van többféle hatása, és pont. A vázizom és zsírszövet sejtjeinek membránjába az inzulin helyezi ki a GLUT-4 nevezetű, facilitált diffúziót segítő transzportert, így ezek a sejtek képesek glükózt felvenni, csökkentik a vércukorszintet. Aztán az inzulin a májban úgy szabályozza az enzimek aktivitását (aktiválja a piruvát kinázt, és a foszforuktokináz1-et), hogy a glikolízis legyen aktív, ne a glukoneogenezis, ez is csökkenti a vércukorszintet. A májban és a vázizmokban aktiválja a glikogén szintázt, így vércukorból lehetséges a raktározó glikogén szintézise. Aztán persze igaz, hogy az inzulin gátolja a zsírszövetben a hormonszenzitív lipázt, így gátolja a zsírlebontást, és aktiválja a zsírsavszintézis elkötelező enzimét, az acetil-Koa karboxilázt. Ezáltal való igaz, hogy az inzulin teszi lehetővé a zsírszövet képződését.

    Ezek a hatások összefüggenek, ezért hívják az inzulint anabolikus hormonnak. Egyik sincs a másik nélkül, mivel mindegyikért az inzulin a felelős. Fontossági sorrendet nem lehet felállítani, mivel mindegyik hatása nagyon fontos a test normális működéséhez.

    Az elméleted téves, a szövődményekhez semmi köze nincs a magas inzulinszintnek 2-es diab esetén. A szövődményeket a magas vércukor, és ezáltal az erek és az erek környéki extracell. tér fehérjéinek kóros utólagos hiperglikációja okozza, ez a pathológia alapja, erre a folyamatra úgymond "válaszként" indulnak el azok a reakciók, amik végül a macro és microangipathiához vezetnek (retinopathia, neuropathia, nephropathia).

    Egyébként ja, az inzulin halálos is lehet, a víz is, meg a kálium is, de még az oxigén is. :D

    "Természetesen csak annyit szűrtem le belőle, hogy a konzervatív terápia, hogy írjunk föl gyorsan inzulint, nem feltétlen megalapozott..."
    Ez így van, de az inzulinfelírás 2-esben nem konzervatív terápia egyáltalán. Ez nemotm, honnan jött egyáltalán? 2-esben ez az utolsó fegyver, amikor már kimerültek a pancreas béta sejtjei, amikor már az éveken át tartó "túltermelés" után a 2-esben is az lesz a helyzet, hogy nemcsak relatív, hanem abszolút értelemben is kevés lesz az inzulin. Régen eleve úgy is hívták ezt a két típust, hogy az 1-es volt az inzulin-dependens, a 2-es meg az inzulin-independens diabetes, utalva arra, hogy az 1-es betegek sajnos totálisan az inzulinterápiától függenek, a 2-es betegek viszont nem! Ez később kikopott a szakzsargonból lévén a legutolsó állomása a 2-esnek is az inzulindependencia (azért, amit fentebb is írtam), de idáig a betegek jelentős része szerencsére nem szokott eljutni.

    A terápia legelső pontja 2-es diabetesben a diéta. Utána jöhetnek a gyógyszerek, első körben mindig a nem inzulinotrop (inzulintermelést nem serkentő) gyógyszereket kell felírni (ide tartoznak az olyan hatóanyagnevek, mint a metformin, pioglitazon, acarbis, miglitol, a különféle gliptinek, exenatid, meg még egy fél tucatnyi újabb gyógyszer). Csak ha így sem boldogul az orvos a beteggel, akkor írja fel az inzulinotrop gyógyszereket (ezek hatnak úgy, hogy serkentik az inzulintermelést). Ha ezekkel, kombinált terápiával satöbbivel sincs eredmény, akkor jöhet az inzulin, mint "utolsó fegyver". Az ismerősöd is nemtom mióta cukros, vagy hogysmint alakult a terápiája, de ha az orvosa már a terápia elején egyből inzulint írkált fel neki, akkor érdemes lenne neki a pszichiárián meglátogatni a kollégákat.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #544 üzenetére

    A kiragadott példa megint lényegében helyes, csak faszság amiket leírnak. :) A sport tudtommal lényegében egy dolog miatt csökkenti (bizonyítottan!) a vércukorszintet: Rendszeres sportolás hatására a korábban említett GLUT4 transzporterek inzulintól függetlenül is kihelyeződnek a vázizomsejtek membránjába, ezáltal csökkentik a vércukorszintet. Aprócska dolognak tűnik, de mivel a testünk tömegének jelentős részét tezsi ki a vázizom, összességében mégis jelentős hatás ez. Ha van egyéb hatása is a sportnak (mert persze lehet), az ettől sokkal bonyolultabb valami, és a részletei még nem ismertek pontosan (különben belénkgyalulták volna biokémiából).

    Szóval jah, igaz, a sport a testsúlytól, nemtől, diabetestől függetlenül csökkenti a vércukort. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy havalaki rendszeresen sportol és normálisan étkezik, elég nehéz összehozni, hogy ne normalizálódjon a testsúlya!!

    Az idézet többi részét, főleg az "az izomzatban lezajló aerob,„antidiabeticus” folyamatok-" részt értelmezni sem tudom, fingom nincs hogy jött ide az aerob-anaerob anyagcsere például.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #549 üzenetére

    Kissé átgondolatlan dolgokat írsz! Például ugye tudod, hogy mennyi az esélye annak, hogy nálad az Milurit ÖSSZES feltűntetett (gondolom mindet elolvastad amit odaírtak) mellékhatása jelentkezett? Mindössze két nap alatt?!

    Sokkal kisebb ennek az esélye, mint statinoknál az izomfájdalomnak. Statinkezelés mellett a rhabdomyolízis (izompusztulás) egy ritka, de jól ismert, alaposan dokumentált mellékhatás.Méghozzá veszélyesis lehet, mivel akut veseelégtelenséget okozhat. Nem tudom milyen gyakoriság volt a betegtájékoztatóra írva, de az 1/1000, 1/10000 sem egyenlő nullával. Szóval lehetséges, hogy nálad ez valódi mellékhatás volt. Ugyanakkor arra is megvan az esélyed, hogy ha autóban ülsz karambolozol és meghalsz, télen elesel a jégen és kitöröd a nyakad stb. Szerintem statisztikailag nem is sokkal kisebb, mint egy ilyen mellékhatásnak például. Szóval ilyen mellékhatás bárkivel előfordulhat, de ilyenek miatt nem szabad félni a gyógyszerektől sem, mivel az úton is csak átmész, hiába bármikor elüthetnek.

    A sok gyógyszer - sok interakció kérdésben természetesen igazad van, ameddig lehet, törekedni kell a gyógyszer nélküli terápiára. Sajnos ez sok esetben viszont nem megoldható. Az említett magasabb húgysavszint esetén, tekintve, hogy gondolom olyan idős sem vagy, én pl.biztosan az étkezési szokások változtatásához nyúltam volna először, de a nagy magyar valóság az, hogy az ilyen előírásokat a betegek nagyon nagy többsége nem tartja be, úgyhogy néhány szerencsés kiváteltől eltekintve kifizetődőbb lehet egyből a gyógyszerhez nyúlni. Általánosítani persze nem szabadna az orvosoknak, de könnyebb mondani ezt, mint csinálni.

    "Ha az inzulinterápia nem hordoz magában veszélyeket, akkor nyilván sok "cukros" azon "elmélete", hogy megeszem még ezt a tortaszeletet, aztán majd több inzulint adok be helytálló lenne, de én ebben inkább nem hiszek..."
    Ezt jól teszed! Én sem írtam sehol, hogy az inzulinterápiának nincsenek veszélyei. Ezt esetleg már te gondoltad tovább a hozzászólásomból. Minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, így az inzulinnak is. Ha eltekintünk magából a gyógyszerkészítményből adódó, ritka mellékhatásoktól, akkor a leggyakoribb, és szinte minden inzulinkészítményt, vagy analógot érintő (nem egyenlő mértékben persze!) mellékhatás a hipoglikémia.

    Ami persze nem játék, hisz hipoglikémiában simán meg lehet halni (másrészt a hipozás eléggé felborítja az egész terápiát meg cukorháztartást, utána egy darabig még jól kezelt diabetes mellett is valószínűleg ugrándozni fog a cukor, és a statisztikák alapján minél több a hipózgatás inzulin mellett, annál rosszabb a beteg hosszútávú életkilátása). De az általad korábban linkelt cikk ezen része pl. egyértelműen a riogatásra és a szenzációhajhászatra ment rá, hisz mindentől meg lehet halni. Ezért írtam, hogy a víz, a kálium, az oxigén stb is okozhat halált.

    Inzulinrzisztenciát közvetlenül nem is lehetne vizsgálni, sehogy sem tudod lemérni, hogy mégis hány inzulinreceptor van a sejtek felszínén, azok milyen affinitással kötik az inzulint, illetve mennyire módósult az inzulin által indukált jelátvitel, ami végülis felelős lenne az inzulinválaszért. Az inzulin szintje mérhető, csak értelmetlen, mivel pillanatni értéket mutat. Ahhoz, hogy érdmi következtetéseket lehessen belőle levonni, több napon át, napi többszöri alkalommal kellene mérni. A klinikai gyakorlat számára ez kivitelezhetetlen, hiszen bajos és drága. Sokkall egyszerűbb a vércukrot és a HemoglobinA1c-t mérni.

    A hozzászólásod utolsó részével egyetértek. Diétával és sporttal egy kezdődő 2-es diabot simán lehet kezelni, és fogyni is simán le lehet a megfelelő testsúlyhoz. Kurva nehéz, mert ha minden étel valóban azt is tartalmazná, amivel reklámozzák, még akkor is sok odafigyeléssel, fegyelemmel, kitartással és lemondással járna (úgy meg főleg, hogy a boltban kapható ételek fele ipari hulladék a minőségét tekintve)...de nagyon is lehetséges, és nagyon is szép eredményeket hozhat.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #551 üzenetére

    Hopsz, valóban, akkor kb. duplaannyi éved van, mint nekem. My bad. Ilyenkor is azért még lehetne az életmódhoz nyúlni első körben, persze ilyen korban már sokkal erőteljesebben fel kel mérni a beteget...az anyagi lehetőségeit, az iskolázottságát, a személyiségét, az elhatározottságát. Na, kb, ezekre tényleg sosem szokott jutni idő, amikor egy nap el kell látni 30-40 beteget.

    "csak arra próbáltam ezúton rámutatni, hogy a "cukorbaj" kettes típusa teljesen más, mint az egyes, amire többé kevésbé megoldás az inzulinterápia magában."

    Ez totálisan ígyvan, de ez szerintem ebben topicban a nagy többségnek eddig is nyilvánvaló volt. Gondolom én, legalábbis. Ugye így van? :)

    "csak elképzelhető, hogy az egyik embernek a csoportból a 7-es HbA1c lenne az optimális, a másiknak a 6-os, az egyiknél a 140-es vérnyomás sem sok, a másiknál a 120 is..."

    Ezért nem katonás normálértékek vannak, hanem referencia tartományok. Alsó és felső határral. A tartományok meg ahogy írtad, a statisztika alpján jönnek ki. Persze lehetséges, hogy éppen lenne 100000 ember közül egy-két darab, akinél hosszú távon nem gáz a 140/90 feletti vérnyomás például, de ezt a néhány embert lehetetlen beazonosítani. A "logika" az egész mögött az kell legyen, hogy abból baj aligha lehet, ha a normális tartomány felső határa alatt lőjük be az értékeket. Szóval igazad van, lehet van akinek nem sok a 140-es systoles vérnyomás, de abból nem sok baja származhat, ha nem hagyod 140 körül ingadozni, hanem 125-130-at lövöd be célérétknel a terápiánál. ÉS ugyanez igaz a vércukorra is, a HgA1C-re is! Azt valóban jól látod, hogy az abszolút értékeknél olykor fontosabb a változás mértéke, erre illik is minden orvosnak rákérdeznie. A klasszikus példa erre a magasvérnyomásos beteg, akinek átlag 160, aztán leesik 110-re. Ha kimész hozzá a mentővel, megméred, azt hiszed a vérnyomással minden fasza, az nem lehet a gond, ami igaz is lenne, ha az illetőnek nem 160 lenne az átlagos vérnyomása, hanem 120.

    A hozzászólásod többi részével egyetértek, csakhogy ez a sok beszédnek kevés az alja esete (Vagy hogy is szokták ezt mondani?). Az orvos-beteg viszonyon még csak-csak lehet módosítani, de olyan szintű egyénreszabott terápiát, ami optimális lenne, jelen pillanatban lehetetlen kivitelezni. Akkor is lehetetlen lenne, ha az egészségügynek korlátlan mennyiségű anyagi forrása lenne, és minden betegre jutna 2 tucat orvos, akiknek egy nap összesen 2 beteggel kellene foglalkoznia. Ennek két egyszerű oka van: Egy: A bizonyítékokon alapuló orvoslás amióta létezik, statisztikai alapon működik, embertömegeket vizsgál. A klinikai kutatás, gyógyszervizsgálat bizonyító értékét egyrészt a metodikája szabja meg, másrészt a résztvevők száma. Ha a metodika megfelelő, annál nagyobb a kutatás értéke, minnél több beteg vett részt rajta. Sosem az egyének állnak a középpontban, ha le kell vonni a konzekvenciákat, hanem a tömegek. Persze máshogy nem is lehetne ezt csinálni. Méghozzá azért nem mert Kettő: Amíg nem lesz minden egyes betegnek leszekvenálva a teljes genomja, és amíg nem fogjok tudni pontosan, vagy legalábbis nagyjából, hogy melyik gén mit csinál, hogy szabályozódik stb. addig csak a sötétben kaparászhatunk, ha a személyre szabott terápiáról van szó.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #553 üzenetére

    "csak annyira, hogy például tegnap mit mozgott, holnap mit fog mozogni, mennyit alszik naponta, milyen ételeket eszik stb. Ilyesmiket meg kellene kérdezni"

    Így van, a szénhidrát és kalóriabevitelt mindig az életmódhoz kell igazítani, a szakirodalom is ha nem részletezi a dolgokat, mindig felhívja a figyelet, hogy csak közelítő adatokat ad meg, ezt a beteg életmódja és aktuális állapot alapján felül lehet (kell) bírálni. Sajnálom, hogy ilyen téren eddig rossz tapasztalataid voltak (legalábbis az említett példák erre engednek következtetni).

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #555 üzenetére

    Hát igen, ezek azok a dolgok, amikkel csak akkor szembesül az ember, ha maga is cukros, vagy esetleg akkor (orvosként), ha szorosan követ egy-egy beteget, vagy részt vesz (részt tud venni) ilyen-olyan kurzusokon, ahol kifejezetten erre helyezik a hangsúlyt, nem a gyógyszermellékhatásokr meg az inzulinpumpákra. :) Viszont a probléma megoldásában akkor sem vagy egyedül, ha az orvos ilyen szempontból inkompetens: Dietetikus! Oké, nem én találtam fel a spanyol viaszt, és azt sem tudom, a hazai szakember állomány mennyire képzett, de ezeket a szakembereket "pont erre találták" ki.

    "de érdekes, hogy az intenzív agyi tevékenység könnyebben viszi le alacsonyra, mint az izommunka. Testmozgásnál ég a zsír is, ha kell, de az agy azt nem tudja jól használni.."

    Lehet annyira mégsem meglepő. Az agy elsődleges energiaforrása a glükóz ( a másodlagos a ketontest), úgy emlékszem, hogy nyugalmi állapotban az alapanyagcsere 25%-a az agyműködős fenntartására fordítódik. Ismert az is, hogy a fokozott agymunka esetén fogyasztása is nő az agynak. Lehet nem kellene általánosságban jobban leküldenie a vércukrodat, mint a testmozgás, de az fix, hogy a KIR mennyiségileg is az egyik legfontosabb glükózfogyasztó.

    A szakmai korrektség érdekében én még hozzátenném az idézett mondatodhoz, hogy a zsírégetés csak azután történik, miután a máj és az izom glikogénraktárai elfogytak, ehhez pedig intenzitsástól függően több, kevesebb, de folyamatos izomműködés szükséges (a bodybuilding pl.pont nem sok zsírégetéssel jár). Továbbá az agy is képes felhasználni a zsírban tárolt energiát, a ketontestek által (bár így is a működéséhez szükséges energia kb. maximum 50%-át tudja fedezni ketontestekből), éhezésnél, vagy inzulinhatás hiányossága esetén. A dolog lényege az, hogy a fenti állapotokban a májban zsírsavak lebontása után kényszerűségből keletkeznek ketontestek, amelyek a zsírsavakkal ellentétben már képesek áthatolni a vér-agy gáton. Így az agy ezeket fel tudja venni, és energiát tud belőlük előállítani. Szóval közvetlenül nem tudja az agy használni a zsírban tárolt energiát, de közvetve viszont igen. Persze csak akkor, ha a májban erőteljes glukoneogenezis van, vagyis ha éhezés vagy inzulinhatás-hiány van. Az 1-es diabosokbiztos jó sokat olvastak már a ketontestekről, meg a diabeteses ketoacidózisról.

    Lehet te amúgy tisztában voltál ezekkel, de inkább leírtam ezeket, hátha másnak új informcáióként szolgál.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #560 üzenetére

    A Meforalt igen, hatóanyaga a jól ismert metformin, nem okohat hipoglikémiát.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    Nemrég volt szó itt is az inzulinkezelésről a 2-es diabetesnél. Itt vagyon egy kiváló cikk a témában. Dietetikus írta, de orvosszakmai szemmel sem találni fogást rajta. Mondanám, hogy ebben a topicban kötelező olvasmány de nem mondom...ja, vagy mégis. :)

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz bullseye #594 üzenetére

    Én is várom a ketós cikket, a ketogén étrendről én sem tudok semmit, annyira meg sosem érdekelt, hogy utánajárjak. :)

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Cathfaern #613 üzenetére

    Mind az I-es, mind a II-es panaszmentes eleinte (ami igaz a legtöbb krónikus betegségre). Előbbi sajnos sokszor csak akkor kerül ki, amikor már nagyon magas a cukor és jelentkeznek a klasszikus hiperosmoláris tünetek (a kezelés szempontjábó mondjuk ennek nincs jelentősége, mivel a pusztuló B sejteket akkor sem lehetne megmenteni, ha hamarabb kiderülne a folyamat), utóbbi gyanúja meg rendszeresen valamilyen más jellegű vérvizsgálat alapján merül fel.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Cathfaern #625 üzenetére

    Feltéve, ha I-esről van szó, II-esnél teljesen más a helyzet. A családban melyik halmozódik?

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Geryson #628 üzenetére

    Ebben valami nem stimmel. :) Vagy felreértettél valamit, vagy szerencsétlenül próbálta magyarázni a doki (ilyen is gyakran előfordul). Kezdjuk ott, hogy nincs olyan, hogy időskori/fiatalkori diabetes. Olyanok vannak, hogy I-es, II-es, gesztációs, ez a három nagy csiport van, plusz vannak a speciális formák (béta sejtműködés genetikai hibája, receptorfunkció genetikai hibája, pancreas gyulladás eredetű másodlagos b sejt pusztulás, gyógyszer indukálta stb). Az I-esnek is vannka olyan ritkább verziói, amik nem fiatalkorban manifesztálódnak (pl. LADA), illetve a II-es is ritkán (vagyis inkább sajnos egyre gyakrabban) előfordulhat már fiatalkorban családi halmozódás nélkül, vagy családi halmozódással (MODY). /keressetek rá a betűszavakra, ha érdekelnek ezek a verziók/

    Aztán, ez a hajlam dolog, ami a genetikai predisponáltságot jelenti (vagyis az átlag populációhoz képest, genetikai alapon működő nagyobb esélyt a betegség kialakulására, amitől pesze még egyáltalán nem biztos, hogy a betegség ki is alakul, itt jönnek a képbe a környezeti tényezők), már a születésünktől fogva bennünk van. Azt még el tudnom fogadni, hogy a te szóhasználatoddal időskorinak nevezett II-es diab. hajlama már fiatalkorban manifesztálódik (így a genetikailag erősen meghatározott esetek már fiatalkorban jelentkeznek), de a fordított esetnek semmi értelme nincs: Az I-es diab. az esetek többségében bizony már fiatalkorban manifesztálódni fog, ha erős a genetikai "fogékonyság" (vagyis a hajlam nem jelenhet meg időskorban).

    Ahogy fentebb írtam, vannak ritkább, speciális verziók, de amit írsz, általánosságban aligha állja meg a helyét. Ezért gondolom, hogy itt valami félrértés van.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #661 üzenetére

    Ja, ígéretes ugye? Mutatom hol itt a nagy buktató:

    "a napi többszöri, ujjbegyből történő vérvételt szükségtelenné teszi, hiszen a vércukorszintet nem a vérből, hanem a könnyből mutatja ki."

    Vércukorszint, könnyből. Meg fából vaskarika. Még ha nagyon alaposan vizsgálják is (sok körülményt figyelembe véve, nagy esetszámmal), hogy kb. hogyan alakul a vércukorszint a könnycukor függvényében, akkor is csak egy tapasztalati úton nyert képletet kapnak, amivel ha átszámolják egyik értéket a másikra, annak bizonyosan lesz egy komoly hibaszázaléka. És akkor hol vannak azok az emberek, akiknek valamilyen szembetegségük van? (Csak hogy direkt ne a könnymirigyet meg az elvezető rendszert érintő kórképeket említsem) Közismert, hogy a szembetegségek kihatnak a könny összetételére is, akkor ilyen esetekben vajon hogyan módosulnak a könnyben lévő cukorértékek, adott vércukorra vonatkoztatva?

    Örvendetes, hogy itt tart a technológia, de szerintem nem véletlen nagyon sok a szkeptikus ezzel az egésszel kapcsolatban. Az én tippem az, hogy egy durva közelítő értéket fog adni a dolog, és bár fájdalommentes lesz, a szurkálást nem váltja majd ki, mert még annak a pontosságától is el fog maradni. Amikor jól érzed magad, meg a lencse is kb. ezzel a közérzettel összeegyeztethető állapotot mutat, akkor minden fasza lesz, de ha valami diskrepancia lesz a lencse által mért adatok, meg a közérzet között, vagy egyszerűen rossz értékeket fogsz mérni (abnormálisan magasat alacsonyat, akármilyen alacsony, vagy magas is a tényleges vércukor), akkor egyből előkerülnek a régi, jól bevált módszerek, hogy akkor mennyi is az annyi.

    Nem beszélve ugye a kontaktlencsével járó nyűgről: Minden nap betenni, kivenni (este nem nehéz elfelejteni, ez pedig szokott kellemetlen meglepetéseket okozni), ügyelni a tiszta körülményekre, nehogy csúnya keratitis legyen a vége stb. Ha éppen nem a legjobb tárolófolyadékot használja az ember, akkor a lencse élettartamának utolsó harmadában már nem lesz olyan észrevétlen a viselése, monitort bámulni amúgyis rosszabb lencsében, mert könnyebben szárad a szaruhártya. Plusz ott van a költségvonzata is a dolognak: tudom, hogy a tesztcsík nem olcsó, de van egy olyan érzésem, hogy összességében ez a lencsés módi anyagilag kevésbé fogja megérni, mint a hagyományos módszer, több okból is.

    Szóval jah, én is elég szkeptikus vagyok, és ennek hátterében a legkevésbé az áll, hogy a Novartis-szal kötött partneri szerződést a Google.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #663 üzenetére

    Mivel semmit nem ír arról, hogyan is mérné az említett dolgokat (még elvi szinten sem, nemhogy a gyakorlatban), így érdemben nyilatkozni sem tudok a dologról semmit.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #665 üzenetére

    Hát ha folyamatosan fájna, a kutya sem használná az inzulinpumpát. :) Azt a rerndszert nem ismerem különösebben, szóval nem tudom, pontosan hogyan mér a pumpa. Azt tudom, hogy ott állandó jelleggel bent van a testben egy kanül, így a közvetlen vérből való mérésnek is lehetségesnek kellene lennie szerintem. De érdekes, nekem volt ilyen pumpás ismerősöm egy ideig, ő rendszeresn ujjból mérte, de nem tudom azért, mert a készülék maga nem mért, vagy csak azért, mert nem volt elég megbízható a tapasztalatai szerint.

    Viszont ha valamilyen, a testben állandó jelleggel bent lévő szenzorból kapja a jelet, akkor az egész átverés, mert akkor a jel bármilyen alkalmas ezsközre továbbítható, nemcsak egy karkötőre. Ezeknek pont az lenne a lényege hogy minden más hókusz-pókusz nélkül mérjenek, csak felteszed, és kész, mint mondjuk a pulzoximéter.

    "Ez az érzékelő is a bőr alá megy, de nem olyan mélyre, hogy fájjon. Esetleg ott lehet mérni valamit?"

    Nemtom miért tűnik ez neked szenzornak, amikor ez pusztán a kép alapján egy bőrbe szúrt gyógyszeradagoló készülék. Mindenesetre az epidermisben nem lehet semmi ilyesmit mérni, ott csak bőrsejtek vannak és semmi más. Legalább a dermisig le kell menni, ahol már vannak erek is, ha már invazív a módszer.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #687 üzenetére

    Kinek és miért? Magas a cukortartalma, de nem lesz mindenki cukorbeteg, aki sok szénhidrátot zabál. Amúgy meg miért gondolod, hogy ennek az idézetnek bármilyen valóságtartalma van?

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #695 üzenetére

    Olyanról mi is tanultunk, hogy az inzulin H/K transporterre hajtva behajtja a káliumot a sejtekbe (ezt a hatást fel is lehet használni glükóz+inzulin adásával hiperkalemia esetén), viszont az nem rémlik, hogy egy a dolog oda-vissza is működne. De még ha így is van, a hatás nem lehet túl tartós annak jellege alapján, és ha a káliumnak lenne érdemben pozitív hatása, akkor valamilyen formában része lenne a terápiának. És különben is...miért jó az nekünk, ha csökkentjük az inzulin szintet? Mióta a magas inzulinsznt az oka a diabetesnek (legyen ez akármelyik típus)?

    Amúgy nem ismerem az oldalt, de egy gyors böngészés után én nem találtam semmi olyat, ami szakmai kontrollra utalna a cikkek tartalmát illetően.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #711 üzenetére

    Azért én erre a kialvatlanságra nem tennék fel sokat. :) Legalábbis abból indulok ki, hogy a statisztikákból mindenféle agyament korrelációkat próbálnak kihozni, de ilyenről még soha nem hallottam, hogy találtak volna.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #714 üzenetére

    Utóbbi azért nem lenne olyan hihetetlen, eleve a különböző hormonszinteknek is van egy cirkadián ritmusa. Ez igaz azokra is, amelyek befolyásolják a vércukorszintet. Viszont ebből még nem következik egyáltalán, hogy a kialvatlanságnak, vagy a hektikus össze-vissza alvásnak lenne diabetogén hatása.

    HOgy mi a közös nevező? Nem tudom. Lehet nincs is közös nevező, egyszerű véletlen, hogy a környezetben, a munkatársaid között sok a cukros. Mert gondolom nem az összes MÁV dolgozó vs a magyar felnőtt lakosság adatait hasonlítottad össze. Ha utóbbi adatok alapján is felmerülne korreláció, akkor el lehetne gondolkodni, hogy esetleg mi okozza. De addig nem érdemes semmilyen következtetést levonni. Mondom, én csak annyit tudok, hogy ilyenről nem tudok. :) Nyilván ez nem jelenti azt, hogy nincs is, de abból indulok ki, hogy ha látványos és egyértelmű korreláció lenne a kialvatlanség és a diabetes között, akkor azt valahol olvastam volna, vagy valaki említette volna (tegyük fel hogy emlékeznék is rá), de ilyen nem volt. Pedig ahogy írtam, sok dologgal igyekeztek már összefüggésbe hozni ezen kórképeket, lévén egyre gyakoribb és óriási gazdasági jelentőségű népbetegségről van szó. A "szép" korrelációkat meg mind ismerjük.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #716 üzenetére

    Értem én. De vajon az 50 körüli magyar lakosságnál milyen lenne ez az arány? Sokkal alacsonyabb? Van egy olyan érzésem, hogy sajnos nem. De mindegy is, ahhoz, hogy ezen a vonalon elinduljunk, az kellene, hogy az 50 körüli összes MÁV-os (vagy akár a te munkakörödben) dolgozók körében szignifikánsan magasabb legyen a diab. , mint a magyar 50-esek körében. Amíg nincsenek ilyen adataunk, addig a te megfigyelésed lehet puszta véletlen. És amíg ez könnyen lehetséges, addig következtetést sem szabad levonni. Én csak ezt akartam pedzegetni, mert amiket írtál a korábbi hozzászólásodban, az nagyjából igazolt, kivétel ez a kialvatlanság dolog, ami szerinted nagyon fontos, szerintem meg ez azért erősen kétséges.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #719 üzenetére

    Ühüm. Az első linkes írás eléggé exhas, de a második már közöl forrásokat. Köszi!

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz #32577792 #804 üzenetére

    Húsból is lehet vércukor. Nincsen ebben semmi furcsa igazság szerint.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #808 üzenetére

    Fú, tényleg? :DDD

    *sarcasm off, sorry*

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #811 üzenetére

    Nyilván a külsőleg bevitt nem a májban képződik (báh ha glikénként raktározódik, akkor megint ott vagyunk, hogy részben a májbó gyün :) ). De a glüköneogenezis szerve a máj. És aminosavból glüköneogenezissel lehet cukrot gyártani.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #813 üzenetére

    Hát ha lehetséges is ilyen anyagú/bevonatú kanál, az már masszív kémia. Így emiatt passzolom a kérdést. De különben sem lenne értelme akkor cukrozni a teát...a kanál megkötné a cukrot, ugyanúgy nem lenne édes íze, mintha eleve nem is raknál bele cukrot.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz cigam #815 üzenetére

    De minek kellenek ezek egyáltalán? Én nem vagyok cukros, de ilyen löttyöket még én sem iszom. :)

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz beleszólok #891 üzenetére

    Ha egy orvos "altatót" ír fel, az az esetek 90%-ban valamilyen benzodiazepin készítményt jelent. A Xanax is egy benzodiazepin, alprazolam a hatóanyaga...Altatót kaptál altató helyett? A benzodiazepineknek van egy hatásspektruma (anxiolitikus-szorongásgátló hatástól kezdve a szedatohipnotikus-altató hatáson át az izomrelaxáns/központi idegrendszeren keresztül ható (izom)görcsgátló hatásig), amely spektrumot lényegében szinte minden benzodiazepin tudja (a különbség elsősorban a biológiai féléletidőben van). Az, hogy éppen melyik hatásig "sikerül" eljutni a spektrumon a bevett dózistól függ.

    Érdemes nem keverni a tolerancia (hozzászokik a szervezet), és a dependencia (függőség) fogalmakat, mert a kettő nagyon nem ugyanaz. Utóbbi csak nagy dózis rendszeres szedésénél szokott (általában!) kialakulni. Ilyen dózisokat nem is szoktak felírkálni hosszú távon, csak ha nagyson-nagyon muszáj. És előbbiből nem következik automatikusan az utóbbi. Az megint egy más dolog, hogy sokan úgy kapkodják be ezeket a tablettákat, mint a szaloncukrot ha éppen van valami bajuk az életükkel.

    A vérnyomáscsökkenés egyébként ismert, és nem is olyan ritka, az esetek többségében kedvező mellékhatása a benzodiazepineknek. Az általad említett tapasztalt jelenség teljesen "normális".

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Geryson #881 üzenetére

    Nagyon szakszerűen akarod? Úgysem fogod így, de íme, hogy kellene: :DDD

    Nyugodt környezetben mérsz, mérés előtt 5-10 percet nyugodt testhelyzetben ülsz. Méréskor lábak nincsenek keresztben, alkar asztalon vagy alátámasztva, felkart nem szorítja semmi (tehát feltűrt pulóver vagy ilyesmi). Mérés közben nem beszélsz, effektíve nem csinálsz semmit csak lélegzel. Egy mérés nem mérés, ezért egymást után 3 mérést kell csinálni (1-2 perces időkülönbségek legyenek a mérések között), majd átlagolni a kapott eredményeket. Lehetőleg egy nap több ilyen mérési "ciklust" le kell játszani, az ideális napi 3 (vagyis 3x3). De ami ettől sokkal fontosabb: Ha csak egyszer mérsz egy nap (vagyis 1x3-at...egy mérés nem mérés ugyebár), azt lehetőleg a nap ugyanazon időpontjában kell megejteni. És mérés közben eszedbe sem jut, hogy "na vajon most milyen magas/alacsony" lesz, hanem illatos tavaszi réten kellemes napsutésben ugrabugráló szivárványos unikornisokra gondolsz.

    Kérdés? :DD

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz beleszólok #897 üzenetére

    Idézet a Xanax betegtájékoztatójából:
    "A Xanax tabletta hatóanyaga, az alprazolam egy triazolo-benzodiazepin típusú vegyület, amely szorongásoldó, nyugtató-altató, izomlazító és görcsgátló hatással rendelkezik."

    Ahogy írtam, minden benzodiazepinnek ugyanaz a hatásspektruma. A biológiai féléletidejük különbözik (vagyis, hogy meddig hat/menniy idő alatt ürül ki), esetleg abban lehetnek különbségek, hogy egyik vegyületnek ilyen hatása tűnik a tapasztalatok alapján kifejezettebbnek, a másiknak meg olyan. De ezzel óvatosan kell bánni, mert ez valószínűleg részben egyénfüggő is, mivel elvileg az összes benzodiazepinnek ugyanaz a dolog a target fehérjéje, egy úgynevezett GABAa recepor (+/- egyéb targeteek is lehetnek, de ezekről még keveset tudunk). Tehát papíron, "hivatalosan" minden benzodiazepin szorongáscsökkentő, altató, görcsgátló és izomrelaxáns hatású gyógyszer. És még félhivatalos szinten sincs a megnevezésekben olyan bontás, amire utalsz, a félreértések elkerülése végett, mert a potenciális hatásaik ugyanazok lehetnek. Nyilván a pácienseknek laikus szinten szoktak magyarázni, szóval én nem vonom kétségbe, hogy neked valaki "hivatalosan" szorongáscsökkentőnek nevezte a Xanax-ot. De a valóság ettől még a fenti.

    "A kettő közt (ezt már orvos mondta) az a különbség, hogy az altató elvileg jóval rövidebb ideig hat, hamarabb kiürül a szervezetből, a szorongás csökkentő hatása tovább tart. (Nem keresem a logikát, hogy akkor miért voltam álmos az altatótól napközben és miért nem a xanaxtól)"

    Pedig lehet kellene, mert ez így pont hülyeségnek tűnik. :) Persze azért ilyenkor én mindig azt mondom, hogy szeretném hallani a szó szerinti magyarázatot az orvostól, mert saját tapasztalatok alapján amit az orvos elmond, aztán meg amit később a beteg ebből megjegyez/értelmez/visszamond, sokszor lényegi dolgokban tér el egymástól. Persze NO OFFENSE, ez valahol természetes is (gondolom), mert szerintem intelligens embereknél is megfigyeltem ezt, szóval most nem degradálni aakarom a te értelmi képességeit pusztán ennyi alapján (és persze még mindig ott van a lehetőség, hogy ilyen hülyén mondta el az orvos...sajnos).

    A lényeg az, hogy a rövid féléletidejűeket használják elsősorban altatóként (pl. midazolam, meg a Z szerek - zoplidem, zaleplon...ezek mind hatóanyagok természetesen), mert szorongáscsökkentésre a hatástartamuk alapján nem kényelmesen használhatóak.

    A közepes hatástartamúakat használhatják altatásra meg szorongáscsökkentésre is (ide tartozik az alprazolam (Xanax) is). A hatás ahogy írtam korábban is, jelentős részben dózisfüggő. Persze a szorongáscsökkentő dózisnak is van elalvást segítő hatása (ha nem is kifejezetten altató hatású - ahhoz magasabb dózis kellene), úgyhogy ezeket szeretik a legjobban olyan betegeknél akiknek NEM kifejezetten CSAK az elalvással van gondjuk . Az előny jellemzően ennél a dózistartománynál az, hogy napközben nem vagy zombi tőle, vagy legalábbis nem annyira. Ez persze egyénfüggő is, ezért kell játszani sokszor a hatóanyagokkal/dózisokkal.

    A hosszú féléletidejűeket (pl a jól ismert diazepam) elsősorban szorongásgátlásra használják, altatóként nincs értelme használni őket, mert a hatásidejűk jóval túlnyúlhat az 8-10 órán, vagyis ettől garantáltam zombi leszel napközben is, ha nem a legminimálisabb dózisban szeded.

    Lehet te utóbbiból kaptál neked nem megfelelő dózisban. Mindenesetre az altató/szorongásgátló hatás olyan tekintetben nem bontható ketté, hogy "gyorsabban kiürül, de a szorongáscsökkentő hatása tovább tart". Ha már kiment a szervezetedből a gyógyszer, nincs semmilyen konkrét hatása. Az természetesen viszont igaz, hogy a szorongásgtló hatás mindegyik gyógyszernél tovább tart, mint az altató hatás, mivel utóbbihoz a magasabb dózis kell, vagyis egy ilyen gyógyszernek olyan vérkoncentrációnál még lehet szorongásgátló hatása, ahol már nincsen kifejezetten altató hatása.

    "Hozzászokás/függőség: a kettő, úgy vettem észre, valahol együtt jár. Először csak az volt feltűnő, hogy már nem segít elaludni, később már egyéb problémákat is okozott, amire jött, hogy akkor növeljük az adagot. A vége az volt, hogy a napi egy .25-ös szép lassan felkúszott 3x.5-re."

    Hát ha tolerancia megjelenésekor folyamatosan pumpálják a dózist felfelé, akkor persze, hogy előbb-utóbb a függőség is megjelenik. De attól ÖNMAGÁBAN, hogy valakinél tolerancia alakul ki, még nem lesz függő is egyben, előbbiből nem feltétlen következik utóbbi (csak akkor, ha a válasz a folyamatos dózisemelés az orvos részéről). Sajnos sok betegnél ez amúgy elkerülhetetlen.

    "a feledékenység, lelassult gondolkodás stb. mind a gyógyszer miatt vannak, nem a cukorbetegség következményei.
    Itt jött képbe a függőség: kb. három hónap alatt, elég kellemetlen dolgokat átélve (zsibbadások, szívritmus zavar, szédülés stb.)"

    Hát nemtom, ezek jól ismert mellékhatások, cukorbetegségnek valami súlyos előrehaladott állapotban lehetnek esetleg ilyen mellékhatásai (tudtommal), a vascularis károsodások miatt. "Érdekes", hogy akárki is nézett rá a papírjaidra, nem egyből a gyógyszerre gondolt...ejnye.

    Nem azok a kifejezetten jellemző elvonási tünetek, amiket írsz, de "belefér a pakliba" (bár szivritmus zavar az szerintem így látatlanban inkább szívritmus zavar érzés volt nálad, mint konkrét, EKG-val diagnosztizált ritmuszavar). Az biztos, hogy nagyon nem lehet kellemes. Sokszor azok a tünetek jönnek vissza, amik ellen anno elkezdték szedni a gyógyszert, csak hatványozottabban. Innentől kezdve a kör bezárult. Persze ahogy írtam, sajnos sok beteggel nem lehet mást kezdeni bizonyos körülmények miatt, mint egy életre a gyógyszer rabjává tenni. Örülök, hogy nálad sikerült elhagyni.

    "És nagyon nem ajánlom senkinek, hogy ilyesmit kérjen a háziorvostól. (Van aki a beteg kérésére felírja)"
    Ezzel én is így vagyok. A benzodiazepinek megfelelő dózisban és megfelelő korlátozásokkal használva kiváló gyógyszerek, de sajnos könnyen el tud szaladni a csikó. Úgyhogy én is csak azt tudom tanácsolni, hogy ne a gyógyszer legyen az első próbálkozás a probléma kezelésére.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz beleszólok #899 üzenetére

    "Elalvással kapcsolatos gondokat itt nem említenek."

    Nincs is rá szükség. Az alvással kapcsolatos panaszok jellemző tüneteit képezik a depressziónak, vagy a szorongásos zavaroknak. Az alvászavar általában egy tünet, nem önálló betegség. A benzodiazepinek hatásosak lehetnek akkor is, amikor az alvászavar nem valaminek a tüneteként jelentkezik, viszont ilyen kezelési indikációjuk nincsen, a potenciális mellékatásaik és a dependencia veszélye miatt. A betegtájékoztatón ezért nem szerepelhet a "következő betegségek esetén alkalmazható" listán pl. az Insomnia, mint önálló entitás (annak ellenére, hogy altató hatású gyógyszerek)

    A Zopigen hatóanyaga zopiclon. Ez is egy Z betűs szer, a hosszabb féléletidejű. De ez valójában nem benzodiazepin. Na itt most jogosan mondhatod, hogy akkor magamnak mondok ellent. Ez így is van, de csak azért, mert CSALTAM: én is leegyszerűsítettem a dolgokat korábban, mert nem lett volna értelme ilyen szinte belemenni a témába, plusz nem volt kevdem ennyit írni. :) Nade, akkor közeledjünk jobban a valósághoz:

    A Z betűs szereket (zolpidem, zaleplon, zopiclon) a benzodiazepinek közé szokták sorolni az egyszerűség kedvéért, de ez csak félig meddig helyes a hatásspektrum alapján, kémiai szerkezetüket tekintve meg egyáltalán nem, mivel kémiai szerkezetüket tekintve NEM benzodiazepinek. Viszont ugyanúgy a GABAa receptoron hatnak, de nem feltétlen ugyanazokon a GABAa receptorokon, és nem feltétlen ugyanolyan affinitással. Ez így eléggé hülyeségnek tűnik? :) Oké, ha csak ennyit írok, akkor annak is tűnhet, megintcsak teljesen jogosan. Az újabb látszólagos ellentmondás feloldása érdekében még jobban mélyíteni kell a magyarázat szintjét.

    A GABAa receptor valójában nem egy egységes struktúra a szervezetben. Ez a receptor egy 5 alegységből álló fehérjekomplex, az alegységek lehetnek alfa, béta, gamma, delta stb. Ezek az alegységek különböző kombinációkban alkothatják a tényleges receptort. A különböző hatásokat (szorongáscsökkentés/altatás/görcsgátlás/izomrelaxáns hatás) úgy tűnik az befolyásolja, hogy elsősorban melyik alegységhez van nagyobb affinitása a gyógyszernek. A szorongásgátló hatásért a kutatások alapján úgy tűnik hogy a béta alegységhez való kötődés a felelős, míg az altató hatásért az alfa alegységhez való kötődés. Namost, úgy tűnik, az IGAZI benzodiazepinek szinte mindegyik alegységhez kötődnek valamilyen affinitással, ezért minden igazi benzodiazepinnek ugyanaz a POTENCIÁLIS hatásspektruma. Bár a tényleges hatásokban lehetnek az egyes gyógyszerek között különbségek (erre írtam, hogy a tapasztalatok alapján egyik másik ilyen gyógyszernek kifejezettebbnek találták az altató, vagy szorongáscsökkentő hatását, ami a fentiak alapján, teljesen érthető), ugyanakkor ez részben egyénfüggő is, ezért kell óvatosan bánni a tapasztalatokkal.

    A kivételt a Z betűs szerek alkotják, melyek ahogy írtam fentebb, nem igazi benzodiazepinek. Kémiailag biztosan nem, hatásukat tekintve sem teljesen. A GABAa receptorhoz kötődnek ugyan, de úgy tűnik a kutatások alapján, hogy kifejezetten nagy affinitásuk van az alfa alegységhez (altató hatás), a többi alegységhez való affinitásuk meg meglepően kevésve. A klinikai tapasztalatok ezt alátámasztják. A Z betűs szereknek ugyanis görcsgátló vagy izomrelaxáns hatásuk szinte egyáltalán nincs, szorongásgátló hatásuk is sokkal alacsonyabb mértékű szokott lenni, mint egy igazi benzodiazepiné.(Cserébe függőség, pontosabban az elvonási tünetek, szorongás, nyugtalanság, és meglepő módon, fokozódó alvászavaros panazsok is sokkal ritkábban alakulnak, mint az igazi benzodiazepinek esetén): Ez az oka annak, hogy a Z betűs szereket szinte kivétel nélkül csak altatásra használják, "csak" altatóként emlegetik.

    A Z betűs szerek tehát nem alkalmazhatók depresszióban, szorongásos állapotokban, mert ezeken a betegségeken nem nagyon segítenek, max az alvászavaros, ezekkel a betegségekkel jellemzően együttjáró panaszokat kezelik. A betegtájékoztatón ezért nincsenek is felsorolva ezek. Viszont mivel szinte csak altató hatásuk van, ha az alvászavar mint önálló entitás, és nem pedig mint tünet jelentkezik, ezek engedhetőek meg a leginkább. Ezért írják a betegtájékoztatón az álmatlanságot, mint kezelési indikációt (nem vizsgálva, hogy lényegében van-e valami az alvászavar mögött, vagy nincs). Viszont nem véletlen csak rövid távon használhatóak, mivel a súlyos alvászavarokat mindig alaposan ki kell(ene) vizsgálni.

    Mivel amúgy a zopiclon (Zopigen) a leghosszabb hatású Z betűs szer, nem meglepő, hogy napközben problémáid voltak a szedése miatt. Nem értem igazából, hogy miért ezt írták anno fel neked, miért nem a rövid hatásúakközül valamelyiket (lehet ez sokkal olcsóbb, mint a másik kettő).

    "Ritmuszavart konkrétan a vérnyomásmérőm is jelezte több alkalommal, szóval az biztosan volt valamilyen mértékben és lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de akkor jelentkezett ilyen durván, hogy a mérőm is észrevette, mikor leszokóban voltam a Xanaxról."
    itt mire gondolsz, hogy jelezte a mérő a ritmuszavart?

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz beleszólok #901 üzenetére

    Ühüm. Hát akkor ez a téma kérdéses marad a továbbiakban. A ritmuszavart mindenesetre "igazán" az EKG-vel lehet diagnosztizálni, szóval ez a vérnyomásmérős extra funkció esetleg arra lehet jó, hogy felhívja a figyelmet, "talán gáz" van. Én ezt azért nem könyvelném el még biztosan ritmuszavarnak. Mármint, hogy az volt neked. Persze, nincs kizárva, hogy az volt, és igaza volta mérőnek.

    [ Szerkesztve ]

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz philoxenia #903 üzenetére

    Nem tudom, de szerintem (tippre) sehogy, vagy nem közvetlenül. A hypo-s tüneteket a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása okozza, nem az, hogy sok az inzulin vagy ilyesmi.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz beleszólok #905 üzenetére

    És nem lesz olcsó valószínűleg...

    Origo minőség: A glükagont/glucagon-t sikerült kétszer(!) leírni a cikkben glucadonnak. :F

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

Új hozzászólás Aktív témák