Új hozzászólás Aktív témák

• #551 philoxenia MODERÁTOR [Prolixus] #550

  Új Válasz 2014-05-22 10:48:45 #551

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  philoxenia

  MODERÁTOR

  válasz [Prolixus] #550 üzenetére

  Sajnos nagyon idősebb vagyok Nálad valószínűleg, mindjárt ötven...
  Persze alapvetően mindig igazak az általános megállapítások, csak soha senki nem az átlag...
  Maga az egész okfejtés amit itt ámokfutottam mostanában csak arra szolgált, hogy leírjak egy másik verziót. Természetesen laboratóriumi körülmények nehezen teremthetők meg egy emberen belül, a komplex monitorozása egy embernek nyilván drága, soknak meg horribilis összeg lenne, csak arra próbáltam ezúton rámutatni, hogy a "cukorbaj" kettes típusa teljesen más, mint az egyes, amire többé kevésbé megoldás az inzulinterápia magában. A kettes típusnál főleg a statisztika és a nagyobb embercsoportokon végzett komplett terápiás eljárások alapján írnak elő célértékeket például, csak elképzelhető, hogy az egyik embernek a csoportból a 7-es HbA1c lenne az optimális, a másiknak a 6-os, az egyiknél a 140-es vérnyomás sem sok, a másiknál a 120 is... Például ismeretségi körömben vannak olyanok, akik eddig mondjuk 110-es vérnyomással éltek, fölment nekik 120-ra, ami amúgy tök jó lenne, de nekik már emelkedett. A másik mondjuk 130-al élt, fölment neki 140-re és mindjárt jön, hogy ez egy cukrosnak túl magas... Mindig fontos egy terápiánál, hogy kevesebbet ártsunk mint használunk, azonban az orvos-beteg viszony Mo-on nem partneri általában, hanem alá/fölérendelt. Ennek természetesen csak részben oka az idő és pénzhiány az egészségügyben. A jó orvos kicsit pedagógus is kell legyen, hiszen másképp kell rávenni egy egyetemi professzort az előírt terápia betartására, mint egy hajléktalant. Ráadásul nem is feltétlenül a hajléktalan tiszteli jobban az orvost...
  A cukorbaj nagyon sokrétű betegség/állapot komplex felmérése és a megoldás a megállítására szinte egyénenként igényel eltérő terápiát, mert vannak sovány cukorbajosok és vannak kövérek jó cukorral, a stressz sem feltétlen vízválasztó, a kialvatlanság sem, a táplálkozás pedig csak annyiban egységes, hogy erősen hiányos táplálkozás mellett, pl. fogolytáborok, nem alakul ki...
  Ráadásul amiről kevés szó esik az életminőség esetleg fontosabb lehet valakinek, mint a hosszabb élet. Nem mindegy az sem, hogy a magas cukorszint miatti megvakulás húsz év múlva egy negyven évest fenyeget, vagy egy hetven évest...

  Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Új hozzászólás Aktív témák