Új hozzászólás Aktív témák

• #3077 #92251648 törölt tag

  Új Válasz 2020-04-17 11:55:48 #3077

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #92251648

  törölt tag

  Néhány hozzászólás erejéig figyelmesen olvastam a torzításról szóló eszmecserét, aztán a sok félreértést, téves infót látva feladtam a próbálkozással. Meglepő a sűrű köd, ami néha rátelepszik erre a topikra műszaki kérdésekben. Filozófiai kérdésekbe olvasói fogadókészség hiányában nem mennék bele, egy ilyen szép tavaszi napon nincs kedvem széllel szemben vizelni.

  Célszerű megkülönböztetni a kivezérlést, hangerőt és a jelszintet. A kivezérlés mindig egy meghatározott, nullának elfogadott értékhez viszonyítva értelmezhető. Ez régebben megvolt az analóg világban is, míg a piacot olyan cégek vezérelték, ahol mérnökök (!) voltak a döntéshozók, nem marketingesek. Ez a mai High End érában már csak ritkán van így, már csak ezért is összekuszálódtak a régen egységes technikai standardok, de a HiFi készülékek jelszintjeire, ézékenységére szabványok régen sem voltak, mostanság sincsenek, csupán ajánlásokról, szokásokról beszélhetünk. A digitális érában is van kivezérlés, ez az a bizonyos dB FS, de mivel a hifisták szinte mindent dB-ben próbálnak kifejezni, a káosz garantált és stabil.

  Az elektromos jelszint jellemzően Voltban fogható meg. Analóg jel esetében ennek szoros kapcsolata van a kivezérléssel, de a digitális világban semmi köze hozzá. Az USB kábelen utazó elektromos jel (ami a hiedelmek dacára nem 0 és 1 számok sorozata, hanem analóg elektromos jel) feszültsége független a benne utazó digitális jel kivezérlésétől, szabadon tologathatjuk a feszültségét, míg a D/A konverter meg nem sértődik tőle.

  Torzításból sokféle létezik, de a hifisták ezeket nem szokták megkülönböztetni, ami tovább fokozza a zavart. Torzítás nélküli lejátszó rendszer nem létezik, hiába csökkentjük a jelszinteket, valamennyi mindig lesz. A torzítások egy része független a jelszintektől, más fajtáik pedig szorosan kapcsolódnak a kivezérléshez, feszültségekhez. A hangszórók kis hangerőn is torzítanak, de ez a paraméter romlik, ahogy emeljük a hangerőt. Ha szerencsésen választottunk hangsugárzót, az elvárt zenehallgatási hangerőn sem ugorjuk meg az 1-2 %-os harmonikus torzítást, de ez ritkán jön össze. De ha egészen halkan hallgatunk zenét, akkor is lesz torzítás, sőt némelyik alfaja sokkal inkább az egekbe szökik, mint nagyobb hangerőn.

  Túlvezérlés... Analóg eszköznél akkor lép fel, ha az elektronika már nem tudja előállítani, kezelni azt a feszültséget (áramot), amit ki akarunk csikarni belőle. Ezt klippelésnek nevezzük, ami végerősítőknél gyakran okozza hangszórók elfüstölését (mert a klippelő analóg jel elkezd egyenáramként viselkedni, amit a hangszórók lengőtekercsei szörnyen utálnak).

  Digitális túlvezérlés nem létezik. A hozzáértőktől elnézést kérek ezért a kijelentésért, mert a kérdést lehetne/illene cizellálni, de az érthetőség kedvéért most inkább maradjunk a konyhanyelvnél! A digitális jel maximális kivezérlési értéke 0 dB FS, ennél magasabb érték elvileg és gyakorlatilag sem lehetséges, tehát nem lehet túlvezérelni. Amikor az anyagot átkergetjük valamilyen algoritmuson (pl. digitális hangerő szabályzás, EQ, plug-in), a teljes adatfolyam újraszámolása történik (tehát annyi a Bit-Perfect átvitelnek). Nem véletlen, hogy a lejátszó szoftverek hangerő csúszkáinak maximális értéke 0, mivel ezekkel csak csökkenteni tudjuk a kivezérlést, növelni nem (ellentétben az analóg előerősítőkkel). Ám pl. egy digitális EQ-val emelni is tudunk és ha ezt egy 0 dB FS szint környékére kivezérelt frekvencia tartományban tesszük, könnyen belefuthatunk abba, hogy a számítás végeredménye meghaladná a 0 dB-t. Mi történik ilyenkor?

  Mivel 0 dB FS értéknél nagyobb digitális érték nincs, az ennél nagyobb értéket felvenni próbáló történések értéke 0 dB marad, ami által a jel hullámformája elkezd kiegyenesedni, a hullámok csúcsai eltűnnek, a szinuszhullám elkezd négyszögesedni. Ez is egyfajta torzítás, csak hallgatva teljesen más a hatása, mint amit egy túlvezérelt analóg erősítő produkál.

  Bár szerintem manapság már elvétve (sem) fordul elő olyan zenei kiadvány, amin digitálisan "túlvezérelt" anyag, emiatt torzult hullámforma van (ehhez nagyon bénának kell lenni), de most tegyük fel, hogy egy ilyennel van dolgunk! Ha a lejátszó szoftverben visszavesszük a kivezérlést, pl. a Foobarban -6 dB-re állítjuk a csúszkát, attól a torz hullámforma nem fog rendbe jönni, tehát ez a lépés nem gyógyír a rossz felvételre (sőt csökkentjük vele az amúgy sem fényes dinamika tartományt). Ha a lejátszó rendszer megkívánja a kivezérlés csökkentését, akkor azzal a rendszerrel valami nem stimmel, hibásak az elektromos illesztések, gagyik a készülékek, átgondolatlan a fejlesztés. Belépő szinten ez nem ritka jelenség, pl. némelyik DAC nem szereti a 0 dB FS közeli kivezérlést, már -1 dB FS kivezérlésnél is visítanak, de ez nem a lejátszott anyag hibája. A hangfelvételek loudness tartalmát most inkább hagyjuk, az egy legalább ekkora téma és a torzításokhoz hasonló mennyiségű hiedelem lengi körbe, szóval nem intézném el 2 odavetett mondattal.

  Digitális forráskészüléknél, olcsóbb D/A konvertereknél jellemzően csak digitális hangerő állításra van csak lehetőségünk, amit Bit-perfect lejátszás érdekében tanácsos elkerülni, vagy csak finoman használni. Sokkal inkább javallott odafigyelni a D/A és az erősítő illesztésére, de leginkább egy jófajta előerősítő használata. Ezek megoldanak minden jelszint problémát, a hangzásnak is jót tesz, ha a végerősítő izmos jelet kap. A hangerő szabályzására vannak egészen kifinomult megoldások, pl. a Parasound P6 előfokom esetében módosítható a szabályzási karakterisztika, nagyobb felbontással dolgozik a leggyakoribb hangerő környékén, alatta pedig nagyobb lépésekben módosítja a jelszintet, pont ahogy azt praktikusan elvárjuk.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák