Új hozzászólás Aktív témák

• #13759 thyeby őstag Speciali #13756

  Új Válasz 2012-03-14 23:38:23 #13759

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz Speciali #13756 üzenetére

  Ezek a gondolatok, amik mentén végigszalajtottál, vitára érdemesek. Zömmel helytállóak, talán lehetne cizellálni tovább. Sajnos már zokni vagyok agyilag most, de ha nem dobod el a kesztyűt, kicsit később szívesen belemegyek néhány további gondolatcserébe.

  Most dióhéjban ennyit:
  A német manufaktúrában tanultam rengeteg dolgot a minőségről, amit most kamatoztathatok. Amikor ott betanultam, három napig nem is engedtek a munka közelébe, csak a selejteket adták ide, hogy gyakoroljak rajtuk. Esküszöm, volt olyan munkadarab, amiről egy műszak alatt nem tudtam a legjobb figyelmemmel sem megállapítani, hogy az miért selejt - noha az elmúlt rendszerben attól szenvedtem legtöbbet, hogy sehol nem volt igény az én igényességemre. Úgy mentem haza aznap, hogy nna, erre varrjál gombot, Tibi. Azt hittem, valami kandi kamera, vagy valami pszichés nyomásgyakorlás, stressztűrő próba, vagy mit tudom én? Másnap kiderült, hogy miért (apróságért) selejt. De az igazi selejt volt, szétbontani, drága bőrt a kukába, többit újra vissza a termelésbe. Az üzemünk jó része kint tanult be az anyaországban. Ott másként ment sok dolog, mint nálunk. Ott lehetett, és kellett is valódi minőséget csinálni. Hozzánk például simán áttoltak olyan alapanyagot raklapszámra, amiből selejten kívül egyebet nem is lehetett készíteni, vagy a normát lehetetlen volt tartani vele.
  Aztán amikor lemaradás volt a termelésben, akkor előszedte a MEO a selejteket ám. Irdatlan kötbér fenyegetésének nyomására ugyan, de visszavitte a készáru közé, hogy majd lesz valami. Azokra etikettcímke került, hogy keleti piacra. Na, ilyen az anyaországban nem fordulhatott elő. És ott a hibás alapanyag nagy hangerővel szaladt vissza a beszállítóhoz. Szóval ott flott volt minden (még a bér is), itt pedig szinte semmi nem volt flott. Kint a munkásoknak eszükbe se jutott lopni, itt azt is ellopták tömegesen, amire semmi szüksége senkinek nem volt. És ma is látok itteni autósboltokban filléres áron olyan tíz éve gyártott termékünket, amik rendes úton soktízezerbe kerülnének.
  Szóval én (egyebek közt) erre alapoztam mindazt, amit írtam.
  A szomszédom echte német - most éppen az Audinál igazgatja az üzem gazdasági szektorát. Évek óta ismerem, jó nexusban vagyunk. Tudom róla, hogy őt képtelenség lenne rábírni arra, hogy olyat adjon ki a kezéből, ami nem 100%-os. Neki az olyan lenne, mint ha neked azt mondanám, hogy pisálj a fotelba. Ez neveltetés, tradíció. Mint az osztrák pedantéria. És de sok helyen látom a magyar hagyományt: sepregetés ott, ahol a papok táncolnak. Ez is neveltetés.
  Persze, Kína óriásit fejlődött. De messze áll még attól, hogy pénzt lehessen ilyen szlogenért kérniük, hogy kínai minőség. Mert a németek pénzt kérnek (és kapnak is) érte, a japánok meg nem is kérik, az egyszerűen szavak nélküli evidencia. Nagy felárral adható el az, ami vitán felül a felkelő nap országában rakódott össze. És hiszem, hogy magyar ember egy magyar Makita üzemben nem tudja azt a minőséget hozni, amit egy japán kisfiú Osakában kisujjból kiráz. Ahogyan magyar ember nem képes a harakirire sem.

  Igen, igazad van abban, hogy a minőség nehezen definiálható fogalom. Szinteket lehet benne elérni, felülmúlni. Így már jól mérhető. Ennek ellenére is viszonylagos. Jómagam a következőket hímeztem a zászlómra:
  Minőségem limitje a konkurencia minősége. Annál csak jobb lehet, rosszabb semmilyen tekintetben. A minőség soha nem romolhat, viszont folyamatosan javulnia kell. Úgy érzem, eddig nem lobogtattam hamis zászlót, de tudom, hogy bőven van még mit tennem a minőségért. És ha egyszer felnőnék annyira, hogy már ISO200-ben dolgozok, akkor is ugyanez lenne a zászlómra varrva.
  A bérem meg nem olyan fényes, hogy lenézhetném azt a melóst, aki három műszakban gürizik ugyanennyiért. Ha sokat keresnék nagyon, akkor is tisztelnem kellene azt, aki megalázóan alacsony bérért kényszerül naponta megaláztatni magát, mert egyféle tekintetben felettem állna úgy.
  Bárhol a világon bárki sztrájkba kezd, én annak mindig szívemből drukkolok. (Talán annak drukkolnék csak igazán, ha kormányunk, és kampániája kiáltana sértődött sztrájkot. )

  Hát ez jó kis dióhéj lett. (Hát-tal nem kezdünk mondatot!)

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák