Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Fernet

    senior tag

    Sziasztok!

    Most találtam erre a topikra, hozzátok képest nekem már egy nagylányom van, kilenc hónapos :) Az elején kicsit nehéz volt, bele kellett rázódni a dolgokba, amit nehezített, hogy a gyerekorvos, védőnő, rokonok mind mást mondtak. :) Védőnő szerint amit az orvos mondott az hülyeség és fordítva. Ezért megbeszéltük, hogy mindent úgy fogunk csinálni ahogy MI jónak találjuk és a jelek szerint ez bejött, ugyanis nagyon szépen fejlődik a picur. Most ott tartunk, hogy mászik mint a golyó, feláll, néha már kapaszkodás nélkül is pár másodpercre, kíváncsiak vagyunk mikor indul el, bár szerintem az még 1-2 hónap. Még a gyerekvállalás előtt nagy frászban voltam, hogy mi lesz a kis megszokott életünkkel, de be kellett látnom kár volt aggódni. Ezt is csak az érzi aki már benne van, addig elképzelhetetlen. Legalábbis számomra az volt. Ahogy telik az idő egyre jobban szeretem, ahogy látom fejlődni, miként tanulja meg a dolgokat, stb. Egy nagy bohóc. Sokat vigyorog, nevet, mászik fel és bújik, átkarolja az ember nyakát, szerintem az el sem tudja képzelni milyen érzés akinek nincs gyereke. Sétálni nagyon szeret, érdeklődve figyeli a járókelőket, autókat, van akinek még be is szól, már a maga baba nyelvén. :) Szóval édes pofa, most tervezzük a másodikat, remélem hasonlóan jó "leosztást" kapunk, mert egy szavunk sem lehet jelenleg.

    Ja és nektek sok boldogságot a picikhez :)

Új hozzászólás Aktív témák