Nem sokkal korábban írtunk az Intel új processzormagjairól, de a vállalat az Architecture Day rendezvényen a grafikus architektúrákról is beszélt. Ezen a területen van is miről diskurálni, mivel az utolsó nagyobb frissítés a három és fél éve érkezett a Skylake lapkán belül.
A következő generációt a Gen11-es architektúra fogja képviselni, ami furcsának tűnhet, hiszen az aktuális integrált grafikus vezérlők a Gen9-re épülnek, de időközben gondot adódtak a Gen10-es architektúrát használó Cannon Lake lapkával, pontosabban a 10 nm-es node-dal, amin készül, így gyakorlatilag kiesik egy generáció.
A Gen11-es architektúra egyes újításai az olvasóinknak nem lehetnek ismeretlenek. Már az előző év nyarán írtunk arról, hogy az Intel új raszterizálót vet be, amely számos mozaikos optimalizálással csökkenti a memóriabuszra rótt terhet, egy hónapja pedig a 64 darab feldolgozót pedzegettük. Ezeket az Intel most hivatalosan is leleplezte, így a korábbi információink nem pletykák többé. Arról még nincs pontos adat, hogy a mozaikos optimalizálással egészen pontosan mit takar, itt olyan kérdések vannak még parlagon, hogy van-e draw stream támogatás vagy nincs. Ezekre majd a megjelenéshez közeledve kaphatunk választ.
[+]
Arról sincs pontos adat, hogy feldolgozókon belüli vektormotorok miképp épülnek fel, de az már biztos, hogy a kevert pontosság támogatása az eddigi 16 bites lebegőpontos opción túllépve kiegészül a 8 bites integerrel is. Emellett újítás lesz a Coarse Pixel Shading, amely lehetővé teszi, hogy a hardver bizonyos pixelblokkokra ne alkalmazzon teljes részletességű számítást, hanem valamilyen kisebb részletességű minta alapján dolgozzon. Ez természetesen a grafikai minőség csökkenésével is jár, de az adott alkalmazásban megfelelően kialakított konfiguráció mellett ez nehezen észrevehető.
A számítási teljesítmény az Intel szerint 1 TFLOPS fölött lesz. Az mondjuk kérdés, hogy mennyivel, de ha mondjuk nem változik a korábbi dizájnokhoz képest a feldolgozókon belüli két 128 bites egység, akkor 4+4 co-issue alkalmazása mellett 1 GHz-es órajel kell az említett számítási tempóhoz. Mondjuk itt hozzá kell tenni, hogy a 4+4 co-issue kicsit bonyolítja a helyzetet, mivel ilyen konfigurációban a két vektormotor függőséglimites, vagyis az adott shadertől függ, hogy képes-e az összes számítási kapacitást kihasználni, vagy ennek csak a fele érhető el.
További fontos bejelentés, hogy most már tényleg jön a variálható frissítési frekvencia a Intel grafikus vezérlőibe. A vállalat az Adaptive-Sync technológiát fogja támogatni, és itt a VESA szabványára gondolnak, ami nem meglepő, ugyanis Dunát lehet rekeszteni az ezt biztosító kijelzőkkel. Ezeket ugyan a piac FreeSync technológiát támogató megoldásként ismeri, de utóbbi az AMD szabadalmazott implementációja, vagyis az Intel a megfelelő licenc kifizetése nélkül nem nevezheti így a saját elgondolását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a FreeSync kijelzők a DisplayPort interfészen keresztül nem lesznek kompatibilisek az Intel saját variálható frissítési frekvenciát biztosító megoldásával, elvégre hardveres szinten szabványról van szó.
Az Intel 2020-tól kezdődő jövőről is beszélt, ugyanis akkor érkezik a dedikált grafikus vezérlőjük, de nyilván a fejlesztés alatt álló architektúrából lesz integrált megoldás is, illetve adatközpontokba szánt verzió. A lényeg a skálázhatóságon van, ami a GPU-knál nem szokott gondot okozni, tehát valószínűleg többféle, eltérő teljesítmény dizájn érkezik, a részletek azonban még homályosak.
[+]
Annyi biztos, hogy a termékcsalád neve Xe lesz, ami meglehetősen fura jelölés, de hozzá kell szokni, ugyanis a következő évtizedben a vállalat az összes grafikus vezérlőjét így fogja hívni.
