A Nintendo még októberben rántotta le a leplet az új generációs konzoljáról, amelyről kiderült, hogy a Switch nevet viseli. Nem sokkal később érkeztek a további, de hivatalos forrásból meg nem erősített információk, amire persze számítani lehetett, hiszen a bejelentés felkavarta az állóvizet. Egy dologról azonban mindenki hallgat, mégpedig a kézikonzolban dolgozó rendszerchipről.
Hirdetés
A Nintendo Switch megjelenése azonban közeledik, így egyre több fejlesztő megkapja a végleges lapkára épülő gépet, ami jó táptalaj a specifikációk szivárgásának. A legfrissebb pletykák közt szerepel például az, hogy az NVIDIA rendszerchipjébe épített IGP teljesítménye 200-400 GFLOPS közötti lesz 32 bites lebegőpontos számítások esetén, de 16 bites pontossággal a tényleges érték duplája is elérhető.
Érdekes már az is, hogy az 500 GFLOPS alatti teljesítmény nem számít annyira kiemelkedőnek az ultramobil piacon. Például az NVIDIA Tegra X1 512 GFLOPS-ot tud, míg a Qualcomm Snapdragon 821 majdnem 520 GFLOPS-ot. Egy dolog azonban nagyon fontos a Nintendo Switch esetében. Ezt a rendszert nem piaci versenyre kell felkészíteni, hanem megfelelő működésre. A Tegra X1 és a Qualcomm Snapdragon 821 a fenti teljesítményt ultramobil szinten igen nagynak számító fogyasztással érik el, és a játék közbeni erős terhelést finoman szólva sem bírják az említett lapkákra épülő gépek akkumulátorai. A Nintendo Switch azonban pont erre az igényre készült, vagyis hiba lenne olyan gépet bedobni a piacra, amely ugyan megveri az aktuális csúcslapkákra épülő ultramobil megoldásokat, de egy órán belül mindenképpen áramforráshoz kell jutni, különben vége a szórakozásnak.
A hosszabb távú szórakozás lehetősége miatt a Nintendo Switch összes részegysége szokatlanul alacsony órajelen üzemel. Valószínűleg bírna a lapka többet is, de a hírek szerint 3 wattnál tetőzik a fogyasztás, ami áldozatokkal jár. Csak összehasonlításképpen a fentebb említett NVIDIA Tegra X1 és Qualcomm Snapdragon 821 fogyasztása elérheti a 8-9 wattot is, ha az adott gyártópartner nem limitálja mesterségesen a lehetséges skálázódást.
A processzorrész szempontjából a Nintendo gyári ARM magokat kért. Ez valószínűleg egy tudatos megfontolás volt, ugyanis a cég pontosan látja, hogy a fejlesztők mennyire nem szeretik a különféle, esetenként nagyon egzotikus ARMv8-as dizájnokat, így ezekre nem is optimalizálnak. A gyári ARM magok azonban nagyon elterjedtek, ami jelentősen megkönnyíti az androidos játékot Nintendo Switch kézikonzolra való portolását.
A friss pletykák szerint azonban a különlegességek nem maradnak el. A Nintendo Switch rendszerchipje több klasztert fog használni. A pontos szám még nem ismert, de az elgondolás mögöttes szándéka az volt, hogy a fejlesztő maga választhassa ki a megfelelő erőforrást, méghozzá aszerint, hogy az adott játék milyen igényekkel rendelkezik. Komolyabb számítások mellett a legerősebb klasztert kell választani, de ez fogyasztja a legtöbbet. Amikor azonban nincs szükség túl nagy processzorerőre, akkor választható kisebb teljesítményű klaszter, ami a játékot úgy tudja futtatni, hogy közben energiát takarít meg, vagyis az üzemidő megnő. Úgy tudjuk, hogy jelenleg a klaszter kiválasztását a programindításkor el kell dönteni, viszont később nem kizárt, hogy a rendszer működésén optimalizál a Nintendo, és akkor már az egyes pályákhoz is eltérő klasztereket lehet rendelni, ezzel további üzemidőt nyerve a komolyabb számításigényű játékoknál.
Úgy néz ki, hogy a fő fejlesztési szempont nem a nagy teljesítmény volt, hanem az elfogadható teljesítmény a lehető legnagyobb üzemidő biztosítása mellett. Tekintve, hogy a Switch egy kézikonzol, ez az igény teljesen érthető a Nintendo oldalán, lévén semmit nem érnek el a nagy teljesítménnyel, ha erős terhelés mellett annyira gyorsan lemerül az akkumulátor, mint a mai ultramobil eszközökben. Ráadásul ez a probléma a Nintendo számára fokozottan veszélyes, mivel egy androidos eszközt lehetetlen optimálisan működtetni, vagyis az elérhető legjobb játékok is jó ha a 20%-át kihasználják az aktuális hardverekben lévő teljesítménynek. Emiatt a rendszerek még üzemidőt is nyernek azzal, hogy folyamatosan egy rakás üres ciklusba kényszerülnek a feldolgozás során valamilyen limitáció miatt. Persze az IGP-n megnyert extrákat elveszthetik a processzormagok turbóján, de ez is mutatja, hogy mennyire rosszul működik az androidos alap. A Nintendo Switch azonban konzol lesz, teljesen egyedi API-kkal és fejlesztőkörnyezetekkel, amelyeket csak arra építettek, hogy a képernyő mögött megbúvó hardvert hatékonyan ki lehessen használni. Következésképpen a hardverbe épített teljesítmény tényleg nem annyira kritikus, sokkal kedvezőbb az üzemidőre koncentrálni, az előnyöket pedig szoftverből kell biztosítani.
