Az Intel kapcsán időnként visszatérő téma, hogy versenyképesebb lehetne a cég, ha megszabadulna a gyáraitól, amelyekre mostanság már bérgyártó üzletágat is építenek.

Az IDM 2.0-s projekt látványosan felerősítette azokat a hangokat, hogy meg kellene fontolni a gyártás cégen kívülre szervezését, ugyanis a teljes terv százmilliárd dolláros beruházást kíván, miközben az elmúlt években az Intel adóssága csak nőtt, a készpénzállománya pedig csökkent. A legfőbb kérdés az IDM 2.0 kapcsán az, hogy az érdeklődők megbíznak-e az Intelben bérgyártóként, ha közben nemcsak partnerei, hanem konkurensei is a vállalatnak. Márpedig a bizalom rendkívül fontos lesz, ugyanis olyan mértékű beruházásról van szó, amit az Intel a hagyományosan célzott piacain képtelen lesz kitermelni, vagyis konkrétan létfontosságú, hogy legyen elég megrendelő a kiépülő gyártókapacitásra.

A Reuters az új helyzetet látva rá is kérdezett a vállalat vezetőjénél, és Pat Gelsinger egyértelművé tette, hogy a jelenlegi modell az ideális az Intel számára. A Santa Clara-i óriáscég elnök-vezérigazgatója kifejtette, hogy a gyártás már most is külön üzletágba van szervezve, és jövőre a pénzügyi adatokat is szétválasztják. Bizonyos szempontból tehát az Intel – Pat Gelsinger szerint – eleve két vállalatnak tekinthető, így az ügyfelek bízhatnak az IFS-ben (Intel Foundry Services), azaz a bérgyártó részlegben. Ezen túlmenően jelenleg az IFS legnagyobb megrendelője az Intel chiptervező részlege, tehát ezért sem logikus még a kiszervezésben gondolkodni. Az is látható ugyanakkor, hogy a lehetőség nincs teljesen elutasítva, csak az aktuális helyzet nem ideális hozzá.