Működés II.

Képi stílusok, művészi szűrők – mindegy, minek nevezzük őket: a Sony NEX-7-et többfélével is felvértezték. Egyrészt ott vannak a „saját beállítások” (standard, élénk, semleges, tiszta, mély, portré, tájkép stb.), másrészt a „képi effektusok” (retró, lágy fókusz, miniatűr stb.). Azonban a kettő nem párosítható egymással, sőt, a képi effektusokat csak akkor használhatjuk, ha kizárólag JPEG-ben fotózunk (még RAW+JPEG mellett sem).

Mindkét halmaz paraméterezhető (a képi effektusok közül csak páran), de ez a finomhangolhatóság a saját beállításoknál kimerül a kontraszt, a telítettség és az élesség paraméterekben, a képi effektusoknál pedig hatástól függően lehet akár mást is állítani (pl. az adott hatás mértékét több lépésben).

A szűrők mellett érdekes volt látni a dinamikatartományt „növelő” szolgáltatást, aminek összesen hat szintje van: automatikus és DRO1-DRO5 közötti. Az automatikus beállítással ez a segédfunkció nem mindig nyújtott megfelelő eredményt (lásd fenti képen is), azonban a legintenzívebb DRO5 már szépen érzékeltette hatását. Ha ezt a funkciót gyenge fényviszonyok mellett használjuk, számítanunk kell a megnövekedő zajszintre.

A Sony NEX-7 önmaga nem rendelkezik beépített képstabilizátorral; ehhez a funkcióhoz olyan objektívre lesz szükségünk, ami képes erre a korrigáló hatásra. Szerencsére a 18-55 mm-es kitlencse ilyen, ezért meg tudtuk nézni, mennyire hatékony a bemozdulások elleni harcban. Körülbelül 2-2,5 FÉ előny csikarható ki belőle, ami globálisan nézve teljesen átlagos, de tekintettel az objektív kategóriájára, egyáltalán nem rossz érték.

A készülék külső körbejárásánál említettük a beépített vaku praktikusságát. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ISO 100 érzékenység mellett milyen fényáradat csikarható ki belőle automatikus álláson, teljesen sötét szobában. A tárgytávolság 1,7 méter volt. Az objektív 18 mm-es állásában látható, hogy némi árnyékot vet témánkra a „belógó” optika tubusa, de kb. 20-21 mm-től már ilyen nem tapasztalható. Atomvillanásra itt se számítsunk, de derítéshez ellenfényben, vagy végszükség esetén jó szolgálatot tehet a kis villanó. Portrék készítésénél érdemes bekapcsolni gépen belül a vörösszemhatás-szűrőt, hogy ne a fentihez hasonló fotó fogadjon.

A Sony újabb fényképezőgépei többségének igen fejlett panorámakép készítési képessége van, ami most a NEX-7-ben elérte a mesteri szintet. Immár nemcsak jobbra, hanem balra és függőlegesen is mindkét irányba indíthatjuk a panorámakészítést. A hagyományos 2D-s kép mellett lehetőségünk van 3D-s panorámák fotózására is, azonban a végeredmény megjelenítéséhez speciális hardverre (pl. Sony 3D tévé) van szükség. Miután kiválasztottuk a panoráma sémát a többi közül, egyszerűen csak nyomjuk meg a kioldót és kezdjük el mozgatni a fényképezőt egyik oldalról a másikba, a gép minden mást elvégez. Fenti fotó kézből készült, állványról még meggyőzőbb az eredmény.

Egyéb észrevételeink a fényképezőgép használatával kapcsolatban, illetve plusz funkciók, szolgáltatások:

• Kiértékelő fénymérést használva az automata, illetve félautomata módokban (P, A, S) körülbelül másfél FÉ-vel alulexponáltak lettek a felvételek, de ha középre súlyozottra állítottuk a mérést, már csak minimálisan, legfeljebb fél FÉ-vel ment az ideális alá az expozíciós értékelés.
• A sorozatfelvételnél akár 10 kép/mp-es sebesség is elérhető, ha zársebesség-prioritásos módot választunk.
• Rácsvonalak (függőleges, vízszintes és átlós – szinte szabadon összeállítható konfigurációban) – és elektronikus szintező teszik pontossá a képkomponálást.
• Kérésre az elektronika automatikusan javítja a vázra csavart objektív peremsötétedését, torzítását vagy színi hibáit.
• Az EVF-ről levehető a szemkagyló, úgy esetleg egyeseknek kényelmesebb lehet használata.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!