Képminőség II.
Az Olympus XZ-1 érzékenysége egészen ISO 6400-ig tekerhető fel, amit annak ellenére, hogy amúgy igen jól teljesít a masina, némileg eltúlzottnak vélünk, de döntse el ki-ki maga, mennyire lehet használható ez a maximális érték.
Első körben a fényképezőgépből kijövő JPEG fájlokat vizsgáltuk. Ehhez a lehető legnagyobb felbontású és legjobb minőségű JPEG beállításokat használtuk. A vonalas képen látható, hogy ISO 800 után a finomabb vonalak már kezdenek összeérni a zajszűrés maszatolása miatt, cserébe valóban nemigen látható színzaj, ellenben sárgás foltosodás ISO 3200-on és fölötte igen. Nagyjából ez az érték az (ISO 800), ami egy egészséges határvonalat jelent, ahol még kellően kontrasztos, részletgazdag, de még viszonylag zajmentes a fényképünk. A finomabb részletektől azonban már ezen az értéken is le kell mondanunk.
Fenti kép az ISO 6400-as érték hatását mutatja be. Itt már erősen akvarellszerű az összes fotó, ezt a beállítást érdemes hanyagolni.
Az Olympus Master 2.3-as verziója kezeli az XZ-1 nyers fájljait, ezért megvizsgáltuk, hogy az ORF-ekből milyen minőséget lehet előszedni – már ami a zajt és annak szűrését illeti, itt ugyanis már lehet paraméterezni a szűrést. ISO 800-on akár a normál mértékű zajszűrést is bekapcsolhatjuk, nem vész el sokkal több részlet, mint teljesen kikapcsolt állapotban. ISO 1600-on már csak az alacsony szintet ajánljuk; ez még megfelelő kompromisszumot jelent a zaj/részlet arány szempontjából. ISO 3200-on is maradhat az alacsony mértékű szűrés, majd ISO 6400 mellett inkább teljesen kikapcsoltuk, így maradt meg a legtöbb képi részlet. Ha majd más szoftver is támogatni fogja az XZ-1 nyers fájljait, akkor érdemes lehet ezekkel kísérletezni zajszűrés szempontjából. Utóbbi készüléktesztjeinkben az Adobe Camera Raw nagyon jól teljesített, ezt mindenképp meg fogjuk vizsgálni.
Azonban a képminőség nem csak a zajból áll. Valós használat közben az alábbiakat vettük észre: az i.Zuiko optika szép, részletgazdag képet rajzol, ami saroktól sarokig rendben van; a fényképező színvilága viszont kissé túlszaturált; mindenképp érdemes RAW-ban fotózni, onnan ugyanis tetszőleges színtérbe konvertálhatjuk képeinket. A masina saját JPEG motorja csak sRGB-t tud menteni.
Végül még egy érdekesség: fenti képen látható egy manapság több szakfórumon felkapott jelenség, a „misztikus vörös pöttyök, a digitális gépek skarlátja”. Mindenkit megnyugtatunk, ez nem hiba, csupán az érzékelő pontjainak tükröződése erős fény hatására. A meredek szögben beeső fénysugarak a CCD-ről visszatükröződnek az optika lencsetagjaira, s mivel igen erősek (a tükröződések), ezért onnan ismételten a szenzorra kerülnek. A Bayer minta vörös pontjainak reflexiója a legerősebb, ezért leginkább ezeket látni az ilyen radikális helyzetekben.
Rövidre fogva, meg voltunk elégedve az XZ-1 képminőségével, azt azonban a képek tüzetesebb átvizsgálása közben érdemes fejben tartani, hogy csak egy kompakt géppel állunk szemben, melynek kisméretű szenzora nem veheti fel a versenyt a(z m)4/3 gépekével (sem).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
