Külső, ergonómia

Az Olympus mindig is tartott több, komoly átfogású fényképezőgépet kínálatában. Míg úgy kilenc-tíz évvel ezelőtt leesett állal figyeltük a boltok polcain azokat a modelleket, melyek nyolc, ne adj’ Isten tízszeres nagyítású optikával rendelkeztek, addigra ma már ezen értékek hallatán fülünk botját sem mozdítjuk. Mára az átlagos, középosztálybeli masinák is legalább ötszörös zoommal rendelkeznek, s ha az igazi csúcsra vágyunk, akkor bizony már a 30-szoros értéken túl kell keresgélnünk. Ehhez képest most egy visszafogott gépet alkotott a gyártó, hiszen az SZ-30MR csak 24-szeres nagyításra képes. Azért, ha jobban megnézzük, ez a 25-600 mm-nek megfelelő átfogás sem kutya; a tükörreflexesek világában már extrém értéknek számít a 600 mm-es teleobjektív (nem utolsósorban ára miatt..).

A vaku ezzel a kis pöcökkel nyitható manuálisan

Az Oly SZ-30MR formája valahol emlékeztet a dSLR vázakra, de csak ha hunyorogva, messziről nézzük. Az optika fölött található, felpattanó villanójával úgy fest, mint egy tüköraknás belépőkategóriás masina. A hangsúlyos markolat szerencsére nem csak dizájnelem, hanem valóban jó és biztos fogást tesz lehetővé - legalábbis közepes kézméretű felhasználóknak. A készülék kapott AF segédfényt is, ez szemből nézve balra, az optika fölé lett elhelyezve. A váz előlapja teljesen sima, nincsen sem gumírozás, sem gumicsík, ami megpróbálná a csúszásgátlás szerepét elvállalni.

A hátoldal viszonylag puritán benyomást kelt. A nagynak tűnő 3”-os kijelző mellett összesen négy nyomógombot, valamit egy multifunkciós egységet láthatunk, utóbbi paraméterező tárcsa és négyirányú gomb szerepét is betölti. A filmfelvétel is külön egységet kapott, ami mérete és színezése végett könnyen megkülönböztethető a többitől. A hátlap jobb felső sarkában apró, de kényelmes hüvelyktámaszt találunk.

Legalul a szokásos részegységeken kívül a sztereó mikrofon nyílásait csodálhatjuk meg. Az akkufedél aprócska retesze csak körömmel nyitható, ráadásul recézése igen csúszós - készüljünk fel a káromkodásra. Az állványmenet műanyagból van, ami nagyobb ellenpont, mint az, hogy nem az optikai középvonal alá helyezték.

Kis törékeny ajtó mögé rejtették el az USB és a HDMI aljzatot. A fedél valóban nem túl bizalomgerjesztő, inkább nem nyitogattuk tesztünk során.

A masina tetején találjuk a módválasztó tárcsát, az exponálót, amit a zoomgyűrű övez, valamint a bekapcsológombot. Ennek megszokást igényel a működtetése, mert némileg süllyesztett kivitelezésű, hogy véletlenül ne kapcsoljuk be vagy ki a gépet, ráadásul eléggé érzéketlen, sőt ezen felül van egy bő másodperces késlekedése is, aminek következtében gyakran nyomjuk meg többször, aminek megintcsak az az eredménye, hogy bekapcsolás után egyből ki is kapcsoltuk a fényképezőt.

Az Olympus SZ-30MR első kézbevétele során nem keltett túl meggyőző benyomást. A műanyagok kopogósak, ráadásul a felületük is tükörsima. Szerencsére a hangsúlyos markolatnak és az apró, de meglepően kényelmes és hatékony hüvelyktámasznak köszönhetően a készülék fogása kényelmes és biztos. A nyomógombok mind remek nyomáspontúak, méretük ellenére jól használhatók. A bekapcsológomb fura és szokást igénylő viselkedése nem mindenkinek fog tetszeni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!