Külső, ergonómia

Bevezetőnkben nem véletlenül idéztük szinte szóról szóra az elődnél írtakat, hiszen minden igaz az újonnan bemutatott E-PL2-re is kivéve a legolcsóbb jelzőt. Az eltelt nem egész egy évben azonban nem csak az ár változott: az archaikus Camedia C-2000 külsejére immár nem nagyon hasonlít az E-PL2, míg elődjén azért némi hunyorgással (és kis rosszindulattal) látszott a rokonlelkűség.

Bár rikító színekben is kapható (lesz) az E-PL2, de még - példának okáért - pirosban is látszik rajta a komolyság. Nekünk a feketében pompázó változathoz volt szerencsénk, ami kifejezetten jól is állt a kis gépnek.

Az új vázhoz új optika is dukál; úgy tűnik, az Olympusnál egyre komolyabb hangsúlyt fektetnek a mozgóképrögzítésre, így a régi zajos kitobinak mennie kellett. Az új optika főbb műszaki paramétereiben osztozik a régivel (14-42 mm gyújtótávolsági tartomány, F3.5-5.6 kezdő fényerő, „összecsukható” felépítés), de külső átmérője csökkent és működése szinte zajtalan lett (manuális és automatikus élességállítás, zoomolás egyaránt), így megkapta az „MSC” (Movie & Still Compatible) jelölést. Az objektív immár belső élességállítású, tubusa egyetlen darabból áll, mechanikailag pedig masszívabb lett a régi modellnél. Külső bajonettjére a gyártó új halszem és makró konvertere rögzíthető. A fényképezőhöz csatlakozó menete műanyagból készült.

A masina markolata húsosabb lett, de mélységéből vesztett. Fogása ennek ellenére kellemes, ami nem utolsósorban az érdes borításnak köszönhető.

A hátoldal is lényeges változáson ment keresztül: a régi 2,7” helyett immár egy 3”-os, 460 000 képpont felbontású kijelzővel dolgozhatunk, de a nem kevés kritikát kapott kezelhetőség is sokat javult a paraméterező tárcsának köszönhetően. Ahol az E-P1/2-nél a második forgótárcsa látható, ott az E-PL2-nél egy dedikált nyomógomb terpeszkedik, aminek segítségével a filmfelvétel indítható. Érdekes módon az aljzatot, ami a kiegészítőket (pl. EVF, Penpal stb.) fogadja, átkeresztelték Accessory Port 2-re (AP2), holott gyakorlatilag ugyanaz (az eltérés lényege, hogy a Penpal BT modult a régebbi masinák nem tudják fogadni), mint ami a többi PEN masinán is megtalálható (kivéve E-P1).

Az egyéb csatolók (USB, HDMI) mind megmaradtak, a váz jobb oldalán találhatók meg egy közös gumifedél alatt.

Maradt még a régiben az ötletesen nyíló villanó, amit egy kis trükközéssel akár a plafon felé is irányíthatunk. Teljesítménye nem túl nagy, de mindenképp több a semminél (főleg akkor, ha külső vakut nem használhatunk, mert épp az EVF csücsül a helyén a vakusaruban).

A váz alján látható, hogy a fémből készült állványmenet nem az optikai középvonal alatt található. Az új akkut és az SD (SD, SDHC, SDXC) memóriakártyát egy közös csapóajtó mögé rejtették.

A fenti képen látszik, hogy az új objektív ugyan kisebb átmérőjű, mint a nem MSC jelölésű előd, de üzemkész állapotban annál valamivel jobban kidugja „ormányát”.

A tetőlapon a régivel hasonlatos kép fogadja a fotóst: bal oldalon a felnyíló vaku, a vakusaru, majd jobbra a módválasztó tárcsa mellett a módosult kioldó és az új bekapcsológomb.

Az E-PL2 ergonómiája sokat javult az elődéhez képest. A nyomógombok minősége jobb lett, a paraméterező tárcsa pedig sokat gyorsít a gép használatán. Praktikus a kis felnyíló vaku, amit ujjunkkal lefogva akár a plafon felé is irányíthatunk. Az új külső dögös lett, jól áll a gépnek akár a vörös szín is, de aki az eleganciára hajt, annak a fekete lesz a befutó változat. Külsőleg és ergonómiailag nem sok kifogásolnivaló akad az Olympus E-PL2-n.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!