Hirdetés

Olympus XZ-1 – velkám bek, Olympus!

Képminőség I.

Az Olympus XZ-1 elvileg a Panasonic DMC-LX5 érzékelőjét kapta. Az LX5-ről szóló tesztünkben leírtuk, hogy a JPEG motorral nem voltunk maradéktalanul elégedettek, ezzel szemben nyers fájlokból építkezve szemrevaló eredményeket értünk el. Nos, az Olympus mindig is az erős JPEG motorról volt híres (legalábbis a tükrös és m4/3-os gépeiben), így bizakodva nézhettünk a képminőség elébe. Ráadásul az új i.Zuiko optikát is igen jó fényben mutatta be a gyártó. Lássuk, mire képes a valóságban a gép!

Első körben az optikai torzítások mértékére voltunk kíváncsiak, azonban azóta, hogy a gyártók az objektívek torzulásait szoftveresen, még gépen belül kiegyengetik (akár a nyers fájlon belül is), azóta óvatosan kell kezelni és kommentálni a látottakat, főleg, ha azt a készülék JPEG fájljai alapján tesszük. Hogy akkor ilyen célból mégis miért nézzük meg a fotókat? Mert a képek részleteiből arra azért lehet következtetni, mennyire hatékony a szoftveres varázslat. Csökken-e a felbontás a képek sarkaiban? Látszik-e hullámminta a kép közepén? És hasonlók.

Az ekvivalens 28 mm-ről induló optika csupán gyenge hordótorzítást mutat széleslátó végén. A tele oldalon (ekvivalens 112 mm) szemmel nem látható a párnatorzítás. Alábbi képmintáinkon érdemes figyelni a részletekre:

Amire felfigyeltünk: a sötétebb, homogén felületek szinte mentesek a színzajtól; ez nem utolsósorban a kikapcsolhatatlan zajszűrés miatt van így. A fotók sarkaiban minimális a torzulás, és a részletek is szépen megmaradnak. Színes szellemélekkel (kromatikus hibák) nem találkoztunk.

Az i.Zuiko azonban érzékeny a beeső fény szögére, ha nem figyelünk oda, könnyen okozhatunk olyan mértékű becsillanást, mint ami a fenti képen látható. Ezek ellenére nagyon jól teljesített az optika, mind felbontás, mind torzítások, mind színi hibák szempontjából. Következő oldalon a zajszintet fogjuk szemügyre venni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés