Bevezető, specifikációk

Tavaly nyáron sok emlegetés után végre bemutattuk a jó öreg Ninox Aurora egeret, mint egyik személyes kedvencünket – ez úgy kapcsolódik ide, hogy a megszületésének körülményei elég izgalmasak voltak, mert a bst nicknév alatt ténykedő quaker a játékos közösséggel szorosan együttműködve alkotta meg. Jelen tesztünk alanya, az Xtrfy MZ1 RGB története is a Quake világában gyökerezik, ám ezúttal a formát egyetlen játékos jegyezheti, név szerint Zy Rykoa, alias Rocket Jump Ninja.

[+]

A kisméretű kartondobozt felnyitva túl sok mindent nem találunk: a hatgombos periféria és egy extra tappancsszett (amelyhez jár egy bónusz szenzorgyűrű; ilyen gyárilag nincs felapplikálva) mellett csupán a plug and play beállításokat taglaló információs lap, egy köszönetet nyilvánító kártya és egy matrica lapul. Kiemelve az egeret rögvest feltűnik annak meglehetősen egyedi vonalakkal határolt külleme, ami jelentősen korlátozza a potenciális vásárlók számát – Zy az ujjbegyes fogás elkötelezett híve, és ez meg is látszik a terméken.

[+]

Egyébként az Xtrfy mindenképp tapsot érdemel, mert volt benne elég kurázsi ahhoz, hogy egy normától ennyire elütő dizájnnal kísérletezzen azokban az időkben, amikor a piacra kerülő formákban kevés az abszolút véglet, a cégek inkább olyan kültakarókba pakolják bele a high-end hardvert, amelyekről a korábbi tapasztalatok alapján már sejtik, hogy jól fognak fogyni.

[+]

A látszat elsőre megtévesztő, mert a 111 mm hosszú, 52,5-58,5 mm széles és 36,5 mm magas, 58 grammos MZ1 nem szimmetrikus, hanem jobbkezes használathoz tervezték. A rövid, lapos burkolat a fronttól kezdődően folyamatosan emelkedik, és a tenyértámasz legmagasabb pontja igen közel van a farhoz, ahonnan az ív meredek szögben esik egy nagyot (később majd részletezzük ennek előnyeit). A fő gombok öblös medret kaptak, hogy kényelmesebben pihentethessük rajtuk ujjainkat, és noha a matt borításon tiszteletüket teszik a manapság divatos lukacsok, a komfortosabb fogás érdekében nincsenek mindenhol jelen.

[+]

Ez nem csak az eszköz hátára vonatkozik, hanem a két, fölfelé szélesedő oldalára is, ahol teli műanyag elemek figyelnek azokon a pontokon, ahol az ujjbegyeinket képzelte el a tervező. A készülékház szorosabb markolással picit ropogtatható, ugyanakkor nincs véletlen kattintás; mind az összeszerelési minőségnek, mind a felhasznált anyagoknak jár a piros pont.

[+]

Az eszköz szívét/agyát a jól bevált, 400-tól 16 000 cpi-ig skálázódó, 400 ips-es és 50 g-s PixArt PMW 3389 szenzor adja, és mivel egyáltalán nincs szoftveres háttér, csak nyolc előre tárolt lépcsőből választhatunk a hason lévő gombbal (400, 800, 1200, 1600, 3200, 4000, 7200, 16 000 cpi), az éppen aktuális értékről pedig egy indikátor LED értesít minket. Ha nem díjazzuk az alapértelmezett 1 mm-es LoD-ot, 2,5 mm-esre növelhetjük azt. A belsőt por- és nedvességtaszító réteggel vonták be, így nem kell tartanunk pár csepp kilögybölődött üdítőtől az éjszakába nyúló LAN-ok során.

[+]

A bal és jobb klikkek alá a jelenlegi felsőkategóriás sláger kapcsolók, azaz Kailh GM 8.0-k lettek beforrasztva, pre-travel és post travel nincs sok, míg az oldalsó és a görgő alatti gombok Huano Yellow switch-ekkel dolgoznak. A mechanikus F-Switch encoderrel operáló, gumis textúrázással bevont, fénycsíkkal díszített görgőt kifejezetten halknak neveznénk, de fokozatai (24) jól elkülönülnek egymástól. Persze a variálható (és szintén aszimmetrikus elrendezésű) RGB fények sem maradtak ki, és annak ellenére, hogy a színek/effektek terén a plug and play működés miatt meg van kötve a kezünk (alapszínek, plusz 8 effekt), impozáns párost alkotnak a rágcsáló helyenként áttetsző burkolatával és fő gombjaival.

[+]

Az enyhén megdöntött kábelharangba futó, 1,8 méteres parakábel sokat fejlődött az M42 óta, és úgy véljük, hogy hajlékonyság tekintetében simán párba állítható mondjuk a Cooler Master MM710-esével vagy MM720-aséval, amelyek ezidáig az egyik legkorrektebb gyári vezetéket tudhatják magukénak. A vaskos, virgin grade PTFE talpak felül egy hosszú, alul két kicsi elosztásban kerültek az egér aljára, peremeiket lekerekítették, és alattuk bújik meg a négy csavarfurat. A hason akad még egy érdekesség, az RGB/PR/LOD/F11 feliratokat viselő csúszókapcsoló, amivel a drivermentes testreszabás folyamatát könnyítették meg.

[+]

A két év garanciával értékesített, (kissé mosolyogtató módon) "Zy's Rail"-ként is listázott, picit orrnehéz apparátusért nagyjából 28 000 forintot kérnek el a kasszánál, ám mielőtt valaki felhúzná a szemöldökét, előre megsúgjuk, hogy ez az összeg, ha nem is 100 százalékig, de azért jobbára indokolt.

[+]

Drivermentes beállítási lehetőségek

Akadnak olyan szoftveres platformok, amelyek inkább csak megnehezítik a felhasználók életét, és szívesebben titulálnánk őket agresszív bloatware-nek, mintsem épkézláb meghajtóprogramnak. Nyilván az ellenkezőjére is van példa, de a legtöbb ember nagyon kevés dologgal szokott babrálni az appon belül, és örömmel veszi, ha az alapvető funkciókkal történő játszadozáshoz nem kell semmit sem telepíteni.

Az MZ1-gyel nekik kedveztek, ráadásul az újdonság még több opcióval kecsegtet bennünket, mint jobbfajta márkatársai (M4, M42). A lenti táblázatokban összegeztük az eszköz plug and play képességeit, de ezek szerepelnek a dobozból előhalászott papíron is, vagy akár PDF formátumban le is tölthetők a hivatalos weboldalról.

[+]

Magyarázatként annyit fűznénk még ehhez hozzá, hogy az alul terpeszkedő, négyállású kapcsoló feliratai mit jelentenek: RGB állásban értelemszerűen a fényekkel kapcsolatos beállításokban merülhetünk el, a PR a polling rate-et takarja, a LoD – minő meglepetés – a LoD-ot, az F11 pedig egy egyedi funkció, melynek aktiválásakor a görgőkerék alatt tanyázó gombot F11-ként foghatjuk a szekér elé, és bármit ráprogramozhatunk. Már letölthető egy alternatív firmware, amellyel az F11-et Pg Downra cserélhetjük, ha úgy tartja kedvünk.

[+]

Mérések

Ahogy mindig, a perfect control plafonját, illetve az USB frissítési frekvencia stabilitását a hazai fejlesztésű OxyPlot MouseTester v1.5.3-mal vizsgáltuk. (Az egerekkel kapcsolatos fogalmak részletezése Tudástárunkban.)

[+]

[+]

A képeken megfigyelhető, hogy az érzékelő minden választható cpi-fokozaton hozta az 5,5-6 m/s-ot (és minden valószínűség szerint ment volna ez feljebb is), ami igen jó eredmény, de igazából nem is számítottunk másra. Röviden és tömören; kalimpálhatunk bárhogy, nem a PMW 3389 lesz a szűk keresztmetszet, a legalacsonyabb érzékenységgel játszó egyének is csak szökőévente tesznek 4-4,5 m/s-nál fürgébb mozdulatokat.

[+]

A polling rate szintúgy példásan tartotta magát a beállítottakhoz, nagyon szépek az ábrák mindhárom értékkel. Utoljára hagytuk a paintes rajzolgatást, ahol számok, betűk, egyenes vonalak és spirálok ákombákomolásával próbáltuk kideríteni, hogy vannak-e szenzoranomáliák (angle snapping/prediction, jitter).

[+]

A releváns cpi-lépcsőkön semmi ilyesmivel találkoztunk, és meglepő módon még a 3200 cpi-t is viszonylag kontrollálhatónak mondtuk. A teljesen értelmetlen 7200 és 16 000 cpi-s beállításnál feladtuk a kísérletezést, hogy vállalható műalkotást kerekítsünk, de azt elmondhatjuk, hogy ezeken a lépcsőkön már tekintélyes jitter is keserítette a létezést, noha smoothing még ekkor sem volt.

Hétköznapi használat, konklúzió

A mindennapos nyúzás közben úgy találtuk, hogy az elméleti háttér teljesen egybevág a gyakorlattal, mivel az égvilágon semmiféle problémába nem ütköztünk, csakis maximális precizitással és reszponzivitással találkoztunk. Azért nem csak böngészésre és munkára használtuk az Xtrfy és RJN üdvöskéjét, hanem egy jó adag Crispy Doommal is megkínáltuk, és pozitív benyomásunk mit sem változott, függetlenül attól, hogy Allsop Raindrop XL vagy Razer Goliathus Control egérpadokon (netán a szentségtöréssel felérő asztallapon) tologattuk az apróságot.

(forrás: Reddit) [+]

Kevés szubjektívebb témakör van a fogásnál/kényelemnél, ezért ezügyben inkább csak kis viszonyítási alapot igyekszünk szolgáltatni. Csuklónktól a középső ujjunk hegyéig 20,2 cm-t mértünk, tenyerünk hüvelykujjunkkal együtt 10,5 cm széles és főként pincer claw grippel kezeljük az egereket, ami finomkorrekciók esetén átcsúszik ujjbegyes fogásba. Kedvenc formáink a Logitech MX300/Ninox Aurora, G-Wolves Hati HT-S, Logitech G PRO Wireless/G-Wolves Hati HT-M, G-Wolves Skoll SK-S (Mini), Cooler Master MM710, Razer Salmosa és a Microsoft WheelMouse Optical 1.1a.

Ezekkel a paraméterekkel kellemesnek ítéltük meg a komfortot, de azt észrevettük, hogy a burkolat ívei egy kicsit más pozícióba "kényszerítik" kezünket és ujjainkat: alapból a mutató és a középső ujjunk a két fő klikken nyugszik, míg a gyűrűs ujjunk a jobb katt külső peremén, félig már-már oldalt pihen és a kisujjunk egészen az apparátus aljáig nyúlik. Ezen a bevett formulán annyi módosult, hogy sokkal intuitívabbnak éreztük azt, ha a középső ujjunkat egyértelműen a görgő fölé helyezzük, s ezáltal a gyűrűs ujjunk is egy picivel jobban eltávolodik a jobb gomb külső szélétől.

[+]

Ennek folyománya lehetett az a rendkívül stabil és kiegyensúlyozott érzet, ami az MZ1-gyel való puffogtatás közepette elöntött minket, s talán azt a kijelentést is meg merjük kockáztatni, hogy az eszköz legalább annyira jó pincer (netán knuckle) claw griphez, mint ujjbegyes fogáshoz, ha nem jobban. Ennek oka az lehet, hogy a csapott farrész kellő támasztékot nyújt tenyerünk tövének, és lehetővé teszi, hogy ujjainkkal jobban tenyerünk irányába lökhessük az egeret anélkül, hogy a stabilitás csorbát szenvedne – a huzamosabb ideig fenntartható pozitúra megtalálása nem kívánt semmilyen odafigyelést, ösztönösen eképp nyúltunk a termék hátához. Értelemszerű, hogy ez maradéktalanul egyéni meglátás, főleg, hogy értelmes határokon belül (és kézméret függvényében) szinte mindent lehetséges bárhogy fogni, csupán megszokás kérdése – bár az is evidens, hogy jelen esetben a formából adódóan behatároltabbak az opcióink.

[+]

Objektívebb vizekre evezve elmondható, hogy a szenzor, a kapcsolók, a gombok feszessége, a kábel, illetve a talpak igen magas normákhoz igazodnak (egy pillanatra sem helyeztük kilátásba valamelyik cseréjét jobbra, pedig szokásunk az ilyesmi), és a 100 százalékosan drivermentes üzem csak hab a tortán. Sok minden megfordult már az asztalunkon, de eleddig ennek (és a Cooler Master MM720-nak) az oldalgombjait hisszük taktilitás és feszesség szempontjából a legjobbnak – de hogy élmezőny, az biztos. A változó áttetszőségű borítás tetszetős összhatást ígér az aszimmetrikusan elhelyezett fénydiódákkal, a szemlélődőt nem keríti hatalmába az a tipikus tizenkettő egy tucat érzés, de ez persze ízlés kérdése; mindenesetre az MZ1 könnyen magára vonhatja az érdeklődő pillantásokat.

Az egyetlen panaszunk igazából csak a tömeget érinti; szerintünk egy nagy kihagyott ziccer az, hogy az 50 grammos súlyhatár helyett a 60 grammosat vették célba a tervezőasztal felett. Azért megnyugtatnánk mindenkit, hogy ez az 58 gramm is még bőven pehelysúly és légiesnek minősül. A kisebb kezűek esetleg örvendetesnek találnák, ha a görgő egy hangyányival jobban kiemelkedne a fő gombok vonalából és 1-2 mm-rel hátrébb lenne, ám ez nálunk nem okozott gondot.

[+]

Úgy gondoljuk, hogy az Xtrfy MZ1 megérdemli az ajánlott díjat, még egy ilyen egyedi (és levédett), nem feltétlenül közönségkedvenc forma és a "Rocket Jump Ninja adót" tartalmazó ár mellett is. Aki nem tenyeresen használja az egerét, nem idegenkedik az újdonságtól és kísérletező kedvét a pénztárcája is támogatja, a quaker gyökerekkel büszkélkedő modell személyében egy igazi kis gyémántra bukkanhat. Nem mindenki lesz tőle elalélva, de aki igen, az véleményünk szerint nagyon; ránk maradandó benyomást tett (és tűkön ülve várjuk az 50 grammos verzió érkezését, de egyelőre csak egy vezeték nélküli variánsról vannak pletykák).

Xtrfy MZ1 RGB egér

Synthwave

Az Xtrfy MZ1 RGB egeret a JTC Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.