Szemrevételezés

Február végén teszteltünk valamit, aminek ugyan az volt a neve, hogy Cooler Master Stacker, de nem sok köze volt „a” Stackerkez, a számítógépházak non plus ultrájához. Már a formabontó 830-as bemutatkozásakor rebesgették, hogy a régi modell gyártását befejezik, és jön majd egy utód, amely továbbviszi az eredeti formát. Megnyugodtunk, amikor az új Stacker 810 dobozáról a régi, sallangmentesen elegáns és tiszteletet parancsoló forma köszönt vissza, amit a nagy elődnél megismertünk. A doboz nagyságából arra következtettünk, hogy a méret is megmaradt.

Kicsomagolva meglepetéssel vettük észre, hogy a külső egy fikarcnyit sem változott. Nincs ezzel semmi baj, hiszen az ergonómia már elsőre nagyszerűen sikerült. Megmaradt az oldalfal hatalmas, kör alakú szellőzője, az alaplapi oldalon a rács, a cross-flow ventilátor helye és a felső ventilátorrés is.

Az előlap is maradt a régi, a maga tizenegy 5,25 colos bővítőhelyével és fölöttük a csatlakozókat és gombokat befoglaló panellel. USB csatlakozóból továbbra is hat maradt, mellettük két audioaljzat és FireWire dugasz sorakozik a kisebb reset és nagyobb bekapcsológomb mellett.

A mellékelt rengeteg csavar, a 3,5 colos meghajtók beépítéséhez szükséges előlap és szerelvények, a 5,25 colos meghajtókhoz való műanyaglemezek, valamint a kerekek is régi ismerőseink már, úgy, ahogyan a „Cooler Master Gear” feliratú matrica.

Míg elölről vagy oldalról nézi az ember a 810-es Stackert, azt hihetni, a külső semmit sem változott az elődhöz képest. A hátsó panelt viszont alaposan újrarajzolták. Ahol eddig a táp helye volt, az alaplap felett, ott most egy 12 centiméteres ventilátor feszít. A korábbi modellel ellentétben csak egy áramforrást építhetünk be, azt is a ház aljába. Ez a módosítás valószínűleg annak a következménye, hogy nagyon kevesen használtak két tápot Stackerükben. A két felső, 12 centiméteres ventilátorhelyhez hasonlót a Gigabyte 3D Aurora házánál láttunk. Ez a kialakítás szinte könyörög egy vízhűtés kétventilátoros bordájáért.

Az igazat megvallva, már kicsomagolás közben kezünkkel éreztük, hogy a hátsó fertályt átalakították, mert nem volt rajta bemélyedés, ahol megfoghattunk volna. Ez egy ekkora háznál szállításkor gond lehet.

A belsőre pillantva ugyanazokat a meghajtórögzítőket láttuk, mint korábban, de az alaplap alatti lemezről hiányzott a cross-flow ventilátor helye. A hosszú szellőzőrács az oldalfalon tehát dekorációs elemmé degradálódott.

Az elődnél hiányoltuk az oldalsó, kör alakú szellőzőnyílás mögül a ventilátortartót, most megkaptuk. Szerencsére a port kinn, a zaj egy részét pedig benn tartó szűrő is megmaradt.

Belülről szemlélve a hátfalat látszik, hogy mindkét ventilátorhely foglalt. Az eredeti Stackerben megismert, négytűs perifériacsatlakozóról etetett tizenkettesek terpeszkednek bennük, mindkettőn van rács is. A táp helye fölött egy íves merevítő húzódik, alatta pedig megmaradt a középső, rácsos szellőzőnyílás.

Főbb paraméterek:

Beköltözés

A beköltözést a táppal kezdtük. Az alsó helyre fejjel lefelé, azaz ventilátorral fölfelé lehet beszerelni a 12 centiméteres szellőztetővel felszerelt áramforrásokat. Az íves merevítő letakarta a nyílás negyedét; jobb lett volna egy vékonyabb lemez.

Ha már a lemezek vastagságánál tartunk, meg kell említeni, hogy az új Stacker táp nélkül 10 kilogrammot nyom, vagyis 4 kilóval könnyebb ősénél. A súlycsökkentést úgy érték el, hogy kihagyták a BTX átalakítási lehetőséget, hiszen akárcsak a második tápot, ezt is nagyon kevesen használták ki. Hazánkban pillanatnyilag egyféle microBTX alaplap kapható. Az átalakítóval búcsút inthettünk a kiszerelhető alaplapi tálcának is, de erre szintén nincs nagy szükség, hiszen a Stacker olyan hatalmas, hogy így is kényelmesen elférünk benne. Az utolsó karcsúsító húzás a felső táp alatti merevítő likvidálása volt. A kevesebb anyagért kevesebbet is kell fizetni. A Cooler Master Stacker 810 indulóára 33 500 forint, ami nagyjából hétezerrel kevesebb, mint az eredeti modell jelenlegi ára.

A kiszerelhető alaplapi tálca elhagyása miatt kellett módosítani a bővítőkártyákat tartó, hátsó szerelvényt. Ez a rész a 810-es egyik gyenge pontja – nem sok van neki. Először egy kézzel kitekerhető csavart kell eltávolítani, ami egy közös takarólemezt tart. Alatta szokványos hátlapi panelek vannak, ezeket is szerszám nélkül lehet oldani, de ehhez nem árt, ha vékonyak az ember ujjai. Az első takarót tartó csavar túl közel van a borítólemezhez, így nehézkes tekerni. A külön csavarok a fölöttük lévő – éles peremű – rés miatt foghatóak nehezen. Szereléshez inkább csavarhúzót ajánlunk.

Segédeszköz kellett a videokártya beszereléséhez is. Ahogyan az alábbi képen látható, a VGA hátsó paneljét nem sikerült beerőltetni a számára kialakított vájatba, melyben korábban a sokkal vékonyabb anyagból készült hátlapi takarólemez volt. A gond nem egyedi, hiszen minden videokártya – és egyéb bővítőkártya – hátsó panelje vaskos. Persze a problémára csak az alaplap beszerelése után derült fény, szóval tekerhettük ki a közel egy tucatnyi csavart. Végül némi csavarhúzós feszegetés után be tudtuk erőltetni a videokártyát. Ez a módszer nem méltó egy több mint 30 000 forintos házhoz.

A merevlemezeket a korábban is jól bevált, három 5,25 colos bővítőhelyet elfoglaló, rezgéscsillapítós keret várta, melynek elején 12 centiméteres ventilátor trónol. Ez a megoldás eddig minden Stackernek, még a formabontó 830-asnak is sajátja volt.

Alapból egy merevlemezkeretet kapunk, melybe négy adattároló fér, kiegészítőt megközelítőleg 4000 forintért vásárolhatunk. Még három keretet beszerelve – ez 12 merevlemeznek elegendő – is marad két 5,25 colos hely. A homlokzatot továbbra is ugyanazok a jól szellőző, szűrővel ellátott, de nehezen kiszerelhető előlapi takarók borítják, melyeket nehézkes ki- beszerelésük miatt az elődnél sem szerettünk.

A szerelést befejezve, úgy tűnhet, hogy valamit kifelejtettünk, de ez csak a Stacker 810 hatalmas méretei miatt van. A felső táphely és merevítő nélkül akkora lett a tér, hogy a szabványos ATX alaplap szinte elveszik benne. Alul a táp is magányosan árválkodik de az optikai meghajtók és merevlemezek is szinte eltűntek. Teljesre pakolva bizony érdemes felszerelni a kerekeket, mert fogás hiányában nem lesz egyszerű mozgatni az óriást.

Az alsó tápelhelyezéssel volt egy probléma. A szokásos hosszúságú kiegészítő, négy- vagy nyolctűs csatlakozó csak nehezen ért el aljzatához, az alaplap felső sarkába. Moduláris tápra viszont nem lesz szükségünk; a fölösleges vezetékeknek bőven maradt hely a ház aljában.

Tesztelés, értékelés

Az új Stacker 810-et szokásos módon Casetek CK-1020 házunkkal mértük össze. A két PC-ház méretben és elrendezésben is meglehetősen különbözik. Az egyiknek alul van a tápja, és a merevlemezeit hatalmas ventilátor szellőzteti, a másikban a szokásos helyén van az áramforrás, az adattárak viszont keresztben állnak, ventilátor nélkül. A tesztrendszer kétmagos Pentium 830 köré épül, melyet alapbeállításon hajtottunk. A processzorhűtő most nem a megszokott Coolink U8-92, hanem egy Arctic Coolink Freezer 7 Pro volt, így 5-6 fokkal magasabb CPU-hőmérsékletek várhatóak. Tesztkonfiguráció:

• Intel Pentium D 830 (3 GHz)
• Arctic Cooling Freezer 7 Pro
• Asus P5DW2 Premium alaplap
• 2 x 512 MB Corsair DDR2-800 RAM
• Asus Radeon X800 XT PE videokártya
• 160 GB-os Maxtor PATA merevlemez
• 200 GB-os Samsung PATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 táp
• Casetek CK-1020 ház hátul 9,2 centiméteres ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces 100 %-os processzorterheléses melegítési időszak és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon. Az első menetben a processzorhűtőt percenkénti 1800-as fordulatán hajtottuk. A Stackerben bekapcsoltuk az első és hátsó 12-es ventilátorokat is, a Caseteket csak a hátsó 9,2-es szellőztette.

A komolyabb szellőztető berendezéssel felszerelt Stacker megközelítőleg öt fokot vert a CK-1020-ra. Jól mutatja a szellőzés hatékonyságát, hogy a Cooler Master új üdvöskéjében a rendszerhőmérséklet 31 fok, a két merevlemezé pedig 23-24 fok volt. A Casetek belseje és adattárai is 37 fokosak voltak.

Meglepetésre a sokkal hűsebb Stacker nem volt jelentősen hangosabb vetélytársánál. Az első és hátsó tizenkettesek is 1000-1200-as percenkénti fordulatszámon járhattak, és nem voltak túl hangosak. A Cooler Master táp vagy sejtette, hogy márkatársa komoly versenyben van, vagy nem melegedett fel jelentősen, így ventilátora csendben maradt. A CK-1020-ban, közelebb az alaposan fűtő processzorhoz hangosabb volt a táp, és ennek a háznak az egyetlen 9,2 centiméteres ventilátora is nagyobb fordulaton járt. Egyik gépet sem lehetett halknak nevezni, kevésbé zavaró, mélyebb hangszíne miatt a Stackert éreztük jobbnak.

A második menetben kikapcsoltuk a házakat szellőztető ventilátorokat, csak a processzorhűtő, a táp és a videokártya kavarta a levegőt.

A nagyobb légterű Stacker melegét a Freezer 7 Pro és a tőle távol elhelyezett táp nem tudta olyan hatékonyan kifújni, mint a kisebb CK-1020-ét. Lassan ugyan, de a Cooler Master ház CPU-hőmérséklete a Caseteké fölé mászott. A 42 fokos rendszerhőmérséklet egy fokkal jobb volt a Stackerben, mint a CK-1020 43 foka. A merevlemeznél már 4 fokot vert konkurensére a 810-es, az adattárakat 38 fokon tartotta. Hozzá kell tenni, hogy ekkor még nem dolgoztattuk a winchestereket. Hangban most egyértelműen a Stacker volt jobb, abban hűsebb helyen volt a táp, így hőszabályzós ventilátora kevésbé zajongott.

A házak szellőzését visszakapcsolva és a processzorhűtőt 1800-ról 1500-ra lassítva ismét a Stacker 810 volt jobb, ráadásul közel tíz fokkal. A Freezer 7 Pro ventilátorának lassítása a Stackernél 2-3 fokkal magasabb processzorhőt hozott, mint a legelső tesztkörben. A Casetek esetében az emelkedés 5 fok volt. Ezen nem kell meglepődni, hiszen a Stackernél a két hátsó és az első 12-es ventilátor éppen közrefogja a CPU-hűtőt. A CK-1020 belseje és merevlemezei is 38 fokosak voltak; a Stackerben 34 fok volt, az adattárak pedig megálltak 28-on.

A hanggal kapcsolatban ismét az volt a helyzet, ami a legelső menetben. A lehalkított Freezer 7 Pro nem sok vizet zavart, a Stacker 810 három visszafogott 12-ese, kiegészítve a halkan járó táppal, kevésbé volt zavaró, mint a CK-1020 gyors 9,2-ese és pörgős tápja.

A negyedik tesztkörben ismét kikapcsoltuk a házak szellőzését, a processzorhűtő pedig maradt az alacsony, percenkénti 1500-as fordulaton.

Bizony, a hatalmas belső átmozgatásához kevés volt a táp és a lassú CPU-hűtő párosa. A kétmagos Intel processzor jobban felmelegedett a Stackerben, mint a CK-1020-ban. Ráadásul a különbség az előző körhöz képest közel 20 fok volt; ennyit számít a ház szellőzése. A processzorhűtő lassítása – a második tesztkörrel összehasonlítva – ötfokos emelkedést hozott. A kisebb légterű CK-1020 nem romlott annyit, így most 3-4 fokkal a nagyobb ház előtt végzett. A belső és a merevlemezek is hidegebbek voltak a Casetekben, mindkét helyen 40 fokot mértünk. A Stackerben az alaplapon 45 fokot, a merevlemezeknél 41 fokot regisztráltunk. Egy picivel a Stacker volt csendesebb, a táp továbbra is halkabb maradt benne.

Végezetül meghajtottuk a merevlemezeket. A processzorhűtőt ebben a tesztben percenként 1800-as fordulatra állítottuk, és mértünk bekapcsolt és kikapcsolt házszellőzéssel is. Természetesen szellőzéssel a Stacker nyert, hiszen a 12 centiméteres ventilátor közvetlenül az adattárakra fújta a levegőt. Még intenzív másolás közben sem léptük át a 30 fokos határt, ez nagyszerű. Az eltérő felépítés és szellőzés miatt a CK-1020-ban jobban melegedtek a merevlemezek. Bekapcsolt ventilátorral 45 fokosak, kikapcsolttal 47 fokosak volt. Kereken 50 fokot mértünk a Stackernél szellőzés nélkül. Ez annak köszönhető, hogy a processzorhűtő ventilátora nem bírta áthúzni a levegőt a távolban lévő adattárakon. A Stacker merevlemeztartója meglehetősen jól elnyelte a rezgéseket, a CK-1020 merev, műanyag sínjei már több rezgést vezettek a házra. Szerencsére elforgatott tartójuk elég masszív, így nem keletkezett komolyabb rezonancia.

Értékelés

Az új Cooler Master Stacker 810 megőrizte nagyra becsült elődje legjobb tulajdonságait. Fogyókúrája csak azokat a részleteket – két táp, BTX átalakítás – érintette, melyek az esetek többségében amúgy is kihasználatlanok maradtak. Megtartották a nagyszerű formát, a sok meghajtóhelyet, tág belsőt és jó szellőzést. A szerencsétlen bővítőkártya-tartóval és az alsó táphellyel valamelyest romlott a szerelhetőség, de akit előre figyelmeztetnek, az könnyen elkerülheti a kényelmetlenséget. Az új, dupla hátsó ventilátornak a vízhűtésesek is örülnek majd, kár, hogy nem köthetőek az alaplapra.

Mindent összevetve a Stacker 810 az elődje okosan egyszerűsített, olcsóbb változata, ezért különösen ajánlott mindenkinek, aki letisztult formájú, nagy és igényes házat szeretne.

Cooler Master Stacker 810

rudi

A Cooler Master Stacker 810 házat az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.