Multimédia

Bár egy belépőszintű modelltől nem vártuk volna el, de a készülék rendelkezik integrált médialejátszóval, amely zenehallgatáson és állóképek megnézegetésén kívül bizonyos korlátok között, de videófájlok kezelésére is képes.

Elsőre abban sem voltunk biztosak, hogy építettek médialejátszót a tévébe, hisz ez a funkció a menün keresztül nem is érhető el. A bemenetek között kell kiválasztani az USB-t, és itt egy OK megynyomása után találjuk magunkat médialejátszóban. A grafikai megvalósítás finoman szólva is puritán. A könyvtárak között a kurzorral lehet ugrálni, és szintén az OK gomb megnyomásával léphetünk tovább. Itt a Menu gomb segítségével választható ki, hogy videózni, képeket nézegetni vagy zenét hallgatni szeretne-e a felhasználó. A jobb felső sarokban látható, hogy éppen melyikre is van e három lehetőség közül állítva. Ennek csak azért van jelentősége, mert ha például zeneszámokat tartalmazó könyvtárba lépünk, és videóra van állítva a médiatípus, akkor az életben nem fogunk foteldiszkózni, hiszen a fájlokat sem képes ekkor megjeleníteni.

Három fokozatban állítható az ikonok mérete, azonban a betűk nagyságán nem lehet változtatni, ami azt eredményezi, hogy a fájl vagy mappa neve a lehető legritkább esetben fér ki teljes hosszában.

Fotó és zene

Zenehallgatás esetén különösen rossz, hogy nem látjuk a teljes címet, hiszen sok fájl alapból tartalmazza az előadó nevét, azaz maga a szám már tuti nem fog kiférni. Az alkalmazás képes kezelni az ID3 tageket, ugyanis lehetővé teszi, hogy műfaj, album vagy előadó szerint rendezzük a dalokat. Miután elindítottunk egy dalt, első pillantásra úgy tűnik, hogy csak az üres képernyőben gyönyörködhetünk, ám a kék gomb megnyomása után megtekinthetjük az adott nótával kapcsolatos infókat, már amennyiben a fájl tartalmazza ezeket. Sőt ha a Menure nyomunk, akkor felugrik egy lista, amelyből a titokzatosan hangzó Spektrum Be funkció kiválasztása után kis képi effektet kapunk, aminek sok értelme nincs és nem is néz ki túl jól.

Igény szerint egy gombnyomással megismételhető egy dal, és ha valamelyiket nagyon utáljuk, akkor azt rögtön át is ugorhatjuk (skip). Bár felismeri a WMA formátumot, lejátszani már nem tudja, sajnos csak az MP3-mal boldogul. Hiába van az adott könytárban a zeneszámok mellett a borító is egy JPG-ben, zenélés közben ezt nem képes megjeleníteni.

A tv digitális fotóalbumként is használható természetesen, amihez nem is kell mást tenni, mint a médiatípust fotóra átállítani. Sajnos a fájlok teljes neve itt sem látszik, ám a kisméretű bemutatóképek segítségével jóval könyebb az eligazodás, mint a zeneszámok esetében. Összeállítható lejátszási lista, kiválasztható, hogy egy kép milyen sokáig látszódjon (rövid-közepes-hosszú), illetve azt is be lehet állítani, hogy az állóképek milyen effektek mellett váltsák egymást. Így például kiúszhat a kép jobbra, bejöhet a következő fölülről, egymásba gabalyodhatnak, és így tovább. Mivel LCD tévéről van szó, ezért a beégéstől nem kell tartani, tehát egy konzolra szerelt modell használaton kívül akár faliképként is megállja a helyét.

Közvetlenül külön zeneszám nem állítható be kíséretként, azonban ha korábban elindítottunk egy albumot, majd utána a fotókra váltunk és elindítjuk a képnézegetést, akkor a zene nem áll le, hanem aláfestésként tovább szól.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!