Próba
Érdekes a Remix Mini bekapcsológombja, ami lényegében a teljes, érintésérzékeny felső felülete. Működéséről egy nagyon halvány kis LED tájékoztat, szerintünk ez jó, mert nem világít fölöslegesen a szemünkbe filmnézés közben. Első bekapcsoláskor egy androidszerű, de annál egyszerűbb inicializálást kapunk. Itt csak angol és kínai nyelv választható, de később a rendszerben már belőhettük a magyart, amiben egyelőre még elég sok angol részlet maradt, de ezen állítólag folyamatosan dolgoznak, az oprendszer gyakran kap online frissítést. Az inicializálás jellegzetes része a látható kijelzőméret beállítása, mert ebben különbözhetnek az egyes tévék, monitorok. Ezeket ugye HDMI-n tudjuk bekötni. A Wi-Fi beállítása és a rendszer frissességének ellenőrzése után már készen is vagyunk, Google-fiókot és belépési jelszót a nyelvhez hasonlóan a menürendszerben tudtunk utólag megadni.
Bármennyire is egyszerű a rendszer, azért azt tudni kell, hogy a négy ARM Cortex-A53 magtól és a Mali-400 MP2-től nem lehet csodákat várni. Alapból a webböngésző szépen működik, több bonyolult weboldal párhuzamos böngészése viszont már alapos terhelést ad a rendszernek, ilyenkor jó lenne az erősebb hardver, de alapvetően el lehet vele lenni. Akkor sem jött különösebben zavarba, amikor felraktuk a Microsoft irodai csomagjait és jó nagy képekkel telerakott prezentációt, vaskos táblázatot és bonyolult szövegeket kezeltünk. Ki kell emelni, hogy minden programból egyszerre csak egyet tud futtatni, tehát két Word dokumentumot nem nyithatunk meg egyszerre, viszont szerencsére a böngészőfülekkel nincs ilyen probléma. Játékban nem lehet csodára számítani, egyrészt gyakran hiányzik az érintős kezelés, másrészt a Mali-400 MP2 mára elég elavult darabnak számít.
Ugyanakkor médialejátszónak annál jobb a Remix Mini. Már a gyári fájlkezelőből megnyíló, nagyon alap lejátszó is elég sok formátummal sikeresen megvívott, a közkedvelt KODI pedig mindent vitt HD videós tesztcsomagunkból, sőt a 30 fps-es 4K filmekkel – persze a Full HD kijelzőhöz átkódolva – is megbirkózott, úgyhogy le a kalappal az ötdolláros rendszerchip előtt. Szépen teljesített az USB, gyors pendrive-nál írásban és olvasásban is 20 MB/s körüli tempót tudott, jó kártyával a microSD olvasó is hasonló sebességű, ettől az olcsó tabletek és Android stickek jellemzően alaposan elmaradnak. Wi-Fiben viszont csak az alap tabletes szintet hozta a Remix Mini, egy falon keresztül, 6-7 méterre a routertől feles térerőt jelzett, távolabbról már itt-ott megakadt az átvitel.
Világos, hogy a fogyasztás is tabletszintű, ráadásul még kijelző sincs, annyival is kevesebb. A gyártó 15 wattos maximális fogyasztást ír, ám ezt nekünk megközelíteni sem sikerült, kétjegyű szám eléréséhez is erősen bűvészkedni kellett; Wi-Fivel és USB-s adattárral, filnézés közben néhány wattot kért csak az apróság. Ennek megfelelően alig melegedett, szobahőmérsékleten (22 °C), tesztelés közben 40 °C-os maximumot mértünk rajta, hangja természetesen nem volt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
