Cooler Master V6GT

A Cogage-dzsel ellentétben hazai viszonylatban jól ismert márka a Cooler Master. Levegős vonalon a csúcsnak számító V sorozat eddigi modelljeire, a V8-ra és a V10-re inkább mint érdekes megoldásokra, semmint nagyszerű hűtőkre tekintünk. Most viszont itt van kisebb testvérük, mely változtathat ezen a nézeten. A V6, ráadásul GT utótaggal az autós nevezéktanra (hathengeres V-motor és Grand Turismo) utal. Ehhez igazították a hűtő formáját is, aminek felső része egy motor fedelét és olajtartályának kupakját idézi, alatta pedig egy világító sáv fut végig, ami a Cooler Master logót megnyomva váltja a színét. Szerintünk az ilyen hatásvadász trükköknél a jó teljesítmény előbbrevaló.

Sokkal lényegesebb, hogy a fedél alatt, a borda mindkét oldalára került 120 milliméteres ventilátor. Nagyon ügyesen, műanyagkeretekre rögzítették őket. Így kevesebb rezgés jut át a fémlemezekre, és a felfogatás is egyszerűbb művelet a korábban használt csavarosnál vagy drótosnál. Jó izmos, 0,7 amper motorerejű lapátkerekeket kapott a V6GT, melynek magas, percenként akár 2200-as fordulatszáma nagyon jól illik a sűrű lamellájú bordához. Csapágyazásukat a Cooler Master a DynaLoop fantázianévvel illeti.

Nemcsak a robbanómotorok hengereinek elrendezésére utal a V-betű: ilyen alakzatba rendezték a V6GT hat darab, U alakú hőcsövét, mert így hatékonyabban teríthető a processzor melege a lamellákra. Ez a megszokott módon, egy fémlapon keresztül jut a hőcsövekre. Úgy tűnik a sokcsöves, sűrű lamellás, két komoly ventilátoros, illetve a 939 grammos V6GT nem csak látványos, hanem hatékony hűtő is lehet.

Rögzítőrendszere univerzális, ami Intel oldalon egyben bonyolultságot is jelent. Ugyanazt az alsó és felső támasztóelemet kell használnunk LGA775, LGA1156 és LGA1366 foglalatnál, ami szerelés előtt némi beállítást igényel majd. A fémdarabokon és csavarokon felül egy kis hővezető pasztát és szerelési útmutatót kaptunk. A két ventilátort közös aljzatról tápláló elosztót előre hozzájuk csatlakoztatták.

A Cooler Master V6GT inteles felfogatója az a "nemszeretem" fajta. Hátlapját tartani kell, miközben az ellentétes oldalról hozzárögzítjük a két részből álló felső támasztóelemet. Ráadásul ez olyan, hogy további négy csavarral állítani kell a szélességén, és nagyon könnyű fordítva felszerelni. Mi is így jártunk elsőre, amikor használati útmutató nélkül próbálkoztunk. Az AMD-s rendszer egyszerűbb, ugyanis az nem 90 fokonként szimmetrikus, a furatok elrendezés pedig mindegyiknél azonos.

Amikor készen voltunk az alapozással, jöhetett maga a hűtőborda. Egyelőre még ventilátorok nélkül, hogy hozzáférjünk a keresztpánthoz, aminek rögzítését a felső „motorfedél” kissé megnehezíti. Cserébe viszont a ventilátorokat könnyű rajta helyre pattintani és újra levenni.

Mára kimentek a divatból (vagyis a processzorba költöztek) a komoly hűtést, méretes bordát igényelő északi hidak. A feszültségszabályozó részt úgy alakítják ki a modern alaplapokon, hogy a V6GT-hez hasonló óriások összetett felfogatója is elférjen fölöttük. Egyedül a processzorfoglalathoz legközelebb eső memóriafoglalatokkal lehet gond, ezek fölé ugyanis belóg az első ventilátor. Ha valami nagy hűtőbordájú memóriamodult tennénk bele, akkor „hardveres ütközés” lép majd fel. Normál magasságú, nem eltúlzott, látványhűtős példányokkal viszont nem lesz gond. Szerencsére a Cooler Master V6GT-nél még ez a probléma sem merült fel, az első ventilátor nem lógott a memóriafoglalatokra.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!