Értékelés, vélemény
Értékelés, vélemény
Vajon mennyire legyünk szigorúak? Vajon mondjuk-e azt, hogy ezek a coolerek bizony nem érik meg az árukat, érdemes még egy kicsit spórolni, és az előző cikk szereplői közül választani? Vagy esetleg fogalmazzunk-e úgy, hogy az imént ismertetett hűtők a saját kategóriájukban jónak számítanak, és ha tényleg nincs pénz drágábbra, akkor nyugodtan lehet ezek közül csemegézni? Nos, a válasz nem könnyű, de talán megint a mérlegelés a legjobb eszköz. Mindenkinek el kell dönteni, hogy mire van szüksége. A mostani tesztben bemutatott típusok nagyobb része hangos, tehát aki a zajra érzékeny, nem fogja kedvelni e modelleket.
A tuningot sem bírják. Tehát aki túlhajtásban gondolkodik, az nyugodtan vásárolhat egy malacperselyt is, melybe szorgosan rakosgathatja a megtakarított forintokat. Ezek a hűtők arra valók, hogy alapsebességen megfelelően hűvösen tartsák a processzort. Típustól függően 2,6–2,8 GHz-ig hibátlan működést garantálnak, és ahogy azt a bevezetőben is említettük, gyakran nem irodai munkára kellenek, ahol a zaj fontos tényező, de nem is játékra, ahol a tuning is gyakran szerepet kap, hanem például szervernek, ismeretlen ismerős gépébe stb. Továbbá a barkácsoló lelkű felhasználók még csendesíthetik is ezeket a coolereket, így nem feltétlenül igaz az az állítás, hogy minden esetben hangosak.
A mostani harcosok közül három hűtőt emelnénk ki. Az első a Titan W6TB/825/CU35/SC, amely a legjobb teljesítményt hozta. Természetesen magas fordulatszámon a zajszint is magas, de a potméter segítségével mi dönthetünk a csendes működés vagy éppen a jobb hűtőteljesítmény javára. A szabályozás lehetősége nélkül nem igen neveznénk jó választásnak – ahogy a mezei W6TB/825-öt nem is nevezzük annak –, de így mindenképpen a kategória egyik korrekt darabja. A dobozban megtalálunk mindent, amire csak szükségünk lehet, a felszereléssel sincs probléma, megszolgálja az árát.
A másik kiemelt szereplő a Thermaltake Spark II+, amely sajnos hangos, méghozzá nem is kicsit, így talán elsőre érthetetlen, hogy miért említjük pozitív meglepetésként e típust. A tuningeredmények azt mutatták, hogy bizony még a 120 wattos terhelést is képes elviselni. A felszereléssel, meg úgy általában az egész coolerrel sem volt semmi probléma, minden a legnagyobb rendben, valahogy a régi, robosztus, megbízható Thermaltake-hűtők (gondoljunk csak a régi Volcano sorozatra) jutnak róla eszünkbe; ez a cooler megéri az árát. Bruttó 2800-ért egy olyan hűtőt kapunk, amely a zajszintet kivéve minden téren remekel. Egy olcsó potméterrel még csendessé is tehetjük, és szerintünk van benne annyi kakaó, hogy bírja az iramot, ha a tuningot nem is, de az átlagos működést mindenképpen. Ahol pedig nem szempont a hangerő, ott jó vétel a Spark II+.
Végül pedig a Coolink T1B-jét említenénk. A Tank sorozat csendes változata beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a kialakítás, a ventiválasztás és a termoszenzor helyes elhelyezése meghozta az eredményét, a legjobbak között végzett, méghozzá alacsony zajszinttel. Tény, hogy tuningnál már rendesen lehetett hallani, de amikor nem emberfeletti terhelésnek volt kitéve, azonnal csendes üzemmódba váltott, ez pedig elnyerte tetszésünket. A rögzítést kivéve mindennel elégedettek voltunk, tuningolatlan gépek esetében nagyon csendes működést tesz lehetővé, természetesen ennek alapfeltétele a cikk elején említett jó gépházszellőzés. Ez a hűtő már nem nevezhető olcsónak, de mindenképpen jó darab.
Ezzel és az előző cikkel nagyjából sikerült a hazánkban kapható Pentium 4 hűtőkről széles képet adni. Természetesen mi is tudjuk, hogy a kép nem teljes, de reméljük, hogy most már mindenki bátran tud választani a kínálatból.
COOLNESS! team (andorpapa & atus)
A teszthez a hűtőket a Sowah, a Kelly-Tech, a Pulsar, az Expert és a Wentil-Tech biztosította.
