Lubickolás a lehetőségekben
A játékos az első indítás után a 18 trillió bolygó egyikén találja magát, jó messze a világegyetem középpontjától, ahova a játék során elvileg el kellene jutnia. Adott egy űrhajó, ami kezdetben repülésre alkalmatlan, ezt kell megjavítani különféle nyersanyagok gyűjtögetésével, tárgyak előállításával, ez idáig még egy Minecraft. A felület amúgy elég csínján bánik az információkkal, tényleg minden arról szól, hogy a játékos felfedezi ezt a felfedezhetetlenül nagy világot, bár azt azért nyilván lehet tudni, hogy mely alkatrészek rosszak és milyen erőforrások szükségek a megjavításukhoz.
[+]
Az első fél óra rendkívül izgalmasan telt számomra, mindenféle konkrét cél nélkül mászkáltam fel és alá, nézegettem az amúgy viszonylag látványos, élénk színvilágú bolygót, gyűjtögettem a nyersanyagokat, és végül meg is javítottam az űrhajóm. Ellenfelem egyedül a távolság volt, azt a pár barátságtalan bogarat, amely az utamba került, simán szét tudtam lőni a gyárilag meglévő pisztolyommal, illetve néha előbukkant egy-egy Őrszem is, amelyek szintén nem jelentettek nagy kihívást. Az Őrszemek akkor jönnek a nyakunkra, ha valamelyik bolygóhoz hozzányúlunk, sokat bányászunk, lelövünk pár állatot, de amúgy komolyabb funkcionalitásuk van, gyakorlatilag bétateszter alkalmazások, amelyek a játékosokkal együtt kutatják ezt a virtuális világegyetemet, lévén a fejlesztők nem tudták és soha nem is fogják tudni bejárni azt. Programhibákat keresnek, és ha tudják, javítják is azokat. Még belegondolni is elképesztő abba, hogy talán lesz olyan virtuális planéta, amelyen soha nem fog játékos járni. De talán még Őrszem sem.
[+]
A kezelés nem túl összetett, a belső nézetes irányítás nyilván senkinek nem jelent újdonságot, de az inventory felépítése sem egy talány. A nyersanyagokból és tárgyakból csak korlátozott mennyiség vihető lábon, de szerencsére bárhonnan át lehet rakni a különféle cuccokat az űrhajóra, amelynek szintén korlátozott a kapacitása. A slotok gyorsan megtelnek különféle fejlesztésekkel, alapvető kiegészítőkkel (pl. hiperhajtómű), tárgyakkal és nyersanyagokkal, amelyek nem típus szerint osztódnak, legalábbis abban az értelemben, hogy egy típusú nyersanyag több helyet is elfoglalhat, az egész mennyiség kérdése (minden nyersanyagnál más az a mennyiség, ami még egy slotban elfér). Gyalogos üzemmódban az űrhajó pozíciója mindig látszik, a kezelőfelület azt is kijelzi, hogy mennyi idő odasétálni. A játék elején még csak néztem, ahogy telnek a másodpercek, mentem előre és kicsit unatkoztam, nem volt már több helyem gyűjtögetni, vissza akartam érni a hajóhoz, hogy megszereljem, de láttam, hogy ez akkor is három perc lesz az életemből, ha a lehető legtöbbet sprintelem és használom a szintén alapvető tárgyként megjelenő jetpacket is. Aztán visszaértem, megszereltem, felszálltam és azt hittem, hogy az időrablásnak innentől vége. De nem, mert az űrben már azt láttam, hogy hány másodpercre, percre van a következő égitest, amit felderíthetek. Talán mindenki rájött, hogy a No Man's Sky-ban sok idő fog sétálással és bolygók közötti repkedéssel telni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
