Hanns.G HW191D

A 19 colos monitorok mostanra széles körben elérhetővé váltak, hiszen az olcsóbb típusok megvétele már nem jelent komoly gondot a kevésbé tehetősek számára sem. Ezúttal két igen olcsó és komoly érdeklődésre számot tartó LCD monitorral ismerkedhetünk meg, melyek a Hanns.G-től származnak. A Hanns.G nem túl ismerős itthon, hiszen Európában is csak nemrég jelent meg a tajvani illetőségű HannStar panelgyártó saját LCD TFT monitorokat árusító üzletága.

Hanns.G HW191D [+]

Bemutatónk első alanya a HW191D, mely egy szélesvásznú 19 hüvelykes kijelző. A monitort egy teljesen átlagos kartondobozban kaptuk kézhez, melynek tetején fogantyú van, hogy megkönnyítse a szállítást. A HW191D egy alsókategóriás monitor, ennek megfelelően sallangoktól mentes a csomagolás, egy üzembe helyezési útmutató, egy driver-CD, egy-egy analóg és tápkábel, illetve egy audiokábel található a dobozban, ebből már ki is található, hogy a monitor rendelkezik beépített hangszórókkal. DVI kábelt sajnos nem kapunk. A csomagban megtaláljuk a talapzatot is, amit sajátkezűleg kell felszerelnünk.

A HW191D valószínűleg nem a főbb paramétereinek, inkább az árának köszönhetően lesz kelendő. A monitor egy HannStartól származó TN+film panelt tartalmaz, mely ebben a szegmensben átlagos paraméterekkel rendelkezik. A 8 ms-os válaszidő talán soknak tűnhet, viszont a 700:1-hez kontrasztarány jó minőségű, mély feketét sejtet. A szűk betekintési szögek láttán nem lepődtünk meg, ugyanígy a maximálisan megjelenített 16,2 millió színen sem, melyet a panel FRC, azaz a frame rate control eljárással ér el.

Szemből és háttal [+]

A HW191D külsejéről nincs túl sok mondanivaló, egy teljesen átlagos felépítésű monitorról van szó. A káva szürke, a talp fekete; a panel bal felső sarkában látható a típusjelzés, középen alul pedig a márkalogó. A hangszórókat nagyon jól elrejtették, két darab 1 W-os hangkeltőről van szó. A HW191D hátulról kicsit csúnyácska, de ez legyen a legnagyobb baj, egy monitort szemből szokás nézni. A panel számára kialakítottak egy szellőzőrácsot, amit mi csak üdvözölni tudunk.

Oldalról és a talp [+]

A panel előre nem dönthető, hátra is maximum kb. 20–25 fokot. A magasság állítására szintén nincs lehetőség, és a portré mód sem támogatott. Nem hiába, a HW191D-t inkább irodába és játékra szánták, mint házimozizásra. A talp kellően nagy és nehéz, a monitor nem billeg rajta, az alján néhány kerek gumi található, ami meggátolja a csúszást.

A csatlakozók [+]

A panel hátulján, alul kaptak helyet az egyes csatlakozók, a HW191D beépített táppal rendelkezik, így a tápcsatlakozót is itt találjuk, emellett egy audiobemenet, egy DVI és egy analóg csatlakozó bújik itt meg. A különböző kábelek csatlakoztatása nem nehézkes, ugyanis a paneltartó állvány nem zavarja a kezünket közben.

A kezelőgombok [+]

A kezelőgombok a panel oldalában találhatóak, a rajtuk látható jelölést még nappali fényviszonyok között is nehéz kivenni. A gombokat nehéz benyomni, „kemények”, használatuk az OSD egyes területein navigálva kicsit kényelmetlen.

OSD [+]

Az OSD annak ellenére, hogy egy igen olcsó monitorról van szó, nagyon jól vizsgázott. Minden általános beállítást megtaláltunk, és még plusz funkciók beépítésére is gondoltak a Hanns.G-nél, mint például a többnyelvűség és az OSD átlátszóságának állítása. Az alapszínek beállításánál viszont épp a kezelőszervek minősége miatt kényelmetlen a monitor használata.

Egy film és egy játék a HW191D-n [+]

A HW191D gyárilag a színhőmérsékletet nézve egész jól volt beállítva (6563 K), de a gamma és a fényerő is el volt csúszva, főleg utóbbi volt nagyon magas. A monitorokat ezúttal is 120 cd/m²/6500K/2,2-es gammára kalibráltuk. A kalibráció után sajnos nem voltunk teljesen elégedettek, ugyanis a különböző gradiensekben függőlegesen egy kis sávosodást vettünk észre, amit sehogy sem sikerült eltüntetni. Ennek ellenére a szürke gradiensképen dithereléssel nem találkoztunk. A kalibrált értékeket 30-as fényerő, 98-as kontraszt, 95-ös vörös, 91-es zöld és 88-as kékkel sikerült elérnünk, ekkor 119 cd/m²-es fényerő mellett a feketén 0,2 cd/m²-t mértünk, ami igen jónak nevezhető egy ilyen olcsó monitornál. A minimális fényerő 28 cd/m² volt, ami kellően alacsony koromsötét éjszakákra is, maximálisnak pedig 317 cd/m²-t mértünk, ami nappali fényviszonyok között is bőven megállja a helyét, ekkor 0,5 cd/m²-t mutatott a fekete fényereje, ami már inkább jellemző a TN+film panelekre. Ez maximálisan 634:1 kontrasztarányt jelent, ami közelíti a specifikációkban megadottat.

Hanns.G HN198D

Hanns.G HN198D [+]

Második tesztalanyunk a HN198D típusjelzésre hallgat, ezúttal egy szokásos, 5:4 képarányú 19 colos monitorról lesz szó. Érdekes módon a HN198D egy ezressel olcsóbb a HW191D-nél, ami azért furcsa, mert mostanában inkább a widescreen kijelzők olcsóbbak a szabványos felépítésű társaiknál. Vajon mi lehet ennek az oka? A HN198D-t már egy fokkal igényesebb dobozban kaptuk kézhez, melyen ezúttal is volt fogantyú, de DVI kábelt ismét nem találtunk benne. A HN198D mellé is ugyanazokat az eszközöket kaptuk, úgy mint felhasználói leírás, driver-CD, audiokábel, tápkábel és analóg kábel, illetve a monitor talpa, amit ezúttal is nekünk kell felszerelni.

A HN198D szintén HannStar panelre épül, így talán érthető, hogy ha a paramétereket nézzük, akkor a HN198D miért is hasonlít annyira a HW191D-re (kivéve persze a natív felbontást). Ha nem tudnánk, hogy a Hanns.G a HannStar leányvállalata, akkor azt is hihetnénk, hogy a HN198D-ben AUO panel található, ugyanis az M190EN04 V5-ös típusjelzésű panel nagyon hasonló paraméterekkel bír. A tipikus válaszidő ezúttal is 8 ms, a kontrasztarány 700:1, a betekintési szögek sem változtak, de a maximális fényerő csökkent, ami elvileg azt is jelenthetné, hogy a megjelenített fekete még jobb, hiszen ha adott kontrasztarányt kisebb fényerővel érünk el, akkor a fekete mélysége javult, de ez persze csak az elmélet. A megjelenített színek száma itt is 16,2 millió, tehát a méretét leszámítva a HW191D-vel szinte teljesen megegyező monitorral van dolgunk, legalábbis a specifikációk alapján.

Szemből [+]

A HN198D külsejét és funkcionalitását tekintve pár lépéssel a HW191D előtt jár. A káva széle ezúttal is szürke lett, a panel alatt található terület, ahol a gombok is vannak, viszont fekete, ugyanígy a talp is. A márkajelzés ezúttal a jobb felső sarokba került, míg a típusjelzés a bal felsőbe. A kezelőgombok mellett kétoldalt egy-egy hangszóró található, melyek a HN198D-n is 1 W-osak. A panel jobbra-balra 45 fokkal elfordítható.

Portré módban és oldalról a HN198D [+]

A panel előre 5, hátra pedig 22 fokkal dönthető, magassága pedig kb. 10 cm-es intervallumon belül állítható, emellett 90 fokkal el is fordítható, azaz támogatja a portré módot. Talán nem véletlen, hogy a HN198D sok szempontból hasonlít egyes Belinea monitorokra, például a dönthetőséget, forgathatóságot nézve egy az egyben megegyezik a nemrég bemutatott 2080 S1-gyel, és a hasonlóságok sora még nem ért véget (lásd később az OSD-t). Talán van valami együttműködés a két cég között.

A hátoldal és a talp [+]

A monitor hátulról kicsit ormótlannak tűnik, ugyanakkor a HN198D VESA-kompatibilis. A panel jól szellőzik a sok kis rácson keresztül. A talp ezúttal – a hátsó felét leszámítva – kör alakú lett, műanyagból készült, ennek ellenére a rácsatolt fém miatt elég nehéz ahhoz, hogy jól megtartsa a monitort.

A csatlakozók [+]

A HN198D is beépített tápegységgel rendelkezik, ennélfogva a panel hátoldalán alul egy tápcsatlakozót, egy digitális, analóg és audiobemenetet találunk. Költséghatékonyság mindenekfelett.

A kezelőgombok [+]

A monitor kezelőszervei picit talán nagyok, és emiatt egyeseknek nem biztos, hogy tetszeni fognak, de ezek a gombok sokkal jobbak, mint a HW191D-nél látottak. Ezek minden lenyomásra reagálnak, benyomásuk nem nehézkes, így a monitor beállítása is sokkal kényelmesebb. Ugyanakkor itt is felfedezhető egy nagyon enyhe belineás beütés, hiszen a 2080 S1-en is hasonlóan nagy gombok voltak hasonló elrendezésben.

OSD [+]

Az OSD rendszeres olvasóink számára biztosan ismerős lesz, és ez nem véletlen, hiszen a Belinea 102035W-ben menüpontról menüpontra ugyanilyen OSD található, leszámítva a jobb felső sarokban található logót. A menürendszer gyors és jól átlátható, kezelése egyszerű.

Filmek és egy játék a HN198D-n [+]

Bekapcsolás után gyári állapotban a HN198D nem volt túl meggyőző, a színhőmérséklet, a fényerő és a gamma is el volt állítva, igaz, a színhelyességet nézve kicsit jobban állt, mint a HW191D. A 120 cd/m²/6500K/2,2-es gamma értékeket 20-as fényerő, 83-as kontraszt, 100-as vörös, 90-es zöld és 83-as kék beállítása mellett sikerült elérnünk. A kalibrálás sikeres volt, de a HN198D az első monitor, mellyel az átlagos deltaE épp hogy nem érte el a 2-t. A vörös és a kék beállításával sok időt töltöttünk, de nem sikerült igazán jól a színek beállítása. Korábban már találkoztunk hasonlóval, egy 18 colos TN+film paneles monitor esetében szintén nem sikerült 2,5-es átlag deltaE alá mennünk, tehát valószínűsíthető, hogy ez a panelek hibája, mi mindent megpróbáltunk. A HN198D esetében 120 cd/m²-es fényerő mellett 0,3 cd/m²-t mértünk a feketén, ami várakozásainkkal ellentétben nem nevezhető jobbnak a HW191D-nél mértnél. Minimálisan 46 cd/m²-t mértünk, ami kellően alacsony, maximálisan pedig pontosan 250 cd/m²-t, ami megfelel a specifikációkban leírtnak, emellett 0,5 cd/m²-t kaptunk a feketén, tehát a panel maximális kontrasztaránya 500:1-hez – ez elmarad a gyártó szerinti 700:1-től.

Színhelyesség

Először a monitorok képminőségével kapcsolatos tesztekre kerítettünk sort. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral és a LaCie Blue Eye Pro nevezetű szoftverével végeztük. A kalibrációs program azt vizsgálja, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a deltaE, mely egy olyan numerikus érték, amely meghatározza két különböző szín távolságát egy színrendszeren (sRGB) belül. Minél kisebb egy adott szín deltaE értéke, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. Általános szabály a LaCie programja esetében, hogy ha a deltaE nagyobb, mint 3, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárt színtől, vagyis szemmel is jól látható a különbség. Ha a deltaE kisebb, mint 2, akkor a LaCie programja sikeresnek véli a kalibrációt, ugyanis a különbség olyan minimális, hogy az szabad szemmel már nem látható. Ha a deltaE kisebb, mint 1, akkor a színhűség tökéletesnek mondható.

Hanns.G HW191D – kalibrálás előtt és után

Hanns.G HN198D – kalibrálás előtt és után

A gyári beállítások szerint egyik monitor sem remekelt, bár ez a legtöbb esetben természetes. Annak ellenére, hogy a két monitorban azonos gyártótól származó panel található, a gyári állapotot tekintve jelentősen eltértek egymástól. A HW191D színhűségben rosszabb volt, mint a HN198D, viszont a színhőmérséklet és a gamma közelebb állt az elvárthoz, mint a HN198D esetében, amely viszont a színhűséget nézve volt jobb gyárilag. Kalibrálva a HW191D-t sikerült pontosabban beállítanunk, a HN198D átlagértéke épp csak befért a sikeresnek ítélhető kalibrációs határ (2) alá.

Hanns.G HW191D és HN198D

Az Eye One Match kalibrációs szoftver kalibrálás után egy másik módszerrel ábrázolja a monitorok színhűségét. Az ábrákon az látható, hogy a videokártyából jövő RGB színkódok milyen mértékben egyeznek meg a monitoron megjelenő színekkel. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg. A videokártya és a monitor szürkeárnyalatai minél jobban megegyeznek, annál jobb a színhűség, vagyis a három alapszínt jelképező vonalnak minél inkább egymásra kell feküdnie. A két Hanns.G itt sem villantott, egyik sem felel meg grafikai célokra, ez most már teljesen egyértelmű, bár persze nem is ezt vártuk tőlük.

A Hanns.G HN198D 24 színének eltérése az elvárttól kalibrálás után

A színek eltérését megpróbáltuk mindenki számára érthető módon is reprezentálni. Ehhez a GretagMacbeth ProfileMaker Pro programját vettük elő, mely rengeteg funkcióval rendelkezik, ezek közül számunkra ez esetben az volt a lényeges (Measuretool/Calculating), mellyel színeket tudunk bemérni, és azokat más színekhez tudjuk hasonlítani. Egy-egy négyzet egy-egy színt jelent, a bal felső háromszögben látjuk az elvárt színt, míg a jobb alsó háromszögben a bemért szín jelenik meg. Jól látható tehát, hogy az elvárttól eltérő színmegjelenítés mit eredményez egy monitor esetében. Esetünkben a HN198D például a szürke egyes árnyalatait (fekete+fehér) rendre rosszul jeleníti meg, hadilábon áll a lilákkal (piros+kék), viszont a többi bemért színt a szemünk számára helyesen jeleníti meg (a deltaE egy színtérbeli eltérést mutat meg).

Fekete, betekintési szögek, utánhúzás

Hanns.G HW191D és NH198D fekete [+]

A színhelyességi tesztek után térjünk rá a szubjektív módon megítélendő kérdésekre. Először lássuk, hogy a két Hanns.G monitoron a fekete az fekete-e? Az olcsó monitorok ezen a téren meglepően jól szerepeltek, habár mindkét monitoron a panel felső részén enyhe bevilágítást vettünk észre (a HN198D-n alul is) amikor direkt erre koncentráltunk, összességében mind a két típus meggyőző volt, játékokban és filmekben sem vettük észre ezt.

Hanns.G HW191D és HN198D homogenitás [+]

A következő képek a homogenitást és a betekintési szögeket is jól reprezentálják, illetve ezek vizsgálatát vegyítik. Arról van szó, hogy a monitorokon megjelenítettünk egy teljes mértékben egyszínű képet, és megvizsgáltuk, hogy a kijelzőkön ez hogy jelenik meg előttünk. A képeken az látható amikor pontosan szemből nézzük a monitorokat. A két fényképről "lesüt", hogy gyakorlatilag nem találtunk olyan pozíciót, ahonnan ténylegesen egyszínűnek láttuk volna a képernyőt. Mindkét monitor ugyanazzal a defekttel küzd, ahogy haladunk a képernyő széle felé, úgy sötétedik a kép, és ugyanez igaz, ha a felső régiót nézzük – annak ellenére, hogy a felül a két monitoron bevilágítást tapasztaltunk.

Hanns.G HW191D láthatóság [+]

Hanns.G HN198D láthatóság [+]

Ezzel szorosan összefügg a betekintési szögek kérdése is, melyet szintén megvizsgáltunk. A két Hanns.G monitor TN+film panelre épül, melyekre jellemzőek a szűkebb betekintési szögek, különösen függőlegesen. A gyártó mindkét monitor esetében 150°-ot ad meg horizontálisan, 135°-ot függőlegesen. A képeken látható, hogy a két Hanns.G oldalról nézve még jól tartja a frontot, hiszen csak nagyon szélsőséges helyzetből nézve fakul ki teljesen a kép (csökken a kontraszt). Ellenben amikor fentről nézzük a panelt, a kép azonnal veszít a színekből, lentről pedig befeketedik. A HN198D képein egyébként jól látható a fentebb egyszínű képpel demonstrált probléma is, hiszen a virágok felett található szürke sáv sötétebb az alul találhatónál.

Az utánhúzást játékokkal (FEAR, Quake 3 és 4, HL2, stb) és filmekkel egyaránt vizsgáltuk. A gyártó mindkét monitor esetében 8 ms-os tipikus válaszidőt specifikál, ez gyakorlatilag elég szokott lenni a legtöbb felhasználó számára, de mi kukacoskodni akarunk, ezért leírjuk, hogy a HW191D-vel a képernyő sötétebb területein enyhe utánhúzást vettünk észre. A HN198D-n nem tapasztaltunk ilyesmit, legalábbis nem olyan mértékűt, ami említésre érdemes lenne. A overshoot jelenségtől nem kell tartani, mert egyik monitor sem overdrive-os.

A Hanns.G HW191D és HN198D utánhúzása

Hogy ezt képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, mellyel, ha szubjektív módon is, de ábrázolható az egyes LCD-k utánhúzása. Egy, a képernyőn jobbról-balra száguldozó (vagyis utánhúzást produkáló) alakot kell különböző paraméterek beállításával lefényképeznünk. Ehhez persze jó szem is kell, hiszen minimális különbségeket is észre kell vennünk ahhoz, hogy a végeredményül kapott „utánhúzás-képkocka” valóban olyan legyen, amilyet a monitor ténylegesen produkál. Ezeken is jól látható, hogy a HW191D esetében picit elmosódottabb a kicsi kocsi.

Értékelés

Ezúttal két olyan monitort vizsgáltunk meg, melyeket igazából nem kell ahhoz bemutatnunk, hogy megvegyék. Ennek az az igen egyszerű oka van, hogy aki ilyen kedvező árú monitort vesz, annak nem túl valószínű, hogy sokat számítana a színhűség vagy a betekintési szögek, hiszen azzal már mindenki tisztában van, hogy minden árkategóriának megvannak a sajátosságai. Ebben az árkategóriában ezek a Hanns.G monitorok éppen annyit nyújtanak, amennyire szükség van.

A HW191D átlagos külseje mellé nem túl funkciógazdag felépítés, egy átlagos színreprodukció és a TN+film paneles monitorokra jellemző megjelenítés társul, emellé viszont szemtelenül olcsó, ezért irodai felhasználásra, illetve játszadozásra még ajánlani tudjuk, ennél komolyabb felhasználásra viszont komolyabb megjelenítőt válasszunk.

A HN198D némileg rendhagyó, hiszen külseje, felépítése és funkciógazdagsága révén is többre hivatott. Sajnos a panel, amire épül, nem éppen a legjobb, a színmegjelenítés gyengébb a HW191D-nél, ezért ezt a monitort is csak irodákban és játékos felhasználók asztalán tudjuk elképzelni. Ugyanakkor nagy pluszpont jár a Hanns.G-nek a digitális bemenetért (igaz kábelt már nem kapunk), amit sokszor még 100e forint feletti monitorok esetében sem találunk meg egyes gyártók típusain.

A két Hanns.G monitor egy szempont miatt biztos befutó, ez pedig az ár.

Hanns.G HW191D Hanns.G HN198D

fLeSs

A Hanns.G monitorokat az RRC Hungary DiFO üzletágtól kaptuk bemutatónkhoz.