Goodram Iridium Pro 240 GB, a versenyképes SSD

A nagyobb teljesítményt kínáló SSD-k még mindig MLC-re alapulnak; az Iridium Pro mindkét feltételnek megfelel.

Másolásos tesztek, hőmérséklet

Eltérés több korábbi SSD tesztünkhöz képest, hogy nem csak másolgattunk, hanem egy valódi telepítés idejét is lemértük. A Sony Vegas telepítése merevlemezt tartalmazó notebookon jó néhány percet igénybe vesz, kézenfekvőnek tűnt tehát azt használnunk, de csak kevés eltérést tapasztaltunk. Mindegyik SSD relatíve hamar végzett a feladattal. Valószínűleg nem csak a háttértár, hanem más rendszerkomponens is korlátozott minket itt, holtversenyben tisztán első pozícióra szolgáló tempót kaptunk tesztalanyunk esetében.

A következő két másolásos teszt eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl, illetve egy 8888 darab fájlt tartalmazó játék teljes könyvtára mennyi idő alatt másolható át a tesztelendő háttértárra. A fájlokat a DDR4-es rendszermemóriában létrehozott, 27 GB-os RAM drive-ból másoltuk át, mely méréseink szerint nagyjából 3 GB/s-os szekvenciális olvasási tempóra képes, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét kvázi biztosan nem korlátozzuk. Az idő mérése azért ilyen pontos, mert parancssorból, a %time% változóval történt a másolási időtartam követése.

Ebben a két tesztben is a már eddig kirajzolódni kezdett képnek megfelelően teljesített a Goodram meghajtója: kellemesen. A korábbi, véletlen elérést szimuláló teszt eredményeivel összhangban a több kis fájlt tartalmazó Batman esetén nem tudott felülkerekedni a vezető Corsair Neutron GTX-en, ami nem négy, hanem nyolc csatornán eteti a flashchipeket. A tömörített Windows lemezképfájlt viszont a leggyorsabban írta ki főszereplőnk.

Végezetül ismét egy újdonság, a meghajtók szoftveresen (Hard Disk Sentinel) kiolvasott hőfokát és az infrahőmérővel mért értékeket is feljegyeztük. Három egymás után ismétlődő HDSentinel írás tesztet állítottunk be véletlenszerűen generált adatokkal, hogy minél nagyobb legyen a terhelés. Az utolsó vége felé olvastuk le és mértük meg a hőfokokat. A teszt egy zárt, ATX számítógépházban történt, hogy a valós használat során tapasztalható hatások minél pontosabban érvényesülhessenek. A hőmérséklettesztet utolsóként szoktuk futtatni, hogyha a nagy terhelés miatt esetleg elhalálozna a vizsgált meghajtó, akkor se maradjunk mérési adatok nélkül.

A hőmérséklet a tesztalany esetében szokatlan volt. A belső hőfok terén nem volt változás terhelés hatására sem, folyamatosan 30 °C-ot jelzett vissza a szoftvereknek, ami evidensen irreális, tekintve, hogy üresjárati és terhelt szakaszok is váltogatták egymást, ez talán egy későbbi firmware verzióban javításra kerül. Infrahőmérőnkkel mérve nem volt túl meleg a fémház, mindössze 42 °C-ot mértünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés