A Goodram Iridium Pro

A Goodram egy lengyel központú, leginkább asztali és notebook DRAM memóriákra, valamint NAND flash-alapú adattárolókra (pendrive-ok, memóriakártyák, SSD-k) szakosodott márka, de kínálnak hordozható merevlemezeket és mobil akkupakkokat is. A márka megálmodója, a Wilk Elektronik több mint 25 éve piacon van, Goodram márkajelzésük 2003-ban jelent meg a piacon. Akkortájt több termékük is szereplője volt a hazai piacnak, de lassanként háttérbe szorult, aminek leginkább disztribúciós okai voltak, a minőséggel kapcsolatban a vásárlóik nem panaszkodtak. Most ismét szeretnék megmutatni a magyar felhasználóknak is, hogy korrekt áron jó minőségű és versenyképes portékát kínálnak, így egyik izmosabb SSD-jüket le is teszteltük.

A nem túl távoli múltban már foglalkoztunk AHCI-n és NVMe-vel kommunikáló, PCI Express-es M.2-es SSD meghajtóval. Ezúttal ismét egy hagyományos megoldású, SATA 6 Gbps, AHCI szabványnak megfelelő modell került a karmaink közé, ez pedig a Goodram Iridium Pro sorozatba tartozó, 240 GB-os kapacitású modell. Mivel 2,5"-os SATA SSD már nem először jár tesztlaborunkban, bőségesen volt viszonyítási alapunk. A nagyjából másfél éve tesztelt HyperX Savage meghajtóval érdekes párhuzamosságokat fedezhetünk majd fel, de ezeket jelezni fogjuk.

A Goodram Iridium Pro [+]

A korábban tesztelt, hasonló SSD-kkel egyetemben ez is a SATA kapcsolatot hasznosítja, így már most borítékolható, hogy a teszt pár értéke 550 MB/s közelében lesz, jelenleg ugyanis a SATA-n keresztül kommunikáló SSD-k egyik korlátozó tényezője az interfész maximális, elméletileg 6 Gb/s-es sávszélessége. Ezt mostanra ugyan sikeresen kiküszöbölték a PCI Express segítségével, azonban a mozgó alkatrész nélküli meghajtók legnagyobb erénye még mindig a rettentően alacsony késleltetés, a sebesség csak egy adalék, ezt ne felejtsük el! Így továbbra is megkérdőjelezhetetlen a hagyományos megoldással bíró változatok létjogosultsága.

Kevés információ van a dobozán [+]

Minimalista dizájnnal megáldott kartondobozban érkezett a tesztalany, amiben csak a 7 mm magasságú SSD lapul egy 9,5 mm-es vastagságot biztosító műanyag keret és némi papír társaságában. A meghajtó pár nagyon alapvető tulajdonsága a dobozon is visszaköszön, mint például a mérete, a vezérlője, illetve a flashmemóriák típusa, de konkrét sebességadatok feltüntetése nélkül említik az ötéves garanciát is, azonban további információkért kedvesen a honlapjuk meglátogatására biztatnak. Azt nem tudni, ebbe az öt esztendőbe mennyi írt adat fér bele, és a hivatkozott weboldalon is csak annyit találtunk, hogy a garancia a megadott időtartamra vonatkozik, elviselhető írásmennyiségről nem esett szó. A meghajtó programja, a S.M.A.R.T. Goodram ugyanakkor visszajelzi az SSD százalékos élettartamát. A vásárláshoz nem jár extra garanciális lehetőség vagy prémium szolgáltatás.

A Goodram Iridium Pro közelebbről [+]

Azt azért fontos kiemelni, hogy ha meg is lenne konkrétan említve, ezt a titokzatos adatkeretet túllépve sem megy még tönkre a meghajtó, csak a garancia ér véget, de a rendeltetésszerű használathoz azért elvárható volna ennek a megadása. A tetszetős, minimalista szemléletben tervezett fekete alumíniumborítás felső részén csak a gyártó hatalmas logója található, de az alsó oldalon is csak egy nagy fehér matrica töri meg az egyszerűséget a sorozatszámmal, típusnévvel, kapacitással és egyéb paraméterek feliratával. A vékony, könnyű burkolat ebben az esetben csak díszítési és mechanikai védelmi funkcióval bír, a hűtés feladatát nem látja el: középen van a NYÁK, amit a levegő szigetel, és szilikonpárnával sem átvezetve a hő a házra. A nem túl régen tesztelt Kingston UV400 ilyen téren praktikusabb.

Szétszerelve [+]

A burkolat alá a két alumíniumlemez szétválasztása után, csavaroktól mentesen jutottunk. A kb. egyharmad méretű nyomtatott áramköri lap egyik oldalán a vezérlő, a DDR3 cache memória és két darab NAND flash lapka kapott helyet, míg a másikon csak két NAND flash lapka található. Noha létezik nagyobb, 480 és 960 GB kapacitású modell is a sorozatban, amelyek nagyobb cache memóriát és több flash lapkát kaptak, a képet kinagyítva jól megfigyelhető, hogy a panel tele van, további alkatrészek számára szolgáló üresen hagyott hely ezúttal nincs. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nagyobb kapacitású változatok más, feltehetően nagyobb nyomtatott áramkört kapnak.

A Phison PS3110-S10C-12 típusú AHCI vezérlő került a NYÁK-ra, a flash chipek pedig a Toshiba 19 nm-es toggle módú MLC NAND lapkái. A kontroller támogatja az AES-256 titkosítást, a TRIM parancsot, illetve a rendszer a TCG-OPAL szabványnak is megfelel. A vezérlő BCH és LDPC ECC hibajavító algoritmus képességű. Megjegyezzük, hogy itt az MLC tulajdonságai miatt csak az első, egyszerűbb BCH hibajavítás szükségeltetik, mint a Marvell vezérlőknél is látható, TLC esetén alkalmazott LDPC ECC. Ez az MLC flashchipek kisebb zavarérzékenysége és könnyebb adatkiolvasási tulajdonsága miatt van így. Nyolccsatornás üzemet támogat legfeljebb, a 960 GB-os változaton már kétszeres kapacitású és dupla ennyi chippel kiadott NAND flash található. A vezérlő fejlettsége és felépítése nagyon fontos a már telítettség közelében történő írási műveletek sebességénél, mint azt hamarosan meg is mutatjuk. Korábban a konkrét típus tudásával részletesen is foglalkoztunk.

A nyomtatott áramkör aprócska [+]

A kisebb fájloknál hathatósan segít az alkalmazott cache memória, ami jelen esetben egyetlen Nanya NT5CC128M16IP-DI Low-Power DDR3 chipet takar, ami 1600 MHz-es effektív órajelen üzemel, mérete pedig 256 MB. A tárolóként felhasznált Toshiba THGLF2G9J8LBATR típusjelű NAND flash chipekről nem sok információ áll rendelkezésre, de azt sikerült kiderítenünk, hogy planáris technológiával gyártott, 512 gigabites 19 nm-es lapkákról van szó, melyek az MLC technológiát alkalmazzák. Kapacitásuk ezúttal sem teljesen elérhető, mert lecsippentett belőlük alapértelmezetten a gyártó a wear leveling számára egy kisebb szeletet, ami a működés szempontjából fontos, így legalább a felhasználóknak nem kell annyira odafigyelniük a szükséges szabad terület biztosítására.

A S.M.A.R.T. Goodram alkalmazás [+]

S.M.A.R.T. Goodram néven rendelkezésünkre áll egy alig több mint 300 kilobájtos letölthető program, amit az SSD állapotának ellenőrzésére használhatunk. Ez még az androidos alkalmazások kisebb méretű válfajának is csak töredéke, így azonnal kíváncsivá tett minket. Egyszerű, egyetlen ablakot kínáló szoftverről van szó, ami talán kissé túlzásba is vitte a puritánságot, semmilyen kényelmi funkcióval nem rendelkezik a puszta információközlésen túl. Nem biztos, hogy ez a helyes csapásirány, mindenesetre számunkra már-már üdítő volt látni a kissé retró kinézetet és minimalista funkcionalitást.

Tesztkörnyezet, specifikációk

Az M.2 csatolós SSD-k érkezése miatt pár teszttel ezelőtt komoly frissítésen ment keresztül a 2012. decembere óta alkalmazott tesztrendszerünk, ezúttal is ezt használtuk az összehasonlíthatóság érdekében. Az alaplap szerepét egy ASUS Z170-Deluxe modell vette át, míg a processzor feladatát egy 4 GHz-es órajelű Intel Core i7-6700K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete is nőtt, egész pontosan duplázódott, így már 32 GB-ból gazdálkodhat a rendszer. A HyperX Fury típusú DDR4 modulból összesen négy található az alaplapban, így azok kétcsatornás üzemmódban, 2666 MHz-en hasítanak. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat most is egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolják a méréseket.

Tesztkonfigurációnk a mérések során (a kép illusztráció) [+]

A szoftverkörnyezet terén a 64 bites Windows 10 Pro az alkalmazott rendszer, hiszen a korral haladni kell. A programok palettája, ahogy a fenti tesztkonfiguráció is az utóbbi tesztjeinkben megszokott volt: az IOPS vizsgálatához az AS SSD Benchmarkra esett a választásunk. Hogy a méréseket olvasóink is elvégezhessék, tehát minél könnyebben reprodukálhatók legyenek, bevettük a tesztcsokorba az SSD-s topikunkban már-már mérési etalonnak számító CrystalDiskMarkot is. Kisebb szerepet kapott a magyar fejlesztésű AIDA64 és a Hard Disk Sentinel is, amelyekkel nem annyira a sebesség, inkább a jelenségek időbeli lefolyásának vizsgálata a cél.

Az egyre kisebb gépek, valamint az ITX formátum térnyerésével nő a zsúfoltság, és stagnál vagy akár romlik is a hőháztartás a nagy és szellős gépházakhoz viszonyítva. Emiatt a meghajtók terhelés során mért hőmérsékletének rögzítését is elvégeztük, méghozzá gépházba építve. A programcsomag-indítási teszt már az eddigiek során is csak alig mutatott ki eltérést az egyes versenyzők között, erre a Windows 10 modern prefetch és szuperfetch eljárásai csak rátesznek egy lapáttal, ugyanis a lehető legtöbb alkalmazást betöltik a RAM-ba már a rendszerindítás során, hogy kattintva minél hamarabb rendelkezésre álljon. Az így mért idők a CPU és a RAM sebességét jobban tükrözik, mint a háttértárét, ezért ezt a tesztet mellőztük.

Az Iridium Pro

HD Sentinel információk a tesztelt Goodram Iridium Próról [+]

A fenti három képernyőképen látható, hogyan ismerte fel a Goodram Iridium Prót a Hard Disk Sentinel. Minden támogatott szolgáltatás helyesen szerepel, de a NAND flash chipek igazi gyártója nem derül ki, azt egyáltalán nem listázza a program, ismeretlenként sem. A vezérlőt ellenben helyesen olvasta ki a beégetett adatok alapján a magyar fejlesztésű alkalmazás. A TRIM parancs és az NCQ támogatása természetesen ezúttal is megerősítést nyert, ahogy a többi tesztelt SSD-nk esetén sem volt ezekkel probléma.

A S.M.A.R.T. tábla a tesztalany esetében [+]

A S.M.A.R.T. meg van töltve a legfontosabb SSD-specifikus értékekkel, és ezeket helyesen ki is olvasta a program. Azt örömmel látjuk, hogy mára a trend általánossá vált, hogy az SSD-ket így programozzák fel, de ennél lelkiismeretesebben felprogramozott S.M.A.R.T. táblázatot szoktunk látni a nagyobb kaliberű gyártók újabb SSD-inél, de még a legutóbbi SSD tesztünk alanya esetén is több adat szerepelt. Számunkra leginkább az írt adat, az ECC hibajavított adat mennyisége, a hátralévő élettartam, a félreállított blokkok száma és a wear leveling sorok a legérdekesebbek. A tesztben további szerepet nem kapnak, de ezeket kell az írási terheléssel kapcsolatban aggódó tulajdonosoknak fürkészni akár itt, akár a letölthető S.M.A.R.T. Goodram alkalmazásban.

AIDA64, HD Sentinel

Lefuttattuk a Hard Disk Sentinel írástesztjét a meghajtón, és a lemeztérkép alapján elmondható, hogy egyenleges volt az írás sebessége a teljes folyamat alatt (a világoszöld a gyorsan, a sötétebb a lassabban írt szektorokat jelöli). Véletlenszerű adatbájtokkal dolgoztunk, hogy a vezérlőnek biztosan ne legyen könnyű dolga. Itt adott esetben szinte azonnal látható, ha a meghajtó bármely részén az írás lelassulna, mint ahogy ez például a Kingston UV400 esetén volt, de itt a meghajtó teljes területe produkált magas értéket, és kisebb sebességfokozatba sem kapcsolt, ahogy a Transcend SSD220 tette. Az ilyen lemeztérképet látjuk igazán szívesen.

A Goodram Iridium Pro írástesztje Hard Disk Sentinelben [+]

Fontos kiemelni, hogy ez a Goodram SSD már a középkategóriában kíván versenyezni, így fontos, hogy a SATA csatlakozó képességeihez mérten versenyképes teljesítményt mutasson fel. A mért tempó a winchestereknél biztosan és jelentősen, míg a belépőszintű SSD-knél a legtöbb esetben gyorsabb. A magasabb írási terhelés, tömöríthetetlen adatok feldolgozása sem szabad, hogy ezen a szinten lassulást okozzon, amire az első jelek alapján nem is kell számítanunk.

Az AIDA64 olvasástesztcsokra [+]

Az AIDA64 háttértároló-sebességmérés moduljának olvasás tesztcsomagja a versenyzők közt alig mutatott különbséget, kevés adattal dolgozik, így szinte csak az egyes meghajtók cache memóriáját sikerült tesztelnie. A SATA 6 Gbps kapcsolat tűnik itt a korlátozó tényezőnek, sok helyen 500 MB/s körüli érték szerepel. Grafikonokat erre a mérésre nem építettünk, csak az otthon reprodukálható összevethetőség a célja. Az Iridium Pro sebessége a többihez hasonlóan nagyjából 525 MB/s volt a meghajtó elején és közepén, de a végén egy picit lassabbá vált, hogy 450 MB/s-et mutatva zárja ezt a tesztfeladatot. A pufferelt olvasás nem túlságosan magas eltéréssel ismét az 500 MB/s-es értéket mutatta.

Az AIDA64 szekvenciális olvasástesztje [+]

A teljes meghajtó lineáris olvasása, azaz a szekvenciális elérés nagy adatblokkokkal való mérése kicsit érdekes, az első 5%-nyi területen emelkedett a sebesség, itt 510 MB/s-et ért el a tesztalany. Később azonban felvette a fonalat, a megszokott folyamatos sebesség beállt, és ezt egyenletesen tudta is tartani. Ez egy nem túlságosan megterhelő teszt a legtöbb SSD számára, így a finomságok csak eztán következnek.

Ilyenkor a vezérlő a NAND flash lapkák kevesebbet használt területeire fókuszál, ez természetesen időigényesebb, így lassabb az átvitel. Itt azonban érdekes az utolsó félidőben tapasztalható, igen erőteljes fluktuáció és az alacsony értékről teljes sebességre ugró tüskék. A mérés elején levő rövidke gyorsabb szakasz jó eséllyel a mostanában egyre nagyobb teret nyerő SLC caching eredménye ezúttal is, habár a specifikációk ennél a terméknél sem említik a jelenlétét.

Az AIDA64 véletlen elérésű olvasástesztje [+]

A véletlenszerű olvasás görbéjén sem volt nagyobb probléma, a kisebb (64 kB-os) adatcsomagok miatt a csúcssebességet kevésbé közelítette meg a tesztalany. Egy SSD-nek általában nem az olvasás szokott a gyengéje lenni, és itt is az átlagosan 400 MB/s értéket tartotta magabiztosan.

Az AIDA64 szekvenciális írástesztje [+]

A szekvenciális írás már nagyobb falat a versenyzőknek. Az Iridium Pro a gyári értékeket, melyek "up to", azaz maximum adatok, ugyan nem érte el, de 420 MB/s folyamatos tempót produkált, ami jó eredménynek számít. Az, hogy sehol nem lassult be, külön kiemelendő.

Az AIDA64 véletlen elérésű írástesztje [+]

Végül a véletlenszerű írás tetőzte be az AIDA64 tesztjeit, ahol az Iridium Pro azt is megmutatta, hogy az efféle alapos terhelés sem hozza igazán zavarba. Alapesetben az SSD-vezérlők egyik jellegzetessége, hogy amíg nincs telítve a meghajtó, a sebességet részesítik előnyben, de egy bizonyos foglaltsági szint felett jobban odafigyelnek, hogy megfelelően elosszák az adatot. Nos, ilyesmi – korábbi tesztjeinkkel ellentétben – nem jelentkezett, itt is teljesen egyenletes sebességet kaptunk, nem kis meglepetésünkre. Még egykori csúcsmodellek is néha belassultak itt, mint például az OCZ Vector 180.

AS SSD Benchmark

Szintén a szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Itt a Goodram Iridium Pro ugyanúgy egy kicsit kevesebbet ért el, mint ami a dobozára van írva, ami persze nem nagy gond, szándékosan olyan beállítással (10 GB-os tesztadat) futtattuk a programot, hogy "kivéreztessük" a szereplőket, nagyobbak legyenek az eltérések. A mezőnyben viszont – nüansznyival ugyan – a leglassabbnak találtuk olvasás tekintetében. Az olvasási eredmények az AIDA értékeivel nagyjából egybevágnak, az írási eredményekre azonban nem lehet panasz, nem sokkal maradt el a tesztben szereplő két korábbi felsőkategóriás modelltől.

A nagyon apró fájlok elérését szimuláló, 4 kB-os tesztek egységesen minden szereplőt két vállra fektettek korra és piaci pozicionálásra való tekintet nélkül. Olvasásban és írásban is a legjobbak között említhető értéket produkált a főszereplőnk. Érdekesség, hogy itt írásban a TLC-s Kingston UV400-zal, olvasásban pedig az OCZ Vector 180-nal mutatott hasonló karakterisztikát.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépe esetében különösebben nem számít, ezzel szemben bizonyos kiszolgálók esetében már döntő szempont lehet ez az érték. A véletlenszerű olvasás esetén elérhető adatátviteli tempó azonban az operációs rendszer kis fájljainak betöltésekor már érvényesülhet.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Itt kötegeletlen feldolgozás esetén érdekes módon nagyon egyben volt a mezőny, a Goodram meghajtója itt is az előző tesztben látott felállást produkálta. Kötegelt feldolgozásnál, amikor az írási/olvasási parancsokat 64-es egységekben kapja a meghajtó (QD = 64), megközelítette olvasásnál a gyári specifikációit, de sajnos el nem érte; olvasás során kb. 30 000 IOPS a különbség lefelé, de írásnál már csak 20 000 IOPS.

Az AS SSD beépített másolási tesztjéről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt is a 10 GB-os adatméretet alkalmaztuk, és szépen ki is mutatta a meghajtók sebessége közti eltéréseket. De még hogy! Ezek az értékek a videószerkesztő, nagy adatcsomagokat mozgató felhasználóknak lehetnek hasznosabbak. A három tesztben összességében kiegyensúlyozottan teljesített a tesztalany. Néhol gyorsabb volt a többieknél, de az ISO másolásban egy kicsit elmaradt az élmezőnytől.

CrystalDiskMark, Windows 10 használat, játékok

A CrystalDiskMark tesztje esetében a "fórumkompatibilitás" érdekében használtuk az alapértelmezett 1 GB-os mérési adatmennyiséget, valamint a korábban megszokott, 64-es Queue Depth értéket is természetesen beállítottuk, ennél a programverziónál a 32 az alapértelmezett. Az olvasási tesztben szinte ugyanakkora számokat kaptunk a specifikálthoz képest, az írás viszont már 40 MB/s értékkel tért el felfelé, de mindez bőven belefér a gyártási szórásba.

CrystalDiskMark; minden beállítás alapértelmezett, kivéve: QD = 64 [+]

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 10-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 10, hanem több telepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó AVG Free vírusírtóval, X99-es VGA tesztrendszerünk alapja. Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 200 GB, ami egy teljes méretű partíción foglalt helyet a meghajtókon. A pontosabb eredmények érdekében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 10 betöltési idejét a POST rövid pittyenő hangjától mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (AVG, Hard Disk Sentinel, Razer Synapse stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az értékeken nem szabad megrökönyödni, alaplapunk viszonylag sokáig inicializál, mire megkezdi a rendszertöltést. A korábbihoz képest kénytelenek voltunk előrébb venni a mérés kezdetét, mert az UEFI boot során a képernyőn nem mindig azonnal és nem mindig ugyanakkor jelenik meg olyan elem, ami stabil pontot adhatna az időmérés indításához.

Töredezettségmentesítést már nem végzünk, mert mind a Windows 10, mind az SSD-k vezérlői a fájlrendszer logikai elhelyezkedésétől függetlenül, optimalizált módon pakolják a fájlokat. Ebbe a folyamatba nem akartunk belezavarni, így a mérés valósághűbb. A tesztalany esetén a rendszerindítás idejére nem lehet panasz, sebessége az élmezőnyben helyezkedett el holtversenyben. Ha a POST idejét is figyelembe vesszük, és 14 másodpercnél levágjuk az oszlopokat, szemléletesebb lenne a diagram, de azon nem sokat segítene, hogy otthon is mindenképp ki kell várni a rendszer teljes elindulását, így inkább nem torzítottuk el a valós képet.

Az Edge böngésző és benne egy Youtube videó megnyitása után hibernáltuk a gépet, ez kb. 3 GB memóriát foglal. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, azonban a Windows 8 és a Windows 10 az elődeihez képest itt komoly optimalizálást kapott. Itt csak az OCZ Trion és a Transcend SSD220 gyengélkedett igazán, míg az Iridium Pro szintén élmezőnybeli eredményt tudott felmutatni.

Az ébresztés idejénél ugyanúgy a POST rövid pittyenő hangjától mértük odáig, hogy megjelent a kép a megnyitott böngészővel. Aki reprodukálni szeretné ezt a fajta tesztet, annak megemlítjük, hogy az asztali gépeken a Windows 10 már nem kínál alapesetben hibernálási lehetőséget, hiszen alvási, energiatakarékossági funkciói igen fejlettek. Ezt megkerülve parancssorból, a shutdown.exe -h begépelésével hibernáltunk. Ha a rendszerindítás teszthez hasonlóan elvágnánk a grafikont, nagyjából a hibernáláséval egyezne meg. Itt is ugyanaz mondható csak el: a jobbakkal egyezik a Goodram meghajtójának sebessége.

A játékok palettáját módosítottuk, olyan címeket kerestünk, ahol lehetőleg keveset kell nézni a gyártók és fejlesztőstúdiók logóit, így a mérés pontosabb lehet. A Tomb Raider esetén a betöltés után azonnal egy benchmarkot indítottunk, tehát ezt is be kellett töltenie. A World of Tanksnál a bevezető videót kiiktattuk, és azonnali autologint állítottunk be. Hogy a memóriába előtöltött porgramrészletek ne csaljanak az újbóli indításkor (azzal, hogy ezáltal jóval hamarabb rendelkezésre állnak), három friss Windows boot utáni indítás átlaga szerepel. Ahogy az operációs rendszer, úgy a játékok betöltése terén sem voltak nagy eltérések. Az Iridium Pro mindenesetre úgy a Tomb Raider alatt, mint a World of Tanks alatt is egy élmezőnybeli értéket produkált, mely előbbinél holtversenyben első helyre, a WoT-nál pedig az éllovastól 2 másodperccel lassabbra volt elegendő.

Másolásos tesztek, hőmérséklet

Eltérés több korábbi SSD tesztünkhöz képest, hogy nem csak másolgattunk, hanem egy valódi telepítés idejét is lemértük. A Sony Vegas telepítése merevlemezt tartalmazó notebookon jó néhány percet igénybe vesz, kézenfekvőnek tűnt tehát azt használnunk, de csak kevés eltérést tapasztaltunk. Mindegyik SSD relatíve hamar végzett a feladattal. Valószínűleg nem csak a háttértár, hanem más rendszerkomponens is korlátozott minket itt, holtversenyben tisztán első pozícióra szolgáló tempót kaptunk tesztalanyunk esetében.

A következő két másolásos teszt eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl, illetve egy 8888 darab fájlt tartalmazó játék teljes könyvtára mennyi idő alatt másolható át a tesztelendő háttértárra. A fájlokat a DDR4-es rendszermemóriában létrehozott, 27 GB-os RAM drive-ból másoltuk át, mely méréseink szerint nagyjából 3 GB/s-os szekvenciális olvasási tempóra képes, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét kvázi biztosan nem korlátozzuk. Az idő mérése azért ilyen pontos, mert parancssorból, a %time% változóval történt a másolási időtartam követése.

Ebben a két tesztben is a már eddig kirajzolódni kezdett képnek megfelelően teljesített a Goodram meghajtója: kellemesen. A korábbi, véletlen elérést szimuláló teszt eredményeivel összhangban a több kis fájlt tartalmazó Batman esetén nem tudott felülkerekedni a vezető Corsair Neutron GTX-en, ami nem négy, hanem nyolc csatornán eteti a flashchipeket. A tömörített Windows lemezképfájlt viszont a leggyorsabban írta ki főszereplőnk.

Végezetül ismét egy újdonság, a meghajtók szoftveresen (Hard Disk Sentinel) kiolvasott hőfokát és az infrahőmérővel mért értékeket is feljegyeztük. Három egymás után ismétlődő HDSentinel írás tesztet állítottunk be véletlenszerűen generált adatokkal, hogy minél nagyobb legyen a terhelés. Az utolsó vége felé olvastuk le és mértük meg a hőfokokat. A teszt egy zárt, ATX számítógépházban történt, hogy a valós használat során tapasztalható hatások minél pontosabban érvényesülhessenek. A hőmérséklettesztet utolsóként szoktuk futtatni, hogyha a nagy terhelés miatt esetleg elhalálozna a vizsgált meghajtó, akkor se maradjunk mérési adatok nélkül.

A hőmérséklet a tesztalany esetében szokatlan volt. A belső hőfok terén nem volt változás terhelés hatására sem, folyamatosan 30 °C-ot jelzett vissza a szoftvereknek, ami evidensen irreális, tekintve, hogy üresjárati és terhelt szakaszok is váltogatták egymást, ez talán egy későbbi firmware verzióban javításra kerül. Infrahőmérőnkkel mérve nem volt túl meleg a fémház, mindössze 42 °C-ot mértünk.

Konklúzió, végszó

Összegezve a tapasztaltakat, teljes mértékben elégedettek vagyunk. Lehetünk is, hiszen versenyképes sebességértékeket produkált a Goodram SSD, és a TLC-s chipektől idegenkedőknek is lehetőséget nyújt a HDD sebességétől való alapos elszakadásra. Mindezt európai vállalat színeiben teszi, bőséges garanciaidővel megspékelve. A puritán körítés (mind szoftveresen, mind tartozékok tekintetében) jó árat sejtet, ami alighanem a potenciális célközönség egyik legérzékenyebb pontja.

[+]

Nagyjából 23 500 Ft-os árcédulával bír a tesztalany, mely önmagában nézve is kedvező. A fő konkurenciája az ugyanilyen koncepciójú, árban icipicit magasabbra pozicionált, korábban tesztelt HyperX Savage, mely a sebesség és a vezérlő terén körülbelül ugyanezt tudja felmutatni, de rövidebb garanciaidővel. Az alacsonyabb sebességszegmensben elhelyezkedő Kingston UV400 ugyan kb. 3000 forinttal olcsóbb, azonban sokkal kisebb írásmennyiséget képes elviselni TLC cellái miatt, lassabb, és a garancia is kevesebb rá.

[+]

Ár/érték arányban tehát kiváló a Goodram Iridium Pro, és remek választás a nagyobb nevű HyperX Savage és a gyengébb TLC-s versenytársak ellenében is. A képet csak apróságok árnyalják, mint a nem funkcionáló szoftveres hőmérséklet-kiolvasás, illetve a szinte minimális körítés (habár ez sokszor már-már pozitívum). Az eddigi szempontokat egybegyúrva, minden tekintetben csak ajánlani tudjuk a Goodram Iridium Pro SSD-t, amennyiben a hagyományos SATA 6 Gbps sebesség elegendő számunkra.

Goodram Iridium Pro 240 GB SSD

04ahgy

A tesztelt 240 GB-os Iridium Pro tárolót a Goodram bocsátotta rendelkezésünkre.