Megjelenítés, bevitel
A TouchNote T1028G, ahogy említettük, egy 10,1”-os képátlójú, rezisztív technológiás érintőképernyőt kapott. Az 1366x768-as felbontású megjelenítő háttérvilágítását LED-ek szolgáltatják. Használatához két stylust adnak, de természetesen ujjal is irányítható. Legnagyobb fényereje méréseink szerin 206 cd/m² volt, ami ugyan nem túl sok, de azért persze még bőven a használható szinten belül van. A 0,8 cd/m²-es minimummal 1:257 kontrasztarány jön ki, ezzel is is hasonló a helyzet, még elfogadható.
A betekintési szögeket nézve a tipikus, szokásos eredményeket kaptuk, ami egy hasonló kategóriás megjelenítőtől várható. Felülről nézve a színek világosodtak, alulról pedig a színek kontrasztosabbá váltak, majd átfordultak. Oldalról megtekintve is sötétedést tapasztaltunk inkább.
Megmértük a 10,1”-os monitor színhelyességét is. A GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátort (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftvert használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.
A kalibráció előtt jelentősen különböztek a színek a referenciától, a legnagyobb eltérés majdnem 24 deltaE-t mutatott. A beállítások után sokat javult a helyzet, az előzőleg 13 deltaE-s átlag töredékére, 1,8 deltaE-re csökkent, és a maximum is 4,6 deltaE lett, de csak a piros szín miatt, ugyanis a többi árnyalatnál 3 deltaE-s vagy annál alacsonyabb mérési eredmények születtek. A kailbrált színprofil innen tölthető le.
A bevilágítást vizsgálatakor a fekete képernyőt nézve alulról és felülről látszott némi világosodás. A fényerő eloszlása a mérések szerint középen és jobb oldalon egyenletesnek bizonyult, a bal oldal lett csak sötétebb pár százalékkal.
Billentyűzete 92%-os méretű, és egészen jó volt minőségileg, bár kiosztására lehet egy kis panaszunk. A hosszú í, amitől mindig úgy tartunk, hogy egy új gépnél vajon megint milyen elvetemült helyet találnak neki, ezúttal sem volt megszokott pozíciójában, jobbra, a kurzormozgató gombok mellé keveredett. Az egysoros Enter, és a miatta való kis átrendezés mellett egyébként rendben találtuk a klaviatúra többi részét. Az Ins-Del páros külön gombokra került, míg a Home-End, illetve a PageUp-PageDn duók viszont másodlagos funkcióként hívhatók csak elő. Tetszett egyébként a billentyűk feliratának színe és betűtípusa, jól olvashatóak, kontrasztosak. A gombok nyomáspontja, útja megfelelő volt, kényelmesen lehetett gépelni.
A touchpad viszont nem lopta be magát a szívünkbe, ahogy a többi, hasonló kialakításúnak sem sikerült még. Túlságosan közel van a készülék aljához, így asztalon használva a gépet még megoldható a csukló letámasztása, ölbe véve viszont kissé kényelmetlenné válik ugyanez a manőver. Az egérgombok oldalra helyezését is meg lehet szokni bizonyára, de úgy tűnik, nekünk a tesztelés pár napja kevés volt ehhez.
A pozitívum viszont az, hogy multitouch-os, így két ujjal is vezérelhetjük. Mellékelt szoftverével pedig a különböző mozdulatokhoz különféle funkciókat rendelhetünk hozzá.
Az érintőképernyőhöz mellékelt beviteli eszköz, a stylus kellően hosszú volt a kényelmes tartáshoz, nagyon jól használhatónak bizonyult. Ahogy már régebben, más touch-screenes számítógépeknél, ezúttal is gyakran szembesültünk a helyzettel, amikor már szinte reflexből a képernyőre böktünk az egér vagy a touchpad használata helyett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
