Próba
Szokásos, médialejátszóknál használt tesztcsomagunkkal fogtunk neki az Egreat termékeinek a nyaggatásához. Mivel az M1 inkább digitális tévétuner – ezt a feladatát hibátlanul el is látta – és csak mellékesen lejátszó, elég sok helyen lemaradt Realtek chipes társai mögött. Zenében például a FLAC formátummal nem tudott mit kezdeni, a képeknél a PNG-t nagyon lassan rakta ki a monitorra, a TIFF-et meg sem jelenítette. Nagyításnál az nem tetszett, hogy a kép mérete maradt az eredeti, nem húzta szét az egész kijelzőre. Feliratkezelését rendben találtuk, még ha csak háromféle méret közül választhattunk is. Korrekten kezelte a magyar, dupla ékezetes karaktereket, sőt a szokásossal ellentétben színes hátteret is tehettünk a szöveg mögé, ami eltakarhatja az esetleges, videóba tömörített feliratot.
Az M1-hez tartozott az alábbi kép jobb szélén látható, közepes méretű távirányító. Gumigombjai átlagosan működtek, lehettek volna egy kicsivel nagyobbak, az alsó részen már zavaró volt a zsúfoltságuk. Emellett nem tetszett, hogy egyes lényeges funkciók ugyan működnek, de jelölve nincsenek rajta. Hiányoltuk a hangerőszabályzókat, illetve nem voltunk elégedettek a távkapocs látószögével. Nagyon kellett vele célozni, hogy reagáljon a készülék a parancsainkra. Összesítve tehát nem tartjuk egy sikeres darabnak.
Nagyobb és kellemesebb volt, amit az R1-hez adtak, felső képünkön középen látható. Ugyan felül itt is voltak fölösleges, számos gombok és egy halom felirat, ami nekünk kínai volt, de a középső részen jól elosztották a lényegesebb funkciókat. (A kereskedelmi forgalomba már kínai felirat nélküli távirányítók kerülnek.) Kellemes volt használni a műanyag navigáló négyest, melynek közepén az OK gomb (vagy Enter) play/pause funkcióval is bírt, emellett ott voltak a közelében a hangerőszabályzók. Látószög tekintetében is ez a modell volt a nyerő, sokkal kevésbé kellett célozni vele, bár láttunk már nála jobbat is ezen a téren.
Működés tekintetében az R1 az égadta világon semmilyen meglepetést nem okozott. Stabilan hozta azt a szintet, amit a Realtek RTD1073DD+ chipes modellek hozni szoktak. Zenében sem az OGG, sem a FLAC nem okozott neki problémát, videóban a PNG, TIFF meg sem kottyant neki, csak a progresszív tömörítésű JPG-t nem szerette. Videóban egyedül a Realtek chipes eszközök mumusa, a „killa sample” akadozott, a többit flottul vitte. Felirattal sem volt gondunk, annak pedig külön örültünk, hogy a középső navigáló gombok fel-le tologatták a feliratot és a méretét is módosítani tudták. Egyedül azt lehet az Egreat R1-nek felróni, hogy nem beszél magyarul.
Sajnos erre kisebb, egyszerűbb testvére, az R6B sem képes. Többi tulajdonságában viszont hozta a stabil Realtek chipes szintet. Végül is a benne lévő RTD1055 médialejátszás szempontjából azonos az R1-ben – és még sok más modellben – megtalálható 1073DD-vel, csak a hálózatkezeléstől és SATA vezérlőjétől fosztották meg. Az új, egyszerűbb Realtek chip mellé szabott menüben az a szimpatikus, hogy a főmenü minden lejátszásnál előhozható, és dolgunk végeztével visszatérhetünk az eredeti műsorunkhoz. Szintén fejlődött a feliratkezelő rendszer, ahol jobban összeszedték a funkciókat. Egyetlen furcsaságot vettünk észre, hogy a képarány váltója ugyan jelzi a módosulást az OSD-n, de nem történik semmi. Az arányokat csak a beállítások menüben tudtuk módosítani.
Első látásra és fogásra eléggé vacaknak tűnt az Egreat R6B távirányítója. Ezzel is nagyon kellett célozni, rengeteg gombját pedig szigorú sorokba és oszlopokba rendezték, tapintásra szinte lehetetlen volt kiigazodni köztük. Egy kis nyomogatás után viszont rájöttünk, hogy kényelmesebben járnak, mint az M1 távirányítójának gombjai. Szóval a mai trióban a második helyet érdemli nálunk az R6B-hez mellékelt eszköz, de csak azért, mert az M1-é nagyon gyenge volt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
