Furcsa világ…

Az egész szituációba több mint két évvel azután csöppenünk bele, hogy valami megállíthatatlan járvány az emberiség zömét elzombisította (és ilyen szó van a helyesírás-ellenőrzőm szerint), amelynek történésekor főhősünk könnyes szemekkel elbúcsúzott a csajától, hogy a Piásnak nevezett haverjával ott maradjon a Fosföldnek keresztelt Oregonban, ahelyett, hogy elhúzna a nővel a feltételezett biztonság felé. Mert amúgy a Piás egyáltalán nem tűnik egy olyan roppant szimpatikus tagnak, plusz már az intróban is éppen alig él, aztán alighogy elkezdünk belemerülni a két év alatt eléggé átpofozott környék felfedezésébe, már megint majdnem meghal, hogy persze egyedül kelljen elintézni az összes küldetést.

Itt még együtt morotozunk a haverunkkal [+]

Hát a Deacon St. John nevű főhösünknek nem ez volt élete legjobb döntése, de legalább olyan neve van, mint egy pápának. És amúgy körülbelül hatféle arckifejezéssel rendelkezik, amely épp csak egy kicsit biztosít az arcjátékának nagyobb szabadságot, mint amivel Jean-Claude Van Damme nyűgözte le a publikumot. A csávó egyébként fordítva felvett baseball sapkát hord, némiképp szakállas, úgy néz ki mint Gennaro Gattuso és Jake Gylllenhaal közös gyermeke és elég szelektíven tud dolgokat megoldani. Mert például bárhol leguggol az aljnövényzetben, egyből kábé láthatatlan is lesz az ellenség számára, ugyanakkor a mellkasáig érő sziklákra képtelen felmászni, miközben amúgy — ha a történet megköveteli — simán felugrik épületek tetejére. Egyébként menet közben kiderül, hogy Deacon azért nem olyan óriási ostobasággal nyitotta a történetet, mert két nappal később elment oda, ahová a helikopter vitte a csaját, csak éppen teljesen felperzselve találta a bázist, amiből elég logikusan levonta azt a következtetést, hogy az asszonynak annyi. (Aztán persze kiderül, hogy talán mégsem.) Attól még, hogy Deacon mimikája relatív behatárolt, a grafikára sok panaszom nem volt, a PS4 itt-ott néha kevésnek tűnt, ha sok zombi jött hirtelen, de a textúrák változatosak és rendesen meg is vannak rajzolva, a fények, árnyékok, színek mind stimmelnek.

Főhősünk a bázis előtt [+]

Ezzel az open world dologgal viszont láthatóan csak a baj van, a hülye játékos mindenféle életszerű dolgot óhajt csinálni, jobb lenne, ha nem tenné. Cserébe Deacon szájmozgása és a belőle kijövő beszéd elég sok helyen nincs szinkronban, miközben amúgy a forma olyan szinten multitaskol, hogy bármelyik modern oprendszer megirigyelhetné. Simán meg lehet csinálni, hogy épp rádiózgatunk Piás haverunkkal mindenféle különösebb idegeskedés nélkül, miközben úgy mellesleg egy baseballütővel pofánverünk egy zombit és gyorsan összeütünk egy Molotov-koktélt két pofon között, mert milyen jó lenne ezt amúgy eldobni nagy ívben, hogy még a zombifészket is felgyújtsuk.

Ennek a fészeknek annyi [+]

Ehhez pedig remek aláfestés a masszív vérfürdő, 17+-os a játék besorolása, a 18+-ban nem tudom, hogy még mi lehet benne (csecsemőzombik erőszakolnak meg kutyákat?), mert szerintem ez így is öncélúan durva, a gyerekzombik testéből falatozó, sikoltózó női korcsok fejének fűrészlappal történő levágása egy tök gyakran előforduló esemény, de Deacon teljes lelki nyugalommal kutatja át az előbb még a Molotov-koktélunk miatt lángoló, de már elszenesedett női csavargó (érted, még csak nem is zombi) hulláját, aztán talál a zsebében kötszert. Egy elégett hulla zsebében. Hát ez legalább olyan reális, mint amikor a Barátok Köztben Ákos lezuhant a hatodikról, kapott egy gellert a párkányon, meg is halt a jelenetben, de még utána megcsörrent az Ericsson GH688 mellette.

Ömlik az eső, erre a sziklára pedig nem bír felmászni Deacon [+]

Az időjárás olyan változatos, mint a nyári hónapokban Tajvanon, 10 percen belül van eső, szél, napsütés és naplemente, az idő fogalma nem tűnik lényegesnek, mert bár vannak pontok, ahol lehet aludni, de akkor sem nagyon történik semmi, ha mégsem szunyálunk. Olyan mennyiségű loot van a térképen, hogy tényleg a világon semmi sem fog történni, ha azt vesszük észre, hogy elfogyott a kötszer, mert tutira 50 méteren belül lesz majd három, ugyanígy vagyunk a lőszerrel, valamint a közelharcnál használható akármikkel. Mész az erdőben, látsz valami elhagyott, félig összedőlt, tényleg 2x2 méteres faházat (betonalap nélkül, csak egyrétegű nyílászárókkal), hát nem pont ott lesz egy tűzoltófejsze 100%-os állapotban? De. Ha fejbeversz vele egy zombit (bocsánat: korcsot) egyszer, akkor 90% lesz hirtelen és így éri el a nullát, de semmi baj, mert majd felveszel egy deszkát, baseballütőt, széklábat (tehát fából készült tárgyakat), zúzol azokkal is, aztán a pályán talált “ócskavasak” felhasználásával megjavítod. Még egyszer: egy 10%-os állapotban levő széklábat minden különösebb szerszám és egyéb Harry Potter skill nélkül ócskavassal feltápolhatsz megint 100%-osra.

Hirdetés

… de hangulatos

Viszont ez a járvány sújtotta Oregon egyáltalán nem néz ki rosszul. Egy csomó apróság stimmel, az amortizált utak melletti táblák, a felfestések, a konkrét autók, motorok, épületek belseje mind elég élethű és nem is annyira repetitív, tök frankón néz ki a rejtekhelyünk, ahol elvileg a fegyvereket és a lőszert is tároljuk. Mondjuk az megint elég meglepő, hogy eltelt valami hétszázpár nap a járvány kirobbanása óta, ez a két jóska ebben él több mint két éve, oszt a bázisukon a nyílpuska a legmodernebb fegyver, miközben az összes szereplő két kézzel szórja el a halálakor a mindenféle shotgunokat és karabélyokat. Mindegy, pont ezért nekünk is hamar lesz valami ütőképes cuccunk.

Ízirájder, a táj tényleg változatos és hangulatos [+]

A történet különféle küldetésekből tevődik össze, ezek egymásutánisága vezet végig a sztorin, amelyben egyébként van néhány csavar. Miközben gyalog, illetőleg motoron fedezzük fel a környéket, nyilvánvalóan lépten-nyomon belebotlunk mindenféle ellenségekbe, a masszív részegként az erdőben kolbászoló, darabos mozgású zombik kábé mindenhol ott vannak, de félig süketek és vakok, szóval simán el lehet mellettük osongatni. Ha meglátnak, akkor persze hirtelen felgyorsulnak és támadnak, de ha például ilyenkor beugrunk egy pont ott levő szemeteskonténerbe, akkor egy perc után el is felejtik, hogy az előbb még ketté akarták harapni a gerincünket. Ezért egy ideig a zombikkal (akik hivatalosan nem zombik, hanem korcsok) nem lesz olyan baromi sok bajunk, de egyszer tutira belefutunk egy hordába, amely simán lehet 300 fős, ott már azért inkább futkorásszunk elfelé minél hamarabb.

Itt van néhány kevésbé szimpatikus polgártárs, de ez semmi ahhoz képest, ami a későbbiekben vár ránk [+]

Aztán ott vannak az ilyen-olyan csavargók (mint amilyenek mi is vagyunk úgy egyébként), akik még nem korcsosult emberek és mindig kiderül, hogy nem jó fejek, mert például el akarják foglalni a bázisunkat, vagy egy rádiótorony környékén blokkolják jelenlétükkel a Free Oregon adását, amit amúgy egy bizonyos Copeland nevű önjelölt hittéritő-táborvezető tol az éterbe. Vele nem vagyunk rosszban, mindenféle feladatokat ad, azokat megoldva pedig ebben a táborban lehet csencselni ezt-azt, minél több bizalmat építünk ki, annál jobb cuccokhoz juthatunk hozzá. Van más tábor is, Tucker például egy nyanya, aki korábban fegyőr volt, ezért az ő táborában mindenki dolgozik, mint a güzü, de cserébe ő is vállalja, hogy a hozzá csatlakozóknak biztosít kaját, szállást és védelmet a korcsokkal szemben. Itt is simán tudunk venni ezt-azt, alapvetően más jellegű cuccokat, mint Copelandnél, szóval érdemes a táborokkal egyformán jóban lenni, ami azt jelenti, hogy ide is dolgozzunk be egy kicsit, meg amoda is.

Copeland boldog, mert hoztunk neki valamit, amit meg akart szerezni [+]

Akadnak farkasok, amiket nyilvánvalóan szintén megölünk és a húsukat is lehet csereberére használni, meg vannak a szektások, akik tényleg olyanok, mintha valami őrült hitben léteznének, szerintük a korcsok üdvözült lelkek és hát roppantul bánják, hogy ők nem kapták el a vírust, a Piással ők bánnak el kábé a második küldetés végén úgy, hogy mi szépen végignézhetjük, ahogyan a haverunk alkarjáról leégetik a bőrt. Ez 50 inchen roppant megkapó. És van még a NERO nevű formáció, amely egy orvosi-kutatói csapat egy raklapnyi zsoldossal, a vírus kitörésekor mindenféle mobil ellenőrzőpontokat telepítettek (ezek mára elhagyatott zombitanyák), itt lehet mindig találni egy csomó lootot, aztán egyszer csak újra megjelennek Fosföldön és nekünk kell utánajárni, hogy mégis mi a frász folyik itt, de a NERO-s katonákkal nem érdemes kikezdeni, mert a mi szintünkhöz képest nagyjából sebezhetetlenek, tehát itt is osonunk a hátuk mögött, meg köveket dobálunk egy bokorba, hogy odamenjenek megnézni, hogy mi a fene történt és addig mi szépen elsurranunk az eredeti pozíciójuk mellett.

Nehézség?

A Days Gone nem egy olyan műfajú játék, ahol a gémer vért izzad, mire megcsinál egy küldetést és napokig tervezgeti a rajtaütést és a taktikát. Nyilván meg lehet benne halni, de az adott missziót újra lehet kezdeni, második próbálkozásra mindig sikerült túllépnem a feladaton, de a fejlesztők szerint simán van benne 30 órányi játékidő akkor is, ha csak a fő sztorivonalra fókuszálunk és nem állunk meg úton-útfélen felgöngyölíteni mindenféle mellékszálakat. De egyébként meg fogunk állni, mert tényleg annyira változatosak a helyszínek, hogy már csak ezért is, meg hát mindenhol be lehet gyűjteni egy csomó jóságot, amiből aztán alkothatunk ezt-azt.

Pár farkas megtámadott, de hát nem ők győztek, úgyhogy szert tettünk némi húsra [+]

Nem esett még róla szó, de van egy frankó motorunk, mert Deacon és a Piás egy motoros banda tagjai voltak, szóval ez nekik egyébként is megvolt, mint létforma, ebben az apokaliptikus világban pedig tök jól jönnek a járgányok, csak hát kell beléjük üzemanyag is, amiket szerezhetünk a táborokban, vagy mindenféle kannákból is kinyerhetjük, amit itt-ott tudunk találni. És ha veretjük a motorral, akkor az amortizálódik, nyilván ha telibetalálunk vele egy sziklát, akkor jobban, ezt természetesen ócskavassal tudjuk javítani. Viszont a motort vezetni elég fura, mert mintha csak csúszna a textúrán (esőben jobban), de rá lehet érezni, el lehet ezzel is gázolni a zombikat, meg ha mellettük megyünk el, akkor megpróbálnak ránk ugrani, de csak lepkéznek, mint egy kiöregedett kapus megye kettőben. Mondjuk van a speedy zombi, az lerángat a motorról simán, ha nem figyelünk oda.

Ez már egy kissé feltápolt motor nagyobb benzintankkal, festéssel és matricával [+]

A harcok (ebből kijut bőven) lehetnek ugyebár mindenféle eszközökkel végzett közelharcok, a stock zombikat elég hamar el lehet intézni, illetve használhatjuk a fegyvereinket is, de célozni nem olyan állati könnyű. Jó, én egyébként sem vagyok ebben egy óriási mágus, de azért voltak korábban más hasonló játékokban sikerélményeim, itt viszont a tár hetven százalékát ellövöm a semmibe. Ezen javít valamelyest a sok gyilkolással szerzett tapasztalati pontokból fejleszthető képességek okos megválogatása, meg az elhagyott NERO állomásokon lehet találni fecskendőt, ami felturbózza valamelyik mutatónkat, az elsőt érdemes mondjuk az életerőre áldozni és akkor nem fogunk olyan nagy eséllyel elhalálozni egy küldetés során.

A NERO egyik állomásánál öntjük a benyát a generátorba, hogy legyen áram [+]

A Days Gone egyik legjobb tulajdonsága, hogy igazából tök sok időt el lehet pepecselni a tájon. Egyrészt nemigen fogunk unatkozni, mert a korcsok (és a többiek) tényleg szinte mindenhol felbukkanhatnak, másrészt valóban nagyon hangulatos a környék a változó fényekkel, időjárással, domborzattal és az elhagyott, korábbi civilizáció romjaival. Ráadásul valóban jókora a bejárható terület, amikor azt hinnéd, hogy már hellyel-közzel ismered a nagyját, akkor kiderül, hogy hát lenne itt még egy rész, amit nem fedeztél fel és az is akkora önmagában, mint amit már épp megszoktál. Arra is van megoldás, hogy ne kelljen órákig motorozgatni, illetőleg sétálgatni két célpont között, bizonyos gócpontokban fel tudjuk végleg számolni a korcsokat úgy, hogy az ágakból és konkrétan ürülékből összetákolt fészkekre ráhajítunk egy Molotov-koktélt, az kigyullad, kiugrálnak belőle a zombik, mi meg ott állunk és jól pofánlőjük őket. És ha minden fészket felszámoltunk, akkor egy amolyan gyorsutazási pont keletkezik, ahonnan kvázi el tudunk teleportálni más hasonló pontokra, ez mondjuk sokat segít abban, hogy ne egy ilyen ízirájder roadmovie legyen a játékélményből.

Na, most egy kicsit túl sokan jöttek egyszerre... reload [+]

Tök őszintén az a helyzet, hogy úgy ültem le a PS4 elé (erre jelenik csak meg a Sony gondozásában a Bend Studio fejlesztése), hogy annyit mondtak nekem a többiek, hogy ez egy AAA kategóriájú játék, szóval bizonyára nem lesz rossz, de mivel rögtön bedobnak a mélyvízbe az elején, azt sem tudod, hogy mit kell csinálni és egyébként is mi a frászt töketlenkedsz egy elhagyott közúti alagútban, ezért eleinte kicsit idegesítő a dolog. És ebben nem segít az sem, hogy tocsogunk a vérben, pedig akkor még nem is láttam mindent (talán még most sem, mert messze még a vége), plusz rögtön nem érteni, hogy ez a kemény csávónak kinéző főhős milyen fizikummal van megáldva, ha nem tud átmászni egy nyavalyás pickupon. Szóval eleinte inkább az ember felhúzza magát a nem túl logikus dolgokon, de nyilván idővel át lehet lendülni az ökörségeken, mert Fosföld-Oregon világa hamar be tudja szippantani a júzert, akinek tök természetes lesz, hogy a vízben igen rövid ideig tudunk úszni (miért?), a motorunk az egyik küldetés végén kvázi odateleportál a helyszínre, ahová gyalog érkeztünk, amikor pedig két korcsot kinyírva megmentünk egy túlélőt (két év után, aha), akkor az természetesen simán el fog sétálni Copeland táborába azon az úton, amin most jöttünk úgy végig, hogy harminc további korcsot kerültünk ki motorral.

Egy ritka pillanat, amikor béke van és mi csak motorozunk az erdőben [+]

Mert lehet csinálni full reális játékot, ahol az életszerű survival megöli az élményt azért, mert az emberünknek ennie is kell, meg innia is, meg esetleg a zombik mondjuk első felindulásból széjjelütik az út szélén hagyott motort, miközben mi a fészkeket égetjük fel, szóval persze, hogy tele van nehezen megmagyarázható és életszerűtlen momentummal, de ezek mégiscsak szükségesek, mert különben egy játszhatatlan szenvedés lenne az egész. De ha elfogadjuk, hogy a játékmechanika része, hogy egy autó motorterében találunk a fegyverünkhöz hangtompítót, ócskavassal minden megjavítható és öt géztekercsnél többet nem tárolhatunk magunknál, akkor elkezd összeállni az egész egy működő, érdekes, a sok-sok küldetés ellenére nemigen ismétlődő és alapvetően sztori szempontjából sem lapos egésszé, még ha valószínűleg Deaconnel nem annyira könnyű azonosulni. A sok-sok hazai és külföldi tesztek állati változatos szórást mutatnak abban a tekintetben, hogy az adott szerzőt mennyire zavarták a hülyeségek és mennyire tudott ezektől elvonatkoztatni, ezek engem is rendre kiborítottak eleinte (és ez talán érződik is ezen a kritikán), de ha azt nézzük, hogy a pénzünkért kapunk egy valóban hosszú küldetéssorozatot, egy hatalmas, bejárható világot és egy egész érdekes történetet is, akkor a logikátlan dolgok egy része megbocsátható, de az tuti, hogy az opciók közé én betettem volna egy “50%-kal kevesebb vért szeretnék látni” lehetőséget és talán a gyerekzombikat sem kellett volna okvetlenül erőltetni. De úgy amúgy simán adok rá egy

7/10-et.

Pro:

• Igen hosszú játékidő, még akkor is, ha csak a fő küldetéseket csináljuk meg;
• tökéletesen eltalált hangulat;
• tartogat a sztori néhány fordulatot.

Kontra:

• Sok a zavaró logikai bukfenc;
• relatív nehéz célozni és a motort is szokni kell;
• erősen túlzásba vitték a véres és visszataszító jeleneteket;
• nagyon hosszú töltési idők.

70

A Days Gone megjelent PlayStation 4-re.

Bog