Tesztünk főszereplői

Az utolsó NetBurst Extreme Edition [+]

Alig néhány héttel ezelőtt mutattuk be olvasóinknak a Presler kódnevű magra épülő Extreme Edition 955-öt, mely akkor úgy tűnt, hogy az utolsó NetBurst architektúrára épülő processzorként vonul be a történelembe. Ennek ellenére nem sokkal később (március 22-én) egy újabb Extreme Edition jelent meg 965-ös típusjelzéssel, mely már tényleg (nagy valószínűséggel) az utolsó Pentium 4 ősatyára emlékeztető CPU-ként kénytelen a Conroe megjelenéséig létezni. A PXE 965 egyrészről az Intel válasza a január 9-én megjelent Athlon 64 FX-60-ra (mely a PXE 955-öt szinte minden tekintetben verte), másrészről a Presler mag kicsit tovább finomított változatát, a C1-es steppinget rejti magában, mely több újítással is szolgál.

Athlon 64 FX-60 alapórajelen és CnQ-val [+]

Szóljunk először az Athlon 64 FX-60-ról. Az AMD termékpalettáján az FX-ek hosszú időn keresztül egymagos processzorok voltak – a sima Athlon 64-eknél magasabb órajelen járatva, főleg a gamer felhasználók igényeire szabva és felfelé is állítható szorzóval ellátva. A többmagos processzorok megjelenése azonban válaszút elé állította az AMD-t, hiszen az Intel az Extreme Edition CPU-kban a két magon felül aktiválta a Hyper-Threading technológiát is, ezzel pedig igen komoly csapást mért az egymagos (FX-55, FX-57) FX-ekre, melyek hiába jártak magas órajelen, többmagos vetélytársaikkal már nem tudták felvenni a versenyt. Ezt a problémát az AMD is felismerte, és a korábbiaktól eltérően egy kétmagos processzorra alapozva adta ki legújabb FX-ét, amely az FX-60 típusjelet kapta. Ez a processzor egy 2,6 GHz-en járó, Toledo magra épülő dual-core Athlon 64 lett, magonként 1 MB másodszintű gyorsítótárral és kioldott szorzózárral, mely továbbra is 0,09 mikronos gyártástechnológiával készül és architekturálisan semmiben sem különbözik alacsonyabb órajelű társaitól. Az AMD az FX-60-nal párhuzamosan az egymagos, 2,8 GHz-es FX-57 árusítását sem állította le, mely elméletben nagyon vonzónak tűnik, ám egymagossága miatt már egyáltalán nem ajánlható alternatíva. Bár az FX-60 200 MHz-cel alacsonyabb órajelen jár, ami 7 %-os különbség, ez a minimális differencia játékok alatt szinte észrevehetetlen, miközben a több szálra íródott alkalmazásokban az FX-60 elődjénél sok lépéssel előrébb jár.

Pentium Extreme Edition alapórajelen és C1E-vel [+]

Az FX-60 ellenében az Intel az Extreme Edition 965-öt állítja a ringbe, mely a 955-től nem különbözik jelentősebben, 3,73 GHz-es órajele sem észveszejtően magas, hiszen korábban léteztek már 3,73 és 3,8 GHz-es Pentium 4 processzorok is. Úgy tűnik tehát, hogy egy újabb, végletekig kihajtott, nem éppen energiatakarékos és ehhez mérten magas teljesítményű lapkával, azaz egy újabb szokásos NetBurst-származékkal van dolgunk. Vagy mégsem? A PXE 965 az első C1 steppingre épülő processzor, mely az első dual-core mag, amiben az Intel támogatja az Enhanced Intel Speedstep (EIST) technológiát és aktiválta a C1E-t (Enhanced Halt State). Miről is van szó? Ha visszatekintünk korábbi cikkünkre, melyben az első Preslert teszteltük, látható, hogy a 0,065 mikronos gyártástechnológia ellenére a PXE 955 fogyasztása nem volt éppenséggel alacsony, de ami még ennél is szomorúbb, hogy a hűtéssel is akadtak problémák a processzor irgalmatlan hőtermelése következtében.

Az Intel elérte, hogy a C1 steppinges Preslerek esetében csökkenjen az eldisszipált hő az EIST-től és C1E-től függetlenül is! Mi is az EIST? Az Enhanced Intel Speedstep az AMD CnQ-jához hasonlítható technológia, mindkét funkció azonos elven működik, a processzor a terheléstől függően dinamikusan csökkenti vagy növeli az órajelet és a magfeszültséget. Az EIST működési elvéből fakadóan előfordulhatnak érzékelhető teljesítménybeli visszaesések, hiszen amíg a processzor nincs 100 %-ig leterhelve, az órajel nem áll vissza az eredeti értékre (pl. egy ablak megnyitásakor). Mondanunk sem kell, hogy egy többmagos, Hyper-Threading technológiát támogató processzor rengeteg esetben csak a feszültségcsökkentett órajelen jár, mert ahhoz, hogy 100 %-osan leterheljük, olyan programot kell elindítanunk, mely kettő vagy több szálat képes kihasználni.

Az eredeti Halt State (C1E elődje) egy lényegesen egyszerűbb alternatíva a fogyasztás csökkentésére, lényegében a HALT utasítás kihasználására épül: amíg a processzor nincs terhelés alatt, addig a HALT utasítás lekapcsolja a CPU-t. Mivel a HALT utasítás csak akkor hívódhat meg, ha semmilyen módon nem terhelődik a CPU, ezért az EIST-tel ellentétben nincs hatása a rendszerteljesítményre, de logikus, hogy jóval kevésbé hatékony is energiamegtakarítás szempontjából. Az Intel-féle Enhanced Halt State ezzel szemben két dolgot művel: lecsökkenti a CPU szorzóját a processzor által engedélyezett legalacsonyabb értékre, majd csökkenti a magfeszültséget is. A PXE 965 esetében a minimumszorzó 12x, a minimumfeszültség pedig 1,25 V, míg a sima dual-core Pentiumok minimális szorzója 14x-es lehet (hiszen a PXE FSB-je 266 MHz, míg a Pentium D-ké 200 MHz).

Bár az EIST-et támogatja ez a stepping, az Extreme Editionökben nincs aktiválva ez a funkció, mivel ezek a modellek olyan játékosok és igazi teljesítménymegszállottak számára készülnek, kiknek erre nincs szüksége – az Intel szerint. Ellenben a C1E működik, és mint később ki fog derülni, jó munkát végez.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!