Corsair Neutron GTX SSD

A második generációs SandForce chipek tavaly év eleji debütálása után szépen lassan szinte mindegyik gyártó előállt ezekre épülő saját megoldásával. A SandForce vezérlőjének népszerűsége nem véletlenül tört ilyen magasságokba, hisz amellett, hogy megfelelő tervezés és kivitelezés mellett igen tempós SSD-t lehetett segítségével piacra dobni, még a gyártási költségek is kedvezően alakultak. Ennek egyik oka, hogy például a kontroller mellé nem szükséges cache szerepét betöltő DRAM chip, ennek következtében egy kicsit egyszerűbb NYÁK is elég, ez pedig még tovább redukálja az előállítási költségeket.

Mindezek fényében talán nem is csoda, hogy az elmúlt néhány hónapban szinte csak az Indilinxet felvásárló OCZ állt elő említésre méltó alternatívával. Ezenfelül még a Samsung jár teljesen saját utakon, mivel a dél-koreai vállalat az összes fő komponenst házon belül állítja elő meghajtóihoz. Érdekes, hogy az SSD-vezérlők terén korábban brillírozó Intel sem erőlteti saját fejlesztésű chipjeit, SATA 6 Gbps kompatibilis vezérlővel például továbbra sem rendelkezik a vállalat.

Vajon lesz-e maghasadás?

Az SSD-vezérlők egyre nyugodtabb állóvizét végül a közelmúltban a Corsair kavarta meg, amikor bejelentették a Neutron sorozatot. Ez a család a Neutron és Neutron GTX modellből áll, különlegességüket pedig az adja, hogy fedélzetükön LAMD (Link_A_Media Devices) vezérlőt rejtenek – de talán még ne szaladjunk ennyire előre.

[+]

Nálunk a 240 gigabájtos Neutron GTX járt. A kis dobozkában a meghajtón kívül egy beépítőkeretet és kétszer négy darab csavart találtunk.

A Neutron SSD-család meghajtóinak magassága egységesen 7 milliméter. Ez elsősorban a notebooktulajdonos vásárlóknak lehet jó hír, mert egyre több olyan mobil gép lát napvilágot, amibe csak ilyen kisebb méretű egység fér, vagyis aki ilyen meghajtót vásárol, az szinte biztos lehet benne, hogy bármilyen 2,5"-os helyre be tudja majd építeni azt. A meghajtó különösen könnyű, a 240 GB-os GTX alatt mindössze 47 grammot mutatott mérlegünk, tehát a kompakt méret mellett szinte pehelysúlyú is a Corsair SSD-je.

[+]

A Neutron GTX egy bankkártya segítségével egyszerűen szétszedhető, ugyanis az alsó és felső részt nem csavarok tartják össze. A ház szétnyitása után azonnal feltűnt számunkra, hogy néhány korábbi SSD-hez hasonlóan a Neutron GTX is rövidített NYÁK-ot használ. Első utunk a számunkra még új vezérlő felé vezetett, mely egyébiránt egy méretre vágott hővezető anyag segítségével érintkezik a fémburkolattal. Ez nyilvánvaló okból a kontroller hűtése miatt került kialakításra.

LAMD LM87800 - Van új a nap alatt

A LAMD nem számít teljesen új szereplőnek az SSD-vezérlők piacán: a Link_A_Media Devices eddig leginkább vállalati környezetbe és egyéb kritikus feladatkörökbe fejlesztett chipeket, illetve még bizonyos merevlemezeken is találkozhattunk ilyen márkajelzésű kontrollerekkel. Az LM87800 típusjelzésű, nyolccsatornás, SATA 6 Gbps szabványt is támogató lapka az első, kifejezetten asztali SSD-környezetbe szánt fejlesztésük, melyet (egyelőre?) csak a Corsair kapott meg.

A chip többek között két ARM9 magot tartalmaz, melyek közül az egyik elsősorban a chip és a SATA vezérlő közötti adatkommunikációért felel, míg a másik a NAND chipekkel és a logikai blokkcímzéssel foglalkozik. Jó néhány más vezérlőhöz hasonlóan a LAMD LM87800 esetében is lehetőség van tartalékterület leválasztására, melyet a Corsair ki is használt: a 12,7% (16 GB) területet TRIM, garbage collection, wear leveling, hibás blokkcsere, illetve egyéb műveletek elvégzésére használja fel a vezérlő. Fontos megjegyezni, hogy a LAMD megoldása a SandForce-szal ellentétben nem alkalmaz semmilyen tömörítési eljárást az adatok kiírásánál. A NAND chipek élettartamának maximalizáláshoz az eBoost fantázianevű technológiát használja a chip, mely bizonyos jelfeldolgozó algoritmusokkal manipulál. A vezérlő többi tulajdonságát egyelőre balladai homály fedi.

Ahogy az első bekezdésben elmondtuk, a SandForce szinte egyedülálló módon nem alkalmaz semmilyen DRAM cache-t. A LAMD LM87800 ezzel szemben 256 MB gyorsítótárból gazdálkodik, mely kettő, egyenként 128 MB-os Samsung, DDR2-800 specifikációjú chipből tevődik össze.

A NAND chipek helyét Toshiba modellek foglalják el, és ahogy a csomagoláson is reklámozza a Corsair, ezek Toggle-Mode DDR típusúak. Ilyen chipeket jelenleg elsősorban a Toshiba és a SanDisk (ketten egy vállalattal), valamint a Samsung tervez és gyárt. Ezek az aktuális 2.0-s specifikáció alapján 400 MT/s (megatransfers per second) sebességre képesek, míg az Intel és Micron (IMFT néven) az ONFi 2.2 szabványt preferálja, ami egyelőre 200 MT/s átviteli sebességet képes produkálni. A Toggle-Mode NAND némileg kevesebbet is fogyaszt, mint az ONFi 2.2 alapján készült társai.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy valamivel drágábbak az előbbi szabványon alapuló megoldások, így az erre épülő meghajtók árcédulája rendre magasabb is. Gyártástechnológiájukat tekintve a Neutron GTX-en 24 nanométeres csíkszélességű lapkák találhatóak, melyek hivatalosan 5000 írási/törlési ciklust képesek elviselni. Ezzel szemben a külön nem válogatott 25 nm-es IMFT NAND-ok csak maximum 3000 műveletre vannak hitelesítve. A GTX jelölés nélküli "sima" Neutron épp az utóbb említett IMFT (Micron) ONFi 2.2 chipeket vonultatja fel, melyeket korábban már számtalan meghajtóban láthattunk.

[+]

Tesztkörnyezet, specifikációk

SATA 6 Gbps kompatibilis SSD-s tesztrendszerünkben továbbra is egy Intel Core i7-2600K próbálja kipréselni a meghajtókból a bennük rejlő potenciált. A konfiguráció kiépítésénél úgy döntöttünk, mellőzzük a Turbo Boost technológiát, mivel a Sandy Bridge processzoroknál a maximális turbó órajel nemcsak fogyasztás, hanem hőmérséklet függvénye is, ezért fennállhatna olyan szituáció, hogy ugyanazon teszt alatt esetleg más órajelen dolgozik a CPU, ami befolyásolhatná az eredményeket. A CPU mellé nem kevesebb mint 16 gigabájt G.Skill RipjawsX DDR3 RAM társult, hogy a tesztek alatt egészen biztosan ne fogyjon el a szabad memóriánk sem.

A tesztkörnyezet [+]

A lefuttatott tesztek továbbra sem változtak a korábbiakhoz képest, de az esetlegesen eltérő alaplap, processzor és memória miatt nem minden esetben helytálló összevetni a kapott értékeket a 2011 júliusa előtti cikkeink szereplőivel. A jelenlegi főszereplővel együtt összesen kilenc darab SSD állt csatasorba az aktuális megmérettetéshez.

HD Sentinel [+]

A Corsair meghajtója a Samsung 830 sorozathoz hasonlóan képes a hőmérsékletét is közölni, mely a merevlemezekkel ellentétben az SSD-knél sajnos egyáltalán nem általános. A fenti kép folyamatos, több perces szekvenciális írás után készült, mely a legnagyobb hőtermelést eredményezi.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha csak rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Itt a Neutron GTX nem remekelt, amivel épp csak az utolsó előtt hely jutott neki.

Írásnál már javult a helyzet. Itt a tömörítést (azaz SandForce vezérlőt) nem alkalmazó három SSD között a leggyorsabbnak bizonyult a Corsair SSD-je.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználót különösebben nem érint. Itt szépet produkált a GTX. Négy lekérés esetében a leggyorsabb volt, míg 64-nél a második helyet kaparintotta meg.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Ebben az esetben gyengébb eredményeket kaptunk, de a fentiek tudatában ettől még nem estünk különösebben kétségbe.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt szintén csak a mezőny hátsó részéhez volt elég a Neutron GTX teljesítménye, de látható, hogy a 9 meghajtó között alapvetően nincsenek túl nagy különbségek.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, több hónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer, háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettség-mentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Itt az SSD-k nagyon hasonló eredményt értek el, ami 1-2 másodpercen belüli különbségeket takar.

Lemértük a processzortesztekben is használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően CPU tesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek a hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Látható, hogy elég hasonló eredményt mutatott fel a kilenc SSD, ami azt jelenti, hogy egy ilyen processzor mellett az SSD sebessége már nem limitáló tényező.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos. A Corsair SSD-je itt a 24 másodpercesek társaságát erősíti.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kis méretűek. A Neutron GTX itt jól szerepelt, amivel a korábbi leggyorsabb Vertex 4 időeredményét produkálta.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Mindezek ellenére itt nem lehetett különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Számunkra ismeretlen okból kifolyólag itt a Neutron GTX meglepően gyengén szerepelt.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 250 GB-os Intel 510 SSD-n helyeztük el, ami – ahogy az IOMeter eredményből is látszik – körülbelül 450 MB/s-es szekvenciális olvasásra képes, tehát a meghajtók írási teljesítményét szinte biztosan nem korlátozza.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman – Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. Az eredményeket szemlélve, ezen két tesztünkben bő egy év után új első helyezettet avathatunk a Neutron GTX személyében. A 256 GB-os Samsung 830 eredménye sokáig megdönthetetlennek tűnt, de ha csak nagyon minimális különbséggel is, most a Corsair SSD-je átvette az első helyet.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. A Neutron GTX itt is az egyik leggyorsabb volt.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük. Ez a mérés közelebb áll a valós felhasználáshoz, mert egy telepítés idejét mértük le. A Corsair újdonságán a telepítés sem tudott kifogni, így itt is az első helyen végzett.

A játékbetöltési időkhöz most is két jól bejáratott játékunkat használtuk. A Far Cry 2 esetében minimális különbségeket láthattunk, míg a S.T.A.L.K.E.R kifogott a Neutron GTX-en, ahol a hibernálós tesztünkhöz hasonlóan nagyobb hátrányba került a többiekhez képest.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD fele annyira gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

A Neutron GTX jól szerepelt, bár a SandForce-szal szerelt SSD-ket nem tudta maga mögé utasítani.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a fenti telepítős teszttel ellentétben már inkább a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. A Corsair meghajtója ebben a tesztben a leggyorsabbak eredményeit produkálta.

Végszó

A Corsair Neutron sorozat egy teljesen új vezérlővel dobta fel a mostanság már-már SandForce-unalomba fulladó SSD-kínálatot, ezenkívül a GTX Toshiba Toggle-Mode NAND chipeket használ, melyek igen nagy sávszélességet képesek biztosítani a vezérlőnek. A meghajtó teljesítményét tekintve kissé vegyes képet kaptunk. Bizonyos, főleg az egyszerűbb, nagy szekvenciális átviteli sebességet megkövetelő tesztekben brillírozik a Neutron GTX, míg néhány másikban gyengén szerepel.

[+]

Utóbbira kirívó példa a hibernálás és a S.T.A.L.K.E.R. Mi ezen bakikat egyelőre a kezdetleges firmware számlájára írnánk, ami – különösen vadonatúj vezérlők esetén – egyáltalán nem ritka jelenség; gondoljunk csak a Vertex 4-re, mely a megjelenése óta már két számottevő gázfröccsöt is kapott ilyen frissítéseken keresztül. Visszatérve a jó eredményekre, a Neutron GTX már jelenlegi állapotában is megfontolandó választás lehet azoknak, akik rendszeresen szekvenciális műveletekkel dolgoznak (pl.: videóvágás), és fontos számukra a végrehajtási idő. Természetesen bízunk benne, hogy a Corsair az OCZ-hez hasonlóan a közeljövőben firmware-frissítésekkel tovább csiszolja a sorozat képességeit. Összességében azt mondhatjuk, hogy nekünk tetszett, hogy valaki végre hosszú idő után ismét bevállalt egy teljesen új vezérlőt (és márkát), ráadásul mindezt egy ilyen, viszonylag drágább sorozatban. A 240 GB-os Corsair Neutron GTX 5 év garanciával jelenleg bruttó 69 000 forintért vásárolható meg, mely viszonylag magas árhoz szerintünk újfent hozzájárul még az újdonság varázsa is.

Corsair Neutron GTX 240 GB SSD

Oliverda

A tesztelt Corsair Neutron GTX 240 GB-os SSD-t a Corsair bocsátotta rendelkezésünkre.