Asus N60Dp

Az idei hardveres naptárban különösen fontos dátum volt október 22-e. Egy szoftver – pontosabban operációs rendszer –, a Windows 7 megjelenésének napjáról van szó, amihez a Microsoft és a hardvergyártók igyekeztek minél több terméket hozzákötni, úgymond meglovagolni ezt a karácsonyi vásárlási szezon szempontjából is jól elhelyezett időpontot. Például az AMD Tigris notebookpatformja a Vision platformpolitikával együtt már szeptember közepén bejelentkezett, de a gyártók csak a Windows 7-tel egy időben indították el termékeiket, melyeken értelemszerűen az új operációs rendszer valamelyik változata virít.

Az Asus tigrisszívű modellje volt az első, melynek specifikációi teljes mértékben ismertté váltak. Ma az N60Dp segítségével mutatjuk be, elemezzük az új AMD notebookplatformot. A friss, tizenhat hüvelykes kijelzővel ellátott modell legérdekesebb külső eleme a fedőlapja, mely szakít az utóbbi évek trendjével, nem fényes, ujjlenyomatmágnes, hanem matt, ráadásul szálcsiszolt fémhez hasonló finom erezet látható és tapintható műanyagján.

A többi részén viszont a szokásos Asus elemeket fedezhetjük fel. Elöl a kártyaolvasó rése látható. Ide kerültek a hangszórók kimeneti nyílásai is, ami a magas tartományra nézve nem túl szerencsés, ugyanis a notebook pereme és a felhasználó kezei leárnyékolják. Hátul az Asus notebookok talán legokosabb részletével találkoztunk, a farra helyezett szellőzőnyílással. Kedveljük ezt az elrendezést, mert a zavaró hangot és meleget a felhasználótól a lehető legtávolabbra sugározza. Több csatlakozó is került erre a területre. Jobbra analóg (D-Sub) és digitális (HDMI) monitorkimenet látható, kissé távolabb, a szellőzőrács mellett van egy USB, a másik oldalára pedig a tápcsatlakozó került. A bal szélre rakták a Kensington zár aljzatát.

Szépen megtömték konnektorral a laptop bal oldalát. Elöl két hangcsatlakozó nyitja a sort, utánuk jön az ExpressCard nyílása, majd a drót nélküli hálózati eszközök ki/bekapcsoló retesze, három praktikusan szellősen elhelyezett USB következik, végül az Ethernet hálózati aljzat zárja a sort. Jobbra csak az optikai meghajtó került, pedig szívesen láttunk volna mellette USB-vel kombinált eSATA-t és FireWire aljzatot.

Kinyitva az N60Dp-t az újfajta fedél mintázatát találtuk a csuklótámaszon is. Ez a felület szerintünk látványosabb, mint a fényesek, jobb a tapintása, és lényegesen praktikusabb. Benne a szokásos, krómozott gombú Asus tapipad terpeszkedett. Feljebb, a numerikus pados billentyűzetet fényes sáv keretezi. A tükrös monitor szintén tükrös kávája és a klaviatúra közé csak egy vékony gombsor és pár LED fért.

Klasszikus Asus megoldású az N60Dp zsanérja. Három helyen kapcsolja össze az alsó és felső részt, egyúttal a zár szerepét is ellátja. Teljesen vízszintesre nyitható rajta a masina. Végébe pici, hengeres díszeket tettek.

Alul ugyancsak a szokásos asusos elrendezést láthattuk. Ha a hűtés hátra került, akkor az akkumulátornak előre kellett jönnie. Ez az elhelyezés jót tesz a gép egyensúlyának, de így a telep nem bővíthető, meg kell elégednünk az alap, nem egészen 50 Wh-s hatcellással. Szintén előre, külön ajtócska alá került a merevlemez, melyet fémbetét véd a külső behatásokkal szemben. Hátrébb, egy méretes panel mögött találhatók a fő hardverelemek. Itt megszemlélhető a két hőcsöves hűtés. Vékonyabbik ága az alaplapra forrasztott grafikus mag felé kanyarodik, a vastagabb a processzor és az északi híd felé kígyózik. Mellettük jobbra látható a mini PCI Express foglalatba illesztett Wi-Fi adapter és az egymást részlegesen fedő két DDR2 memóriamodul. A laptop bal hátsó részét az optikai meghajtó foglalja el.

AMD Tigris

A Tigris notebookplatform Caspian kódnevű lapkája közeli rokona az Athlon II alapjául szolgáló Regornak. Ugyanúgy a Phenom II-ben megismert, továbbfejlesztett K10 architektúrára alapoz, 45 nanométeres SOI eljárással készül, és nincs harmadik szintű gyorsítótára. Az Athlon II Dual-Core M300, Turion II Dual-Core II M500 és Turion II Ultra Dual-Core M600 család nevéből is tudni lehet, hogy kétmagosak, míg a Sempron M100-nak csak az egyik magja aktív. További eltérések vannak az egyes sorozatok között a másodszintű gyorsítótár méretében és a HyperTransport rendszerbusz sebességében, valamint az Athlon II és Sempron lebegőpontos egységét 128 bitesről 64 bitesre szűkítették. Minden új AMD processzor támogatja a virtualizációt. Fontos részlet még a TDP fogyasztás, amit az AMD és az Intel másképp mér. Az összes kétmagos a 35 wattos, az egymagos a 25 wattos kategóriába tartozik. Alábbi táblázatunk foglalja össze a főbb paramétereket.

Az AMD mobil platformjainak hagyományosan legerősebb része a chipkészlet. Az új RS880M északi híd a desktop vonalon ismert AMD 785G mobil változata. Minden esetben a HyperTransport rendszerbusz effektív sebességének a felén üzemel. Beépített Radeon HD 4200 grafikus magja 3D-ben és multimédiás képességekben is túlmutat az Intel GMA X4500MHD-n, támogatja a DirectX 10.1-et. Társa a kezelésben felsőbb szinten az SB750, olcsóbb gépekben az SB710 déli híd lesz. A chipkészlet mindkét tagja 55 nanométeres gyártástechnológiával készül, és az AMD továbbra sem integrált Wi-Fi adaptert a platformjába.

Tesztgépünkbe a Tigris Platform egy nagyon komoly változata került. Processzornak a második legerősebb, 2,60 GHz-s Turion II Ultra Dual-Core M640-et kaptuk, amihez 4 GB DDR2 memória csatlakozik. A chipkészlet grafikus magját kiiktatták, a megjelenítésért diszkrét Mobility Radeon HD 4670 felel. Az 55 nanométeres gyártástechnológiával készült lapkának 320 számolóegysége van, melyekhez 128 bit széles adatbuszon GDDR3, DDR3 vagy DDR2 memória csatlakozik. Mi a legutolsót kaptuk, 1 GB-ot 500 MHz-es órajelen, ami a leglassabb a trióból. Merevlemezből 500 GB kapacitásút építettek be, a vezetékes és a vezeték nélküli hálózati adapter is az Atherostól származott. A gép tömege átlagos méretű, közel 50 Wh-s, hatcellás akkumulátorral 2,85 kilogramm.

A hazai forgalomba november közepén érkezik az első Asus N60Dp, mely tesztgépünktől processzorában fog csak eltérni. Az M640 helyett a Turion II Dual-Core M500-at kapja, mely 2,20 GHz-en jár, tehát egy picivel magasabb órajelen, mint az AMD vonalon általánosnak számító 2,00-2,10 GHz-es Athlon X2 QL modellek. A konfiguráció előreláthatóan 230 000 forintos ára az erős VGA-t és az operációs rendszert figyelembe véve egyáltalán nem magas, kíváncsian várjuk, hogy az IGP-s változatokat mennyiért kínálják majd.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Nem számítottunk rá, hogy az AMD előző, Puma platformjából ilyen nehéz lesz az új M640 2,60 GHz-es órajelét legalább valamennyire megközelítő példányhoz hozzájutni. Végül nem is sikerült 2,40 GHz közeli Turion X2-t beszerezni, így maradt az Intel Core 2 Duo konkurenssel összevetés. Két P-s modellt találtunk korábbi tesztjeinkben, melyek teljesítményben a Turion II Dual-Core M640 közelében vannak. Az egyik a HP EliteBook 6930p-ben nálunk járt Core 2 Duo P8600, a másik a kis Sony VAIO Z Core 2 Duo P9500 központi egysége volt. Ezek 2,40, illetve 2,53 GHz-en járnak, a P8600-nak 3 MB, a P9500-nak 6 MB másodszintű gyorsítótára van.

Az AMD – pillanatnyilag – második legerősebb mobil processzora szépen tartotta a lépést az Intel konkurensekkel. Az Everest tömörítéssel kapcsolatos tesztjeiben meg is előzte mindkét P sorozatos Core 2 Duót, de inkább az volt a jellemző, hogy picivel, de mögöttük marad. Processzorba épített vezérlője révén a memóriateszteket simán megnyerte.

500 GB-os Hitachi AMD platformmal - 500 GB-os Seagate Intel platformmal

Nem lehet panaszunk az AMD SB750 déli hídra sem. Ötszáz gigabájtos Hitachi merevlemezzel párosítva nagyjából az Intel konkurencia szintjén teljesített, löketszerű csúcsban viszont kiugró volt az előnye.

Egyelőre az AMD még nem integrál vezeték nélküli hálózati adaptert a platformjába, így a drót nélküli kapcsolathoz az Asus Atheros AR5009 n-es Wi-Fi adaptert épített az N60Dp-be. Teljesítményének méréséhez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X60 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.

Mértünk már jobb és rosszabb Wi-Fi teljesítményt is tesztkörnyezetünkben. A vezetékes Ethernet felé elért közel 5 MB/s-os átviteli sebesség átlagos n-es tempónak felel meg. Kár, hogy a hálózat vétel szempontjából legnehezebb, 5-ös pontjában nem sikerült kapcsolódni, és távolról alig maradt sávszélesség. Teljesen drót nélküli összeköttetésre váltva a vártnál kisebb mértékben csökkent az átviteli tempó. Sajnos a problémás ponton ekkor sem volt kapcsolat.

Játéktesztek - Radeon HD 4670 akcióban

Kipróbáltuk a Radeon HD 4670 grafikus képességeit is, hiszen egy meglehetősen komoly, mobil viszonylatban felső-középkategóriába tartozó megoldásról van szó. A 320 számolóegység azonos szintre emeli a korábbi csúcsmodellel, a Mobility Radeon HD 3870-nel, de ahhoz képest felezett a memóriavezérlője, és tesztgépünk DDR2 moduljai sem kecsegtetnek túl sok jóval. Az összevetéshez korábbi tesztjeinkből egy Mobility Radeon HD 3870-et és HD 3850-et, valamint a konkurenciától egy GeForce 9600M GT-t vetettünk be, mely teljesítményben közel áll a GeForce GT 220M-hez; valamint feltüntettük méréseinket szokásos, GeForce 8800GT-re alapozó asztali gépünkkel is.

Játékok

• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Race Driver: GRiD – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi
• Far Cry 2 - UBISoft / UBISoft Montreal

A meghajtóprogramokban csak annyit módosítottunk, hogy az anizotropikus szűrést nyolcszorosra állítottuk. Az Oblivionban és a GRiD-ben egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflict és Far Cry 2 játékokban a beépített teljesítménytesztet futtattuk le, a Unreal Tournament 3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a méréseinknél. A grafikonokon szereplő megnevezések az alábbi konfigurációkat takarják:

Mobility Radeon HD 4670 - Asus N60Dp: - AMD Turion II Ultra Dual-Core M640 2,60 GHz-en, Mobility Radeon HD 4670 675/500 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

XGP Mobility Radeon HD 3870 - Amilo SA 3650: AMD Turion X2 Ultra ZM-86 2,40 GHz-en, Mobility Radeon HD 3870 650/1000 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

Mobility Radeon HD 3850 - MSI GT735: AMD Turion X2 Ultra ZM-82 2,20 GHz-en, Mobility Radeon HD 3850 480/600 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

GeForce 9600M GT - MSI GX620: Core 2 Duo P8400 CPU 2,26 GHz-en, GeForce 9600M GT 500/800 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

GeForce 8800 GT 512 MB - Desktop: Pentium Dual-Core E2180 CPU 2,00 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB DDR2-800 RAM

Mivel korábbi méréseinket 1280x1024 pixel közelében lévő felbontáson csináltuk, most is elővettük külső monitorunkat, és az N60Dp 1366x768 képpontja helyett most is maradtunk az 1,3 megapixel körüli értéknél.

Unreal Tournament 3-ban a mobil HD 4670-es szépen besorakozott a helyére, vagyis a két HD 3800-as társa közé, a GeForce 9600M GT mellé. Sebessége bőven elegendő volt magas grafikai minőségen.

Radeonos viszonylatban ugyanaz történt Oblivion erdejében is: az újdonság a két régi modell közé került, ellenben a GeForce-ok most alaposan visszaestek. Az asztali gép a mobil Radeonoknál elvileg erősebb 8800 GT-vel csak a HD 4670 szintjét hozta, a 9600M GT pedig lemaradt.

Autóversenyben csak három kártyával van eredményünk, itt a HD 4670 hozta a HD 3870 szintjét. Grafikus teljesítménye élsimítás mellett is elegendő volt a folyamatos képhez. Mozgalmas, előzős részeken sem tapasztaltunk akadozást. Meg kell viszont említeni, hogy a grafikai részletességet közepesre vettük.

Stratégiai játékunkban sajnos a külső XGP dobozban lakó HD 3870 nem tudott eredményt felmutatni, de a HD 4670 ismét megverte a HD 3850-et és a mobil GeForce-ot is. Újra 30 fps fölötti átlagot mértünk, csak nagyobb robbanásokkor akadozott a kép. Ennél a játéknál sem kapcsolhattunk teljes részletességre, ha valamennyire folyamatos látványt akartunk.

Nagy örömünkre közepes fokozaton a viszonylag modern Far Cry 2 is szépen futott a HD 4670-en. Igaz, lemaradt a HD 3870 mögött, és a nagyobb robbanásoknál vagy kamerafordulásoknál szaggatást tapasztaltunk. Összességében meg voltunk elégedve a Radeon HD 4670 teljesítményével. Ahogyan illik, felső-középkategóriás létére hozta az előző generáció csúcsmodelljeinek szintjét. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy ami mobilos vonalon felső kategóriának számít, az asztali viszonylatban legfeljebb középszint. Szóval újabb játékoknál még ezzel a potens VGA-val is kompromisszumokra kényszerülünk majd látvány terén.

Megjelenítés, bevitel

Lassan már általánossá válik, hogy a 15,6 vagy 16 hüvelykes notebookokba 16:9 oldalarányú, 1366x768 pixel felbontású, LED háttérvilágításos, TN+film technológiás kijelzőpanelt tesznek. Ilyen került az Asus N60Dp-be is, így színei szemből nézve kellemesek, képe kontrasztos, oldalról viszont gyorsan romlani kezd a látvány. Felülről minden kivilágosodik, alulról szemlélve pedig hamar átfordulnak a színek.

Készítettünk az N60Dp-hez színprofilt, hogy a majdani vásárlók a gyárinál közelebb kerülhessenek az optimális árnyalatokhoz. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Mondhatni a szokásos eredményt kaptuk. Beállítás előtt az átlagos eltérés tíz deltaE körül mozgott, a maximális pedig ennek a duplája volt, de kalibrálással sikerült egy alá nyomni. Leggyengébben a vörös beállítása sikerült, ami több mint három deltaE értékre maradt az optimumtól. Az Asus N60Dp színprofilja innen tölthető le, a maximumtól eggyel alacsonyabb fényerőnél közelíti legjobban az optimumot.

Nemcsak energiatakarékossága, hanem egyenletes fénye miatt is nagyon kedveljük a LED háttérvilágítást. Az Asus N60Dp esetében csak a jobb alsó rész volt több mint öt százalékkal sötétebb a középen mértnél. Sötét környezetben, az alsó perem mentén és a felső sarkokban tapasztaltunk némi bevilágítást. Mértéke a LED-esek szokásosan jó szintjét hozta. Ma már nem számít kiemelkedő értéknek a 200 cd/m² körüli maximális fényerő. Az N60Dp esetében ehhez 0,5 cd/m²-es minimum tartozott, ami egészen jó, 400:1 kontrasztarányt jelent. Kár, hogy a kijelző megkapta az elmaradhatatlan tükrös felületet, mert így világos környezetben korlátozottan használható.

A számunkra nem túl kedves, szigetes billentyűzet mellett egy másik kialakítással is próbálkozik az Asus az aktuális notebookjainál. Ezzel a szintén modern irányzatot követő, nyomófelületek között az átlagosnál kisebb réssel rendelkező megoldással múltkor az Asus F50Sf-en találkozhattunk. Azóta nem lett se jobb, se rosszabb. A klasszikus laptopos billentyűzeteknél egy picivel rövidebb úton jár, de a gombok nyomáspontja jól érezhető, emellett nem túl kemény a járásuk.

Asus N60Dp tesztgépünkön még nemzetközi kiosztású volt a klaviatúra, de a hazai piacra természetesen magyarral érkeznek majd a notebookok. Ennek két gyenge pontja van – a numerikus padon felül. Túlzottan zsúfoltra tervezték a kurzormozgatók környékét, a felső Insert pedig Fn váltóval a Delete-re került.

Nemcsak a fő billentyűzet, hanem a fölötte húzódó kezelőszervek és visszajelzők sora is ismerős lehet az F50Sf-ből – vagy más Asus laptopokból. Ide került a bekapcsoló, a pillanatok alatt elinduló mini operációs rendszer (Express Gate) indítója, a sebességprofilok állítója, a webböngészőt indító és a touchpadot kikapcsoló gomb. Zöld fényt kapott a merevlemez és a két leragadó gomb.

Szokásos Asus stíluselemből jutott a tapipadra is. Kezdetben kattogva járó gombjait egybeszabták és – annak ellenére, hogy környezetébe ez nem passzol – bekrómozták. Az érdes érintőfelületen folytatódik a csuklótámasz mintája. Használat közben úgy éreztük, mintha egy kis panelt illesztettek volna a touchpad foglalatába, ami oldalra finoman lötyög. Talán csak nullszériás tesztpéldányunk egyedi tulajdonságáról van szó.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Azzal, hogy 45 nanométeres csíkszélességre hozta mobil processzorait, egy nagy hátrányát dolgozta le az AMD. A korábbi 90 majd 65 nm-es modellek rendszerint jobban melegedtek Intel konkurenseiknél, nagyobb hűtést igényeltek. Ezért is olyan ritka az AMD szívű szubnotebok. Sajnos az elég nagy Radeonnal megosztott hűtőrendszer miatt most még nem tudjuk teljes pontossággal megmondani, mennyire melegszik az új széria. Az okosan megtervezett, hátra telepített hűtésű Asus N60Dp 24 Celsius-fokos szobahőmérséklet mellett is 40 fok környékére fűtötte fenéklemezét. Ez a hűtés környékén rendben is lenne, de a merevlemez környékén a 39 fok kissé aggasztó. A hátra irányított szellőzésű hűtés nyugalmi állapotban 25 dB körül zajongott, de ebből lényegesen kevesebb jutott el a felhasználóhoz.

Megterhelve a processzort hőmérséklete a kezdeti 55 fokról azonnal 61-re ugrott, a hűtés hangja pedig hátul mérve 30 dB-re emelkedett. Ebből a monitor előtt viszont csak 21 dB volt hallható. Az első perc végén a CPU átlépte a 65 fokos határt, ekkor a hűtés hangja további négy decibellel erősödött. Hátul figyelve már zavaróra, 34 dB-re erősödött, de ebből elöl csak kellemes 25 dB volt hallható. Fél órás terhelési tesztünk alatt már nem hangosodott tovább az Asus N60Dp hűtése, a Turion II Dual-Core M640 pedig 70 fokig melegedett. Aggasztó, hogy a kezdetben is 42 fokos winchester hőmérséklete 48-ig emelkedett, nyári kánikulában talán már a veszélyes, 55 fok körüli szintet is elérné. A notebook billentyűzete és csuklótámasza 40 fok környékére melegedett, alja a hűtés környékén viszont az ötvenet közelítette.

Játéktesztre váltva tovább kínoztuk a laptopot. Érdekes, hogy most nem ment teljes terhelésen a CPU, mégis 78 fokig melegedett. A hűtés hatásfokát minden bizonnyal a grafikus kártya extra terhelése csökkentette. Újabb fél óra elteltével a gép felületének minden pontja melegebb lett pár fokkal. Jó lenne ide egy kicsivel hangosabb, de hatékonyabb hűtés.

A melegedéssel kapcsolatos az a jelenség is, amit az akkumulátor töltése közben tapasztaltunk. Ilyenkor a csuklótámasz telepet rejtő oldala forrósodni kezdett, felülete átlépte a 40 fokos hőmérsékletet. Szerencse, hogy a 49 wattórányi teljesítmény két óra alatt visszatáplálható.

Annak ellenére, hogy komoly diszkrét grafikus kártya lakozott az Asus N60Dp-ben, nyugalmi állapotban kicsivel több mint három óráig bírta. Ez HD videók GPU által támogatott lejátszása közben két óra alá csökkent. Teljes terhelésnél, játéknál nem egészen háromnegyed órára volt elegendő az akkumulátor.

A telep méretéből és az üzemidőkből arra jutottunk, hogy a Radeon HD 4670-et is magába foglaló Tigris platformos masina nyugalmi állapotban kevesebb mint 16 wattot fogyasztott. Videolejátszás közben étvágya 27 watt környékére emelkedett, játékhoz pedig 70 wattot igényelt. Bár közvetlen összehasonlításra nem jó, némi viszonyítási alapot adhat, hogy múltkori tesztünkben Core 2 Duo T6500 processzorral, SiS chipkészlettel és GeForce GT 220M-mel felszerelt, minden téren valamivel alacsonyabb teljesítményű gépünk nyugalmi állapotban 22 wattot, videózás közben 26,3 wattot, teljes terhelésen pedig 55 wattot fogyasztott. Ehhez képest a nagy Tigris számai teljesen rendben vannak.

Értékelés

Úgy gondoljuk, egészen jól sikerült az Asus N60 modellcsaládjának formaterve. Örvendetes, hogy a szennyeződésre és karcokra nagyon érzékeny, fényes felületeket mattra cserélték. Érdekes, kellemes tapintást kölcsönöz neki a műanyagon kidomborodó, szálas mintázat. Kíváncsiak vagyunk, hogy a konkurencia mikor követi ezt a – szerintünk helyes – irányt. Annak is örülünk, hogy az Asus nem kizárólag a szigetes billentyűzetet erőlteti, az N60Dp megoldását kényelmesebbnek találtuk. Úgy tűnik, abba viszont kénytelenek leszünk beletörődni, hogy a 16 hüvelyk körüli notebookok klaviatúrájának törvényszerű része lesz a numerikus pad.

Felépítésében az Asus N60Dp követi az Asus jól bevált módszerét, hűtését a hátsó része közepére tették, a lehető legtávolabbra a felhasználótól. A gépet ölbe véve is kis eséllyel érintkezik majd a melegedő területtel. Emellett a zajforrás is a monitor mögé kerül, így a nagy VGA miatt a szokottnál hangosabb hűtést is csendesnek éreztük. Kár, hogy ebbe a formába csak átlagos méretű telep illeszthető, így akkumulátoros üzemidő terén az ilyen laptopoknak esélyük sincsen kiugróan jó teljesítményt nyújtaniuk.

Az Asus N60Dp azoknak a notebookoknak a sorát gazdagítja, amelyek többek annál, mint aminek látszanak. Az Asus multimédiás modelljei közé sorolja, pedig a Radeon HD 4670 révén egészen jól elboldogul a játékokkal is. Emiatt a besorolás miatt nem kapta meg a szokásos „gamer felárat”. A tesztgépünktől csak 2,20 GHz-es processzorában eltérő modell várhatóan 230 000 forintba kerül majd. Csupán egy hasonló képességű, Radeon HD 4670-re alapozó notebookot találtunk a hazai piacon, a játékosoknak szánt MSI GX623-at. Kár, hogy az MSI EX625 már eltűnt, az EX628 pedig még nem került elő. A GX623 hasonló teljesítményű Intel platformmal (2,00 GHz-es Core 2 Duo P7350 processzorral), jobb monitorral, fémfedéllel és csuklótámasszal, de kisebb merevlemezzel és Windows operációs rendszer nélkül tízezer forinttal drágább az Asus N60Dp-nél, szóval a reális árkülönbség köztük 35-40 000 forintra tehető. Operációs rendszerrel kiegészítve a múltkori, N60Dp-nél gyengébb Asus F50Sf is drágább nála. Ennek fényében mai tesztalanyunk nagyon ígéretes, nekünk kívülről és belülről is tetszett, bár nem hibátlan a masina. Kíváncsian várjuk a konkurens Tigriseket.

Milyen az új AMD platform? Mai tesztünkből erre a kérdésre nehéz pontos választ adni, több okból is. Most csak a 2,60 GHz-es (második legerősebb) modell teljesítményét láttuk, ami lemarad az Intel leggyorsabb, ennél sokkal magasabb órajelen járó Core 2 Duo lapkái mögött. Nagyjából azonos órajelű processzorokat figyelembe véve viszont az AMD Turion II hátránya minimális a Intel alternatívákhoz képest. Arra tippelünk, hogy 2,00-2,20 GHz környékén komoly csatát vív majd a két gyártó. Sajnos a HD 4670 miatt most nem tudunk pontos fogyasztási adatokkal szolgálni, de úgy tűnik, a 45 nm-es AMD modellek ezen a téren is versenyképesek lesznek.

Van itt viszont egy komoly probléma, pontosabban kettő. Az első, hogy az Intel lassan nyugdíjazza Core 2 processzorait. Jövő év elejére várhatók az Arrandale kódnév alatt ismert új lapkák, melyek a Nehalem architektúrára épülnek, és 32 nm-en készülnek majd. Velük szemben lehet, hogy ismét lépéshátrányba kerül az AMD. A másik probléma az üzleti boldogulást érinti. Abszolút csúcsmodell nélkül nehéz egy platformot a vállalati szférába szánt vagy komoly figyelmet kapó presztízsmodellekbe betenni. Megfelelő reklám nélkül – és a konkurens Intel agresszív piacpolitikáját ismerve – pedig nehéz lesz jól befuttatni a Tigrist. Látszik, hogy az AMD ezen a téren is fejleszt, nem csak hardverben. Lehet, hogy a Vision platformpolitika lesz az út a sikerhez. Bízunk benne, hogy az AMD rövidesen előáll egy-két még magasabb órajelű Turion II Ultrával, emellett kíváncsian várjuk tesztre a kisebb modelleket a nagyszerű Radeon IGP-vel társítva.

Asus N60Dp
AMD Tigris notebook platform

rudi

Az Aus N60Dp notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre. A tesztelt laptop PORT Designs táskában utazott.