Asus F83T

Aha, még egy tizennégy hüvelykes notebook – gondoltuk nemrég, amikor az Asus laptopos oldalán böngésztük a végeláthatatlan típuslistát, és feltűnt benne az F83-as széria T csoportja. Mit is jelent az Asusnál a T? Hoppá, AMD platformot, abból meg mostanában előkerült pár érdekes! Azt írja a specifikáció, hogy Athlon Neo processzor és elég korrekt Radeon HD 4570 GPU van benne, szóval egy közelebbi ismerkedést megérdemel ez a masina. Még akkor is, ha külsőre nem tűnik olyan érdekesnek, a kis képek alapján az N60Dp-n látott ál-szálcsiszolt műanyagnak tűnik.

Aztán megjött az F83T, kicsomagoltuk, és néztünk egy nagyot. Ilyen borítást még nem láttunk. Sem nem fényes, sem nem matt, valahol a kettő között van. Tényleg műanyag, és tényleg rajta vannak a szálcsiszolást idéző vékony vonalak, így az összhatás nagyon egyedi, szerintünk kimondottan tetszetős. Pedig a masina lényegében egy teljesen átlagos 14 hüvelykes, a megszokott 35 x 24 centiméter körüli alapterülettel, valamivel kevesebb mint két és fél kilós súllyal. Szemből nézve az is látszik, hogy nem éppen vékony jószág. Homlokzatán középre került a kártyaolvasó és a drót nélküli kapcsolatok retesze, a két oldalra pedig hangszórónyílásokat telepítettek. Hátul kedvenc Asus trükkünket találtuk, a felhasználótól jó távolra helyezett szellőzőnyílást, ami mellé egy USB aljzatot is tettek. Kétoldalt látható még az analóg monitorkimenet és a Kensington zár felfogatója.

Jobbról nézve unalmas, balról nézve izgalmas az Asus F83T oldala. Jobbra az optikai meghajtó előtt egy nagy üres tér tátong, amit legalább egy-két USB-vel benépesíthettek volna. Ugyanis a másik oldalon csak két ilyen csatlakozót találtunk, ami a hátsóval együtt összesen hármat jelent. Ráadásul a két oldalsót vészesen közelre tették egymáshoz, könnyen blokkolhatók egyetlen testesebb bővítővel. És még a két hangos aljzat is vészesen közel került hozzájuk, pedig bőven lenne hely a szellősebb elrendezéshez. Például elöl az ExpessCard bővítőhely környékén. Hátul a tápcsatlakozós, Ethernet aljzatos, HDMI-s részt rendben találtuk. Egyesek minden bizonnyal hiányolják majd az eSATA-t, de szerintünk a többség meglesz nélküle.

Teljesen hagyományos zsanéron nyílik az Asus F83T. Mozgása bizalmat gerjesztően stabil, zárt állapotában is elég jól tart. A felső és alsó rész találkozására egy hengeres elemet tettek.

Belül a csuklótámaszon folytatódik a fedél érdekes borítása. Szerintünk sokkal kellemesebb és egyedibb, mint a mára nagyon elterjedt, fényes, festett felületek, ráadásul az ujjlenyomatok is kevésbé látszanak meg rajta. Most végre illenek környezetükbe a tapipad krómos gombjai. Fölöttük egy teljesen átlagos, hagyományos billentyűzettel vált a szín feketére, majd jön egy kis fényes elem, végül megkapjuk a szokásos tükrös keretben a tükrös monitort.

Annak ellenére, hogy hagyományos a zsanérja, és fizikailag semmi sem tűnik gátolni a nyitást, az Asus F83T nem tárható ki teljesen laposra. Azért nyílási szöge elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy az átlagnál magasabb felhasználók is görnyedés nélkül használhassák, ha ölbe veszik. A laptop összeszerelési minőségét rendben találtuk, anyaghasználata is hozza az árkategóriájának – 150- 200 000 Ft közötti gépeknek – megfelelő szintet. Fedele és billentyűzete enyhén horpadt, kijelzője egy kis csavargatástól hullámozni kezdett, de ezek általános notebookos jelenségek.

Alulról a szokásos Asus látvány tárul elénk. A hátra, középre helyezett hűtés miatt előre költözött az akkumulátor, aminek bővíthetősége így lényegében nullára korlátozódott. Be kell érnünk az alap, nem túl nagy hatcellással, melynek kapacitása 46 Wh. Vele átellenes oldalra, külön fedél alá került a merevlemez, amit felső fémburkolattal is megtámogattak. A fennmaradó részen egy jó nagy ajtó mögött rejtőzik a hűtés, az alaplapra integrált CPU – a hőcső végén – és a GPU. Mellettük a jobb szélen látható a Mini PCI Expess aljzatba telepített Wi-Fi adapter, az alsó nyúlványban pedig elérhető a két DDR2 memóriamodul.

Két kiegészítőt találtunk a notebook mellé csomagolva. Az egyik a fekete vezetékes kisegér, a másik pedig egy szolid minőségű válltáska volt.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Fölöttébb érdekes platform dolgozik az Asus F83T modelljében. Bár nem egy különösen karcsú masina, az AMD ultravékony gépekbe szánt Athlon Neo MV-40 processzora dolgozik benne. Ez egy 65 nm-es gyártástechnológiával készülő, K8 architektúrás, egymagos processzor, ami a kategóriában viszonylag magas, 1,60 GHz-es órajelen jár, másodszintű gyorsítótára pedig 512 kB. Intel vonalon a Pentium SU2000 és Core 2 Solo SU3000 család közvetlen konkurensének mondható, de 15 wattos fogyasztási kategóriájával ezeknél a 45 nm-es chipeknél miden bizonnyal nagyobb étvágyú.

Az AMD platformok legerősebb része, a chipkészletbe integrált, komoly multimédiás képességekkel ellátott grafikus mag ezúttal kimaradt a képletből. Helyét egy korrekt kis diszkrét grafikus kártya, a Mobility Radeon HD 4570 vette át. Annyit érdemes tudni róla, hogy az Intel CULV platformos gépekben közkedvelt HD 4330-hoz hasonlóan 80 darab, DirectX 10.1-et támogató számolóegysége van, melyek viszont lényegesen magasabb, 680 MHz-es órajelen járnak, miközben a HD 4330 csak 450 MHz-et tud. A memóriavezérlő mindkét esetben 64 bites, a végén DDR2, DDR3 vagy GDDR3 memória csücsülhet. Esetünkben az Asus 512 MB DDR2-t telepített rá, ami 500 MHz-en jár. Jó kérdés, hogy a kis processzor képes-e kihajtani.

Teljesen konvencionálisnak mondható a hazai piacon elérhető Asus F83T többi komponense. Tizennégy hüvelykes kijelzője a szokásos 1366x768 pixellel rendelkezik, memóriája és merevlemeze bőséges, 4 GB, illetve 500 GB, van DVD-írója, n-es Wi-Fi adaptere, Bluetooth modulja, HDMI kimenete, webkamerája, két Altec Lansing hangszórója, valamint jár hozzá egér és táska. Mindezek fényében a 159 000 forintos vételár egészen kellemes, de sajnos ebben az operációs rendszer nincs benne. Nem tűnik rossz alternatívának a 2,10 GHz-es Intel Pentium Dual-Core T4300-as processzorral szerelt, SiS chipkészletes Asus F83Se sem, amelyért 172 000 forintot kell kifizetni.

Mivel az AMD Athlon Neo processzorral fémjelzett platformjának az Intel CULV-vel szemben kell helytállnia, ezért két Intel processzoros ellenfelet választottunk neki. Az első a szintén egymagos, de alacsonyabb órajelű Pentium SU2700, a másik pedig a kétmagos Core 2 Duo SU9400 lett.

Több mint 20%-os órajelbeli előnyének köszönhetően a kis Athlon tartotta a lépést a Pentiummal, bár bizonyos lebegőpontos tesztekben alaposan lemaradt mögötte. Tömörítésben viszont ez Everest résztesztjében és a 7-zip kitömörítős menetében is jobbnak bizonyult, és ugyancsak nyerte a memóriakezelős kört. A kétmagos Core 2 Duo ellen viszont már nem sok esélye maradt.

Kíváncsiságból néhány játékot is kipróbáltunk, de eléggé lehangoló eredményt kaptunk. A nem éppen friss Unreal Tournament 3-ban például 800x600-as felbontásnál is éppen hogy csak elértük a 30 fps-es átlagot. Valamivel jobb volt a helyzet az Oblivionban, ott közepes beállítással 1024x600-as felbontásban is használható, 24 fps-es értéket kaptunk (ez kevésbé pörgős játék, nem szükséges olyan magas fps), 800x480-ban, alacsony minőséggel pedig 32 fps-t mértünk. Alaposan visszavéve a grafika részletességét – 800x600, very low beállításon – a World in Conflict is hajlandó volt 27 fps-es átlagot produkálni, de a GRID és a Far Cry 2 nagyon szenvedett. Előbbivel a leggyengébb beállítható grafikával is csak 18 fps-et értünk el, utóbbi pedig low állásban felbontástól függetlenül – 800x480-at, 1024x600-at és 1366x768-at próbáltunk – 22 fps-t produkált, és iszonyatosan belassult, amint valamilyen akciódúsabb részhez értünk. Úgy gondoljuk, hogy a gyenge processzor, de még inkább a VGA nagyon sovány memóriás alrendszere volt a szűk keresztmetszet.

Merevlemezes tesztjeinkben arra jutottunk, hogy az AMD és Intel konkurens platformja lényegében ugyanazt tudja, de azért a Seagate merevlemezzel az előbbi picivel jobbnak bizonyult.

500 GB-os Seagate merevlemez AMD és Intel CULV platformmal

Kellemetlen szájízzel indultunk neki a Wi-Fi-teszteknek, ugyanis az Atheros oldalán utánajártunk, hogy a felhasznált AR9285-ös adapter csak az 150 mbps csúcssebességű átvitelt támogatja, a 300 mbps-ot nem. A méréshez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X60 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.

Amikor az egyik számítógép Ethernettel kapcsolódott a routerhez és csak egy drót nélküli kapcsolatot kellett kezelni, az átviteli sebességek még viszonylag jók voltak. Igaz, a vétel szempontjából nehéz, 5-ös pontban nem sikerült kapcsolatot létesíteni, és a távoli, 6-os pontban is alig kaptunk sávszélességet. Teljesen drót nélküli kommunikációra váltva drasztikusan visszaesett az átviteli tempó, és tovább romlott a hatótávolság. Ezen a téren az Intel platformba integrált vezérlője sokkal jobb szokott lenni, bár azoknál is várható, hogy alapszinten a mostani 300 mbps-os vezérlőt 150 mbps-os váltja.

Megjelenítés, bevitel

Mostanában egyre több új laptop érkezik LED háttérvilágítású kijelzővel, de az Asus F83T honlapján nem találtunk arra utalást, hogy a kisebb fogyasztású, egyenletesebb fényerejű technológiát használnák. Mindenesetre az 1366x768 pixeles, 14 hüvelykes monitornak így is egészen jó a képe. Persze csak a TN+film technológia keretein belül. Itt is jól láthatóan torzultak a színek, ha nem pontosan szemből néztünk a képernyőre.

Készítettünk az Asus F83T-hez színprofilt azoknak, akik esetleg szeretnének a gyárinál közelebb kerülni az optimális színvisszaadáshoz. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel még látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Nem meglepő, hogy ismét a szokásos adatokat mértük. A kalibrálás előtt 10 deltaE körül volt az átlagos, 20 körül pedig a maximális eltérés az optimálistól, amit sikerült 1, illetve 3 deltaE környékére leszorítani, így a kalibrálás egészen korrektnek nevezhető, bár nem tökéletes. Az Asus F83T színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál hárommal alacsonyabb fényerőn adja a leghelyesebb színeket.

Műszerrel mérve először meglehetősen LED-esen viselkedett az F83T kijelzője. Felső és középső vonalán nagyon egyenletes fényerőt mértünk, de alsó sávja nagyjából tíz százalékkal gyengébben világított a középsőnél. Feketéjének bevilágítását átlagosnak, esetleg annál egy picivel nagyobbnak neveznénk. A panel maximális fényereje 225 cd/m² volt, ami a 0,7 cd/m²-es minimummal 320:1 kontrasztarányt jelent. Borús, kora decemberi időben ez elegendő a kijelző fényes felületén keletkező tükröződés legyőzésére, de erősebb fényben már nem.

Az Asus F83T megmutatta, hogyan lehet valami átlagosból egészen jót csinálni. Pár éve még teljesen hétköznapinak írtuk volna le a billentyűzetét, csak a közepének nagyon enyhe horpadását jegyeztük volna meg negatívumként. Most viszont a numerikus paddal „megáldott” és/vagy szigetes kialakítású notebookos billentyűzetek korában meg kell dicsérnünk korrektül járó, méretes gombjai miatt. Egyedül a kurzotmozgatókat és az Entertől jobbra lévő oszlopot szűkítették le egy kicsit. Van még egy, banális hibája ennek a klaviatúrának. Nem fehérrel, hanem világosszürkével feliratozták, így nem elég kontrasztos, homályos környezetben nehezen olvasható le. Praktikus extrája viszont a cseppállóság.

A fő billentyűzet fölé két gombot és három kék LED-et telepítettek. A nagyobbik gomb a ki/bekapcsolásra szolgál, a kisebbikkel a gép kikapcsolt állapotában az Express Gate mini operációs rendszer aktiválható, bekapcsolt állapotában pedig a sebességprofilok között válthatunk vele. A LED-ek a leragadó gombokhoz és a merevlemezhez tartoznak, fényük sötétben sem volt zavaró.

Szerintünk csinosan olvad bele környezetébe a tapipad. Felületét enyhe peremmel, és minimális érdesítéssel különböztették meg a csuklópadétól, és a mérete is rendben van. Most végre illettek környezetükbe a krómhatású gombok, melyek a finom járáshoz némi koptatást igényelnek.

A fenti, teljes billentyűzetet ábrázoló fotó bal alsó sarkán látható, hogy a fényes, szálcsiszolt hatású felület enyhe mattítást kapott. Az oda tartott névjegykártya feliratát nem tükrözte vissza maradéktalanul, úgy, mint a szokásos, fényes felületű gépek, de azért egy nagy szögletes folt megjelent rajta. Szólni kell az F83T hangjáról is. Sajnos a nem túl szerencsés elhelyezés ismét adott egy pofont az Altec Lansing sugárzók hangképének. Magas és közép tartományukat kézzel leárnyékolva a hangzásuk legfeljebb átlagosnak mondható.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Nem járt még nálunk vékony gépekbe szánt AMD platform, ezért fokozottan kíváncsiak voltunk a hangjára, melegedésére és fogyasztására. Azt már elsőre tudtuk, hogy a magasabb fogyasztási kategória és a HD 4330-nál erősebb VGA miatt gyengébb lesz ezen a téren az Intel CULV-nél, de nagy kérdés ennek az eltérésnek a mértéke. Nyugalmi állapotban a hátulra helyezett kimeneti nyílás miatt valamivel 20 dB alatti neszezést érzékeltünk csak, igaz, a hátlap felől ennél nagyjából öt decibellel hangosabb volt a gép. Felületi hőmérsékletét abszolút rendben találtuk, csak a csuklótámasz bal sarka – a merevlemezes rész – melegedett 35 Celsius-fokra. Tesztlaborunkban 24 fokos hőmérséklet uralkodott a mérés során.

Megterhelve a kis egymagost 43 fokos hőmérséklete 49-re ugrott, és hangja is finoman erősödni kezdett. Az első perc közepén egy nagyobb ugrást tapasztaltunk, amivel a zajszint a monitor felőli oldalon 26 dB környékére szökött fel. Újabb egy perc elteltével, amikor a CPU 50 fokosra melegedett, még két 2 dB-t erősödött a hang. A gép előtt ülve ez nem volt zavaró, de kollégánk, aki a szobában dolgozott, megjegyezte, hogy ez a gép hangosabbnak tűnik az átlagosnál. A hevítést félórányi játékkal fejeztük be, amivel 53 fokig melegedett a processzor. Tesztünk alatt a winchester 39 fokos kiindulási hőmérséklete 45 fokig emelkedett. Ez nem annyira vészes, különösen annak tudatában, hogy a beépített Seagate merevlemez a konkurensek 55 fokával ellentétben 60 fokig üzemképes. A felületi hőmérsékletek is rendben voltak, lényegében csak a merevlemezes rész melegedett számottevően.

Hangban és hőtermelésben tehát nem tűnt gyengébbnek az AMD vékony notebookokba szánt megoldása az inteleseknél. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy az Asus F83T sokkal vaskosabb masina a szokásos CULV-s laptopoknál, komolyabb hűtést lehet beleszerelni. Akkumulátoros tesztünkben eléggé lehangoló számokat kaptunk. A 65 nm-es processzorral és magas órajelű, kis VGA-val fémjelzett konfig nyugalmi állapotban is három óra alatt felemésztette a 46 Wh-s akkumulátor nem túl nagy tartalékait. Ez az időtartam H.264 kódolású videolejátszással két órára csökkent, teljes terhelésen pedig alig több mint egy óra alatt megállt a tudomány. Legalább az akkumulátor feltöltése viszonylag gyors volt: picivel kevesebb mint két óra alatt teljesen visszatápláltuk, másfél óra alatt pedig több mint 85%-os töltési szintre jutott.

Érdemes kiszámolni az akku kapacitásából és az üzemidőből az AMD platformos, kis VGA-s notebook fogyasztását. A nyugalmi állapotra nagyjából 16 watt jön ki, ami bizony több mint a duplája a Core 2 Duo SU9400-zal és Radeon HD 4330-cal szerelt Acer Aspire Timeline 4810T étvágyának. Igaz, annak LED-es kijelzője és teljesen lekapcsolható, alacsonyabb órajelű VGA-ja volt. Videózás közben az AMD platform már több mint 24 wattot igényelt, míg az Intel konkurensnek ismét elég volt ennek a fele. Végül, teljes terhelésnél 40 watt fölé emelkedett az AMD-s Asus F83T energiaigénye, miközben a jóval erősebb processzorú, de valamivel gyengébb grafikus kártyás Intel beérte 23 wattal. Ezen a területen sokat kell még fejlődnie az AMD-nek.

Értékelés

Érdekes tizennégy hüvelykes notebookot ismertünk meg az Asus F83T személyében. Fényes, de mégsem tükrös borítása nagyon egyedi, szerintünk nemcsak látványos, hanem praktikus is, hiszen nem látszanak meg rajta annyira az ujjlenyomatok, mint a tükrös gépeken. Örömmel láttuk, hogy az Asus ennél a modellnél visszatért régi billentyűzetéhez, és a tapipad kialakításával is meg voltunk elégedve. Bár a monitor nem LED háttérvilágítású, egészen kellemes képet adott, igaz a 768 sor sok esetben kevés lehet. Nem tetszett a gép viszonylag nagy, 2,39 kilogrammos tömege, és hogy ebbe csak átlagos akku fért, ami ráadásul elhelyezése miatt nem is bővíthető.

Teljesítményben majdnem azt kaptuk, amire számítottunk. Azt vártuk, hogy az AMD egymagosa viszonylag magas órajelének köszönhetően lekörözi majd a CULV-s Pentiumot, s bár ez nem így történt, a lemaradás szerencsére csak minimális. Bízunk benne, hogy rövidesen az ultravékony notebookok is kapnak 45 nm-es, K10-es AMD processzort. Csalódtunk viszont a kis Radeon képességeiben. Elvileg illene jobbnak lennie a játékokban, de vagy a processzor vagy a szűk VGA-s memóriavezérlő fogta vissza, így régebbi játékoknál is nagyon le kellett butítani a grafikát, hogy legalább úgy-ahogy játszható sebességet kapjunk.

Szóval ez a laptop inkább HD videók lejátszására való, amit a HDMI kimenetnek köszönhetően modern tévére is kivezethetünk. Szomorúan tapasztaltuk a Wi-Fi adapter gyengeségét, és az elvileg jó hangszórók elhelyezésével sem voltunk maradéktalanul elégedettek. Ennél is borúsabb volt a helyzet fogyasztás terén, amit a kis akku tovább rontott. A három órás maximális és csupán egy órás minimális üzemidő messze elmarad a konkurens Intel megoldások mögött.

Árban sem tűnik annyira nyerőnek az Asus F83T, ugyanis a lényegesen erősebb, 2,1 GHz-es Pentium Dual-Core processzorral szerelt F83Se csupán 13 000 forinttal drágább nála. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a 159 000 forintos alapárban nincs Windows, akkor a Microsoft operációs rendszerével, kétmagos CULV processzorral, és kis diszkrét VGA-val, valamivel 200 000 forint fölött kapható masinák is felmerülhetnek alternatívaként. Ugyanez mondható el akkor is, ha felülről, a 15,6”-os kijelzővel szerelt gépek irányából közelítünk. Nekünk külseje, szokatlan színe miatt bejött az Asus F83, de inkább Intel platformmal vennénk meg.

További képek az Asus F83T notebookokról a galériában.

rudi

Az Asus F83T notebookokat az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre. A tesztelt laptop PORT Designs táskában utazott.