Hirdetés
Page 1
Szeretni fogom? Szereted a rail-shootereket? Játszottál annak idején a Galaga-val? Két igen esetén a harmadik válasz is határozott igen.
Retró-futúr. Olyan retró, ami nem feltétlenül a szűkmarkúan adagolt színes pixelekkel akar kitűnni, hanem klasszikus stílusokat gondol tovább. A rail-shooter, a sínen vontatott lövölde pedig ilyen klasszikus stílus, és mindenképpen retró - a zsáner mára gyakorlatilag elhalálozott, magában mindenképpen, nagy költségvetésű játékok dedikált pályáin tűnik fel néha, ritka vendégként. A lényeg: a mozgásszabadságot vagy teljesen, vagy részlegesen korlátozzák, neked elsősorban és leginkább csak lőnöd kell, de azt nagyon. Az Aces of the Galaxy esetében az űrben. Mert...
Mert a Skurgian Birodalom nem nyugszik, a gonosz bogárnépségnek a mi szép Kék Planétánkra fáj a foga. A túlerő hatalmas, a fenyegetés még nagyobb - oda minden? Ugyan, dehogy: egy bátor pilóta (Te, és csakis Te) lenyúlja Büdösbogárék flottájának büszkeségét, az Omega vadászgép prototípust, és nekiáll az inváziós erők szisztematikus felszámolásának. Háború jön, nagy és látványos.
A kellően bugyuta, és ennek megfelelően előadott háttörténet a műfaj sajátja, ízlés szerint elnyomható - az Aces of the Galaxy nem ettől működik, vagy nem működik.
A játékmenet az, ami eladja.
Az Aces of the Galaxy a zsánert kevésbé ismerőknek talán az XBLA-ről szintén szipkázható Rez-zel állítható párba. A mozgástered korlátozott, “csőben repülsz”, ha úgy tetszik. Nem a szó legszorosabb értelmében persze, a Galaxy űrbéli pályái masszívak, csillagködökkel, komor planétákkal a háttérben. A játék az első perctől fogva fáradhatatlanul hajigálja az ellenfeleket a nyakadba, a kezdeti vadászgép-csoportok mellett később megjelennek a méretesebb hadihajók, és a különféle ízben és méretben érkező cirkálók is. A fegyverválasztékod három eszközből áll: gépágyú, célra tapadó rakéták ás torpedók. Kevés? Nem, pont elég. Talán azért, mert a pályákon felnyalható upgrade-ikonokkal több fokozatban fejleszthetők, a kezdetben tüdőbajos pincsi módjára köhögő gépágyú a sokadik fejlesztés után bömbölő oroszlánként tépi szét a Skurgian harci gépek fémtestét. Nem csak az ellenfelek jelentenek fenyegetést, hanem a környezet is: az űrben sűrűn előforduló aszteroida-mezők kerülgetése külön, halálos kihívás. Ha már fenyegetés: a látható ellenfelek mellet megjelennek a láthatatlanok is - még szerencse, hogy az Omega külön gombbal aktiválható radarja lerántja róluk az álcát, így lőhetővé, sebezhetővé válnak. A káoszban a fegyvereken kívül az ideiglenesen temporális mezővel (egyszerűbben: az idő belassításával) vághatunk rendet, kár, hogy a lehetőség roppant korlátozott, a hatás alig pár másodperces, és kínosan hosszan töltődik újra.
Az Aces of the Galaxy kilenc pálya-csoportot, és három nehézségi fokozatot kínál. Egy pálya-csoport három szcenárióból áll - egyszerre hármat soha nem fogsz berepülni belőlük, a külön magadhoz ragadható warp-ikonok segítségével választhatsz közöttük. És micsoda pályák ezek! Az AoG az Xbox Live Arcade kínálat vizuális toplistájának felső szekciójában tanyázik, vagyis piszkosul látványos. A mély kékekkel, vörösökkel, feketékkel operáló vizuális stílus megkapó, a mozgatott objektumok száma magas, és a pusztítást kísérő effektekre (rakétatűz, robbanások) sem lehet panasz. Külön vállveregetést érdemel a zenei szekció: a heroikus, néhol vonósokkal tűzdelt elektronika remekül festi alá az akciót.
Az Aces of the Galaxy sok szempontból oldszkúl játék. Az elején kapsz három életet, mentési lehetőség vagy checkpoint-rendszer itt nem létezik, lenyomod a játékot egyben, vagy sehogy - a zsáner hagyományait tekintve teljesen rendben is van a dolog. A boss-küzdelmek hiánya viszont fájó pont, az időnként feltűnő, nagyobb kihívást jelentő elit gépek inkább csak bónusz pontszerzési lehetőségek, mint embert próbáló főnökök. A társas szórakozást követelők ellenben megtalálják a számításuk - kétfős közös képernyős, vagy online kooperatív multi lapul az opciók között.
A Galaxy jó játék, szép játék, élvezetes játék. 800 pontba kerül, annyiba, mint a Rez. A műfaji egyezés okán felmerül a kérdés: melyik a jobb? A Rez, már csak azért is, mert az AoG nem bír annak művészi értékeivel. A Galaxy ettől függetlenül teljes szívvel ajánlható darab, látványos, modern köntösbe bújtatott tisztelgés egy lassan feledésbe merülő játékstílus előtt. Pontosan olyan, mint amilyennek 82-ben, a markodban csúszós kétforintosokat szorongatva a Távoli Jövő Nagy Játékait elképzelted.
