Új hozzászólás Aktív témák

• #312 Latissimus Dorsi senior tag #65675776 #309

  Új Válasz 2005-11-22 15:12:35 #312

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Latissimus Dorsi

  senior tag

  válasz #65675776 #309 üzenetére

  Bocsi hosszú lesz:
  
  ''Pumák az Oroszlánok ellen
  
  Németh Zoltán
  
  Alattam lassan suhannak a vakítóan fehér cumuluszok a jól megszokott 3-es légtérben, valahol Kecel környékén. Mellettünk pár méterre lassan himbálózik egy MiG-29-es.
  Mint mindig most is gyönyöru látvány ez a gép. Még pár másodperc és összecsapunk egy gyakorló légiharcra, nem túl surun, de azért néha elofordul ez mostanában velünk.De ez a feladat mégis nagyon különleges számomra, ugyanis most egy amerikai F-16 B hátsó ülésében ülök, elottem Spanky, egy kanadai pilóta, aki a holland légiero cserepilótájaként már lassan két éve a királyi légieronél repül.
  Az orosz vadászban pedig Hegedus Erno (magyar) és Weeds (holland) repül. Nagyon kényelmesen ez a kabin, az ülésem gyárilag 30 fokban hátradöntve, a lábaim kényelmesen nyugszanak a pedálokon, a bal kezem baloldalt a gázkaron, a jobbom pedig a jobb oldalon, egy kéztámaszon pihen. Mégis én vezetek, hiszen a harci gépek között egyedülálló módon ezt a típust egy „side-stick” segítségével irányítják, ami a kabin jobb oldali panelján helyezkedik el. Én vezetek, pontosabban közlöm a számítógéppel, mit is akarok. Egy bonyolult program irányítja a gépet, mindig az ideális helyzetnek megfeleloen állítja a kormánylapokat, és persze figyeli a kezem mozgását is néha, amikor rá ér. De ezt csak tudatom tudja, az érzékeim tökéletesen be vannak csapva, a gép nagyon jól követi a mozdulataimat, teljesen olyan, mint amit eddig megszoktam. Természetesen felkészítettek, eloször szinte mindenkinek felágaskodik az F-16-os, hiszen a pilótának meg kell szokni, hogy a bot csak pár millimétert mozdul, és közben inkább a rá ható erokre figyel a számítógép. Nekem is megemelte egy kicsit az orrát a gép, amikor átvettem a vezetést, lehet ez a másik gépbol vad ágaskodásnak tunt. De most már nyugodtan, és egyenletesen úszunk az égen. Pár enyhe fordulóval próbálkozok, jól követi a gép a szándékaimat, bevallom, nagyon tetszik. Lassan át kell adnom a vezetést, arra sajnos kevés az ido, hogy annyira megismerhessem ezt a gépet, hogy légiharcra vállalkozzak vele, foleg egy 29-es ellen.
  Spanky rádiózik, én pedig nagy levegot veszek, elkezdjük a légiharc kiinduló helyzetét felvenni. Pár másodperc múlva már közel hangsebességgel repülünk, velünk szemben pár kilométerre a 29-es is gyorsít a viszonylagos sebességünk 700 méter másodpercenként. Már majdnem elrepülünk egymás mellett, amikor felhangzik a „Fights on” vezényszó, amit talán úgy lehetne fordítani „Harcra fel”. Gyozni kell, ezért nagyon keményen fordulunk, 9 g szorít az ülésbe. Kitekerem magam, jól látni mögöttünk, hogy a kétfarkú is fordul, elindul fölfelé, mi is emelkedünk. Picit lemaradunk, de szigorúan megyünk a 29-es után. De még messze van, és már is szembe fordul, ismét keresztezünk. Felemás helyzet, nem igazán tudom, kinek szurkoljak, mindenesetre tekerem a fejem, ha kell, segíteni tudjak Spankynak. Most mi fordulunk szukebben, lassan kezd elénk kerülni a másik gép, megindul lefelé, lelkesen zuhanunk utána. A 29-es elkezdi emelni az orrát, vízszintes szárnyakkal elindul felfelé, egyre közelebb kerülünk hozzá, de még nem lehet loni, most inkább fölöttünk van. Mi is elindulunk fölfelé, elkap a vadászláz, na még egy picit, ez meglesz, egy szép, szabályos bukfenc ívén vagyunk. A másik gép már lassan a hátán van felettünk, mi olyan 60 fok körül járunk fölfelé, amikor hirtelen megszólal egy noi hang: „Pull up, pull up”. Szinte köpi a „P” betuket. Spanky azonnal reagál, balra dönti a gépet, csökkenti az emelkedés szögét. Én még mindig a 29-est nézem, egyre feljebb emelkedik, aztán a tetopont után kicsit kiengedi a húzást, és egy nagyon picit ránk dönt. Még nagyon messzire mögénk mutat az orra, de a pilóta már stabilan és sokáig ránk tud nézni. A sisakcélzónak ez már jó, innen már lehetne akár loni is. Na éles helyzetben most kéne katapultálnunk, vigyorgok befelé.
  Sparky,a vendéglátó
  Spanky küzd még, megpróbál szembe fordítani, de már alig van sebességünk. A 29-es tovább fordul, orra teljesen és sokáig ránk mutat, kiengedheti a húzást, gyorsul. Most fognának be a rakéta fejek, a lokátor (a játékszabályok szerint a másik gépben most nem használnak sisakcélzót), az infra célzó, még egy apró korrigálás, indítás, gyakorlatilag végünk van. Az F-16-os nem volt képes tovább emelkedni a kritikus pillanatban, nem tudta követni a MiG-et a bukfencben. Spanky még mindig küzd, nem akarja beengedni a másikat gépágyú lohelyzetbe. Surun és hirtelen váltjuk a fordulóirányt, a másik gép cakkban van mögöttünk, pár másodpercre képes csak ránk „nézni”, ebbol valóban nem lehet célzottan loni gépágyúval. De rakétával igen, már legalább a negyedik találatot „kapnánk be”, ahhoz képest, hogy „halottak” vagyunk egész szép a látvány. Úgy tunik, a kabin plexije felnagyítja a másikat, nem tunik közelinek, de mégis hatalmas a másik gép, most látni igazán, mennyire ráfekszik a 29-es a levegore. Lassabban vált ugyan fordulót, de az orra mindig fenn marad, és folyamatosan fenyeget. Most csak akkor lenne esélye az F-16-osnak, ha a másik gépen nincs több rakéta, és elobb fogyna el az üzemanyaga. Nincs értelme tovább pazarolni az üzemanyagot (mindhárom hajtómu teljes utánégetésen dolgozik). Megszólal a rádió, másik gép „terminate”-t jelent, azaz véged. Spanky lemondóan kikapcsolja az utánégetot, vízszintesen repülünk, a 29-es felzárkózik a következo feladathoz. A második felállás is hasonlóan ér véget, elindulunk haza. Ismét van idom kicsit szétnézni, fantasztikus a kilátás a gépbol. Foleg a hátsó tér tetszik, látom a vízszintes vezérsíkot, sot egy kicsit még annál is lentebb nézhetek. Vezethetek is egy kicsit, nagyon jó az F-16-ossal repülni. De ha harcolni kellene menni, én inkább átülnék egy MiG-29-esbe.
  A Falcon hátsó ülésében
  Egy hetet töltöttek nálunk a holland 315 repüloszázad pilótái, az oroszlánok a pumák között, és mi mindenképpen nagyon jól éreztük magunkat. Szerintem ok is élvezték az ittlétet és a repülést, legalábbis nekünk úgy tunt. Sokszor és sokat tudtak a hollandok önfeledten szórakozni, látszott rajtuk az a nyugati pilótáknál már sokszor megfigyelt magabiztosság, amit mi talán a létbizonytalanság és a kevés repido miatt csak ritkán tudunk kifelé mutatni. Mi, azóta sem jutottunk el Hollandiába, pedig az oroszlánok vártak bennünket.....
  
  Nincs lóvénk de ilyen drága masinákat veszünk(Grippen) ahelyett hogy ezt a szuper típust(MIG-29) fejlesztenénk tovább,jóval olcsóbban.,ahogy mások teszik.Pl:Németek.''
  
  És ezt egy pilóta irta
  A falcon hm. adatai tényleg jobbak mint EGY RD33-masé, de kettő esetén már más a helyzet.
  Legalábbis úgy tűnik ebből a beszámolóból. Az f-15 is azért megy felfelé mint egy rakéta, mert 2 olyan hajtómű van benne mint az F-16-osban. Az RD33-mas meg nem annyival rosszabb, hogy egy F100/F110 ellensúlyozni tudja.
  
  Ja az amiknak, van jópár Mig-29-esük, amit azért vettek, hogy tanulmányozzák a gyenge pontjait. És légiharc taktikákat dolgozzanak ki ellenük! Nagyon jól csinálják. Szal lehet jobb gép az f-16 mint ahogy jobb is, de azért a gyözelmek mögött nem csak a gép/pilóta van.
  
  
  A festékekkel igazad volt! Az összes Humbarol túlélte Aszem a Szu-7-et fogom összeépíteni. Ha lesz szabadidőm. Majd nyomok képeket.
  
  [Szerkesztve]

  MOS6510 > Intel P166 > Intel Cel400 > Intel Cel800 > AMD Athlon 2,0 Thunderbird > AMD Athlon 2,5 Barton > Intel Core2 Duo E6600 > AMD Phenom II N970 >Intel Core i5-4300U > Intel XEON E3 1505M v5 > ?

Új hozzászólás Aktív témák