Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • bambano

    titán

    válasz Male #21 üzenetére

    "Maga a váltási idő, ha nem egyszer vált át, hanem oda-vissza pakolja a szálat, az mennyit lassít... ": ugyanannyit, mint ha az ütemező nem ugyanarra a procimagra ütemezi vissza a programot.

    számomra az a kérdés, hogy a fordító majd tudni fogja, hogy mikortól nem használ extra utasításokat, és akkor berak egy egyedi utasítást a programba, hogy mostantól ütemezze vissza little magra a kódot? a másik irány egyszerűbb, ha a little mag ráfut egy olyan utasításra, amit csak a big mag tud, akkor dob egy trap-et vagy kivételt, és az oprendszer lekezeli, hogy másik procira ütemezze a processzt.

    Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

  • Hieronymus

    addikt

    LOGOUT blog

    válasz Male #21 üzenetére

    "Maga a váltási idő, ha nem egyszer vált át, hanem oda-vissza pakolja a szálat, az mennyit lassít... "

    Már ma is dobálgatják a programszálakat a magok között.
    Egyetlen mag sem léphet át egy kritikus hőmérsékletet. Négy mag esetén nem engedhető meg, hogy egy mag túlmelegedjen, míg a többi három malmozzon "hidegen".
    A mai sokmagos processzorok esetében nem mindegy, hogy melyik magra kerül az egymagos túlhajtás. Ha nem a legjobban hajtható magra kerül a programszál, akkor alul fog teljesíteni a processzor.

    Az ARM integrálás nem annyira lehetetlen dolog.
    Az x87 lebegőpontos processzorok óta ismerjük a megoldást.

    Legyártunk egy új utasítást. Ehhez tartozik egy x64 processzor kompatibilis gépi kódú utasítás sorozat. Ha nincs segédprocesszor, akkor végrehajtódik a x64 utasítás sorozat. Ha van segédprocesszor, akkor végrehajtandó utasítás azonosítóját és a szükséges adatokat megkapja a segédprocesszor. Az eredmény visszaérkezéséig várakozik a program szál. Mind a két esetben.
    Nem az a cél, hogy ARM app futhasson. Az a cél, hogy a gyorsabban futhasson a x64 program.

    Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Új hozzászólás Aktív témák