Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kolopele

    nagyúr

    válasz Depression #181 üzenetére

    Elég baj ez, mindenkinek csak annyi gyereket lenne szabad vállalni amennyit saját maga el tud tartani, szépen fel tud nevelni, ruházni, stb., és nem az államnak szülnék a sok sérült gyereket. Nekem kettő van, az élet úgy hozta hogy több nem lehetett, az iker szülésnek vannak sajnos veszélyei, nem is ment simán. Viszont úgy voltam vele, lett kettő, tragédia végül nem történt, jól van ez így. Amennyiben nem jött volna közbe probléma még biztos lett volna kettő, a két fiú mellé még két lány (vagy addig próbálkoztunk volna hogy legalább egy lány legyen, aztán lehet, kijött volna egy fiú focicsapat :DDD ). Mondjuk így sem jött könnyen össze a két fiú sem, most 11 évesek, én meg 52.

    [ Szerkesztve ]

  • Timer

    veterán

    válasz Depression #181 üzenetére

    Nem látom az összefüggést, vagy épp az ellentmondást a kiragadott mondatom, és az általad leírtak között. Nem írtam olyat, hogy ez nem így van a világban másutt. Azt írtam, hogy erősen kontraproduktív már rövid távon is a mennyiséget a minőség elé helyezni, mert ezzel csökken az egyedre vetített tanult képességek köre, ezzel együtt pedig az értékteremtő képesség. A frissen munkába álló korosztály alapszintű írási és olvasási képességei is erősen korlátoltak a legtöbb esetben (kivétel természetesen mindig van, de itt most az arányok eltolódásáról a "rossz" irányba tendenciájára utalok), a kötelezettség vállalás, felelősség vállalás pedig olyan szinten idegen a legtöbb egyedtől, hogy az példátlan. Előtérbe kerülő ego, hedonizmus, yolózás, a funkcionális teljesítmény meg egy nagy nulla. Ilyenekből lesz egyre több, ezért írtam, hogy alapvetően hibás a családpolitika, szerintem. Az értékteremtő képességét nem vizsgálja sohasem, csak a születések számát, ami a megtermelt javak mennyiségét tekintve totál irreleváns adat önmagában, pláne mert nem mutatja meg azt sem, hogy a megnövekedett egyedszám a közszolgáltatások körét mennyiben terheli majd túl, miközben a termelékenység nem nő exponenciálisan, vagy akár csak lineárisan az egyedszámmal együtt. Összegezve: hiába vagyunk többen, ha a hatékonyság lóf@sz. Erre egy megoldás van, pont mint az iparban: a lehető legkisebb beruházással a lehető legnagyobb értékben termelni. Ehhez viszont nem a nyakra-főre, eszetlen módon bevállalt, majd a nevelésbe, tanítottásba fikarcnyi energiát sem invesztáló rétegek fellegekbe tolásán át vezet az út, különösen nem a dolgozni akaró és tudó réteg kárára (ide értve a már 50-es éveiket taposó korosztályt is, nem csak a gyermektelen fiatalokat).

    Basszus, jó messzire mentünk. Ha valakinek a lábára tapostam, elnézést kérek, nem személyeskedés volt a célom.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák