Aktív témák

• #8138 Cs.Orsolya aktív tag orbano #8137

  2008-03-21 22:34:10 #8138

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cs.Orsolya

  aktív tag

  válasz orbano #8137 üzenetére

  A sorszerű eseményekkel szemben a szabad akaratod ababn rejlik, hogy miként reagálsz rájuk. Te döntöd el, hogyan fogadod azt, amivel éppen szembesülsz. Nem ellentmondás, pusztán a szabad akarat kontra determinizmus egy paradoxona. tehetsz azért, ahogyna érzed magadat, mert a tudatod végtelen, és Te végtelen mennyiségű választással rendelkezel mindazzal szembeni, ami önmagadon kívül van. A kérdés az, hogy észreveszed-e mindezt, tudatosítod-e mindezt, és képes vagy-e megbékélni önmagaddal: hogy ez vagy Te, és ez így rendben, ez OKÉ, ez JÓ...
  ha elfogadod, hogy szeretsz valakit, aki már nincs, az békével tölt el. Ha nem tudod elfogadni, hogy nincs hatalmad az illető felett, akkor az békétlenné tesz, és szenvedni fogsz. Aki igazán szereti a másikat, azt békével tölti el az is, ha az a másik tőle függetlenül, szabadon létezik, és boldog. De ha nem, akkor szenved ettől. Szükségünk van másokra. Ezzel nincs is semmi gond. Akiket szeretünk, jó lenne fizikailag is közel tudni, jó lenne, ha ott lennének egy biztos pontnak, mindegy, mihez kell a biztonság éppen. De ha nincsenek ott, akkor félünk, és az fájni tud. És ha fáj, az önzővé tesz. Az önzőség pedig a szeretet ellen hat...
  Csak az tud szenvedés nélkül szeretni másokat, aki önmagát is teljes szívből szereti, és elég "hatalmas" ahhoz, hogy ne legyen szüksége senkire már. Azok szeretete végtelen... Ők érdek nélkül, csak a szeretésért szeretnek, és tudod, hogy semmit nem kell tenned már ezért, mert a puszta létezésed egyenlő a szeretéssel, és a szeretve levéssel...

  "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Aktív témák