Hirdetés

Aktív témák

  • Lengyi

    aktív tag

    Történt azóta ez-az. Édesanyámmal leültek beszélgetni, volt pár elintéznivalójuk egymással. Viszont barátnőm, hozta fel kettőnk dolgát. Mondta, hogy ő már lezárta, majd maga elé révedt és "nem tudom... nem tudom..". Nagyjából ennyi volt a lényeges része a dolgoknak. Ma felkerestem telefonon, örült neki. 3 órán keresztül csak beszélgettünk, hogy kivel mi a helyzet. Csak mesélt, mesélt, mesélt. Olyan a helyzete, hogy az egyetlen ember akihez fordulhat a problémájával az én voltam/vagyok illetve az én családom. Nincsenek igaz barátok, a szülőket meg hagyjuk.. Mesélte, hogy örül neki, hogy ilyen jóban vagyunk, azok ellenére, hogy már semmi nincs. Megkérdeztem lenne e kedve eljönni hozzám ahol tanulok, és kiruccanhatnánk, aztán itt aludna, másnap pedig együtt haza. Tetszett neki az ötlet. Meglátjuk megvalósítani, hogy fogja. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy most mi a helyzet. Telefonon ugyanúgy beszélgettünk, mint bármi máskor, csak ugye a becézgetések és érzelmek maradtak ki. Úgy tűnik, hogy már lezárta, de mégse. Azt állítja, de érzem rajta, hogy nem. Vagy csak azt érzek, amit igazán szeretnék. Nem szeretnék átkerülni barát kategóriába :( 3 hét alatt nem létezik, hogy ekkora barátok lettünk és semmi több.

Aktív témák