Aktív témák

• #26903 zso73 veterán

  2009-10-09 09:14:29 #26903

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  zso73

  veterán

  A kis Johnny hét éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyon
  kíváncsi. Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és
  érdekelte, hogy ez mit is jelent, és hogyan is folyik. Egy nap
  megkérdezte az édesanyját, aki ahelyett, hogy elmagyarázta volna, arra
  kérte a fiát, hogy este bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg,
  hogy hogyan udvarolnak a nővérének.
  Johnny el is bújt, másnap pedig elmesélte, hogy mit látott:
  - A nővérem, és a fiú egymás mellett ültek, és csendben
  beszélgettek, aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt. A fiú megölelte hE9s
  megcsókolta a nővérem, amitől ő rosszul lett, mert elég
  furcsán nézett ki az arca. Ezt biztosan a fiú is észrevette, mert benyúlt h
  nővérem blúza alá, hogy megkeresse a szívét, úgy mint az orvosok
  szokták. Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste, és csak nagy
  nehezen találta meg. Ő is biztosan rosszul lett, mert mindketten
  nyöszörögni kezdtek, meg nagyokat sóhajtozni.
  A fiú másik keze annyira fázott a rosszulléttől, hogy azt is
  bedugta a nővérem blúza alá, és mindketten elterültek az ágyon.
  Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a
  nővérem azt mondta a fiúnak:
  - Ez nagyon meleg!
  És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul!
  Valahogy egy nagy sikló került h fiú nadrágjába, ami kiugrott, és
  kinyújtózott teljes hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa
  mindentől, és nehogy elszabaduljon. Amikor a nővérem
  meglátta, egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját,
  és azt mondta:
  - Óh Istenem!
  Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már
  volt ilyennel dolgom lent a folyónál. Aztán erőt vett magán, legyőzte a
  félelmét, és megpróbálta megölni a siklót. Le akarta harapni a fejét, de
  halkan felsikoltott, biztosan mert az megharapta őt. Aztán gyorsan
  mindkét kezével megragadta, és erősen tartotta, amíg a fiú elővett egy
  szájkosarat a zsebéből, hE9s ráhúzta a siklóra, hogy még
  egyszer ne haraphasson meg
  senkit. A nővérem lefeküdt, széttárta a lábait, aztán erősen a
  combjai közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló
  azonban ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem
  engedte el. Nyögött, és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg
  mintha ki akart volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a
  szájkosarat. Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között
  összelapítják. Néhány perc múlva aztán már nem mozogtak tovább, és csak
  nagyokat sóhajtoztak. Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy
  a sikló megdöglött, mert csak úgy erőtlenül lógott rajta, és még a
  bele is kifolyt. A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a
  csatában. A fiú újra megcsókolta és megölelte a nővérem, összebújtak,
  amikor kiderült, hogy a sikló nem halt meg!
  Újra életre kelt, és tovább harcolt! Szerintem ezek a siklók
  olyanok lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van. Most a
  nővérem taktikát változtatott, és teljes súlyával ráült, hogy
  agyonnyomja. A sikló persze megint ellenállt, le-föl mozgott, néha előjött,
  máskor elbújt. Lehet, hogy egy fél órába is beletelt, mire biztosan
  megölték. Azt, hogy meghalt onnan tudom, hogy a fiú h végén letépte a
  nyálkás bőrét, bedobta a vécébe, és le is húzta.
  Az anyuka elájult....

  Mert a nevetés gyógyít.

  [ Szerkesztve ]

  "A mosoly olyan, mint egy ablakban felgyúló fény, amellyel a lélek jelzi, hogy a szív otthon van."

Aktív témák