Hirdetés

Aktív témák

  • 3psilon

    aktív tag

    "Tökömet a nőkbe" (találó!) jellegű hsz következik.

    Szóval van ez a lány. Egy hónapig írogattunk iwiwen. Aztán tali. 3x, most volt a negyedik.
    Közben egész jól összebarátkoztunk, sokat beszéltünk msnen.
    Második tali végén egy ölelés. Harmadik alatt is néhány.

    Most negyedik... szép nyugi, sziget, ülünk, lassan beszélgetés közben átkarolom, átölelem, és elég passzívan, hát, ül.

    Szóval elkezdünk beszélgetni.
    Hogy neki volt valaki nagy szerelme és még nem engedte el teljesen (16 éves... nagy kamaszkori izé). Blabla. Próbáltam őszinte és megértő lenni, és valahogy leüzenni neki, hogy ha a csávó még rég nemet mondott neki, akkor ez már nem realitás, nem gáz, az idő megoldja.
    Kézenfogva sétáltunk el, hogy ezen majd túlteszi magát. Csók nem volt, egyáltalán nem volt ilyesmire vevő, de hát majd.

    Aztán hazajőve MSN... hogy tényleg nem tudja (ez igaz, most lelkileg sincs 100%-ig oké), és járna is de nem is és LCSB is de kedvel de nem tudja.
    Megoldás: 1 hét fullos kapcsolatmegszakítás, jövő hétvégén úgyis találkozunk egy rendezvényen, hogy hiányzom-e neki. Ha igen, felhív.

    Szóval, a dolog lényege, hogy ilyet még nem szartam!!!! :W

    Mert tényleg kedvel, mert amit hagyott, hagyta, jóval hamarabb lepattinthatott volna, meg ha LCSB, akkor is jóideje megmondhatta volna.

    Engem meg, mint ilyenkor általában, megevett és felemésztett, kishíján az őrületbe kergetett a kontrollálhatatlan bizonytalanság+várakozás kombináció. Ilyen vagyok, és nem tudtam vele semmit se kezdeni, pedig előre tudtam, hogy jönni fog.

    És ma úgy mentem el vele talizni, hogy vagy összejövünk, vagy nem. Röhögök kínomban.
    Persze, most már tudom, hogy ez elég bukó, és különben is az egyetlen racionális megoldás, hogy elfelejtem, más után nézek, aztán majd max. felhív.

    Csak az idegesít hogy eddig mindig ilyen fost kaptam csak, és ő aztán tényleg egy normális csaj volt aki hosszútávú kapcsolatra is kapható lett volna.
    Ahogy barátommal beszéltük: "az a nők nagy tragédiája, hogy sosem tudják igazán, mit akarnak".
    De legalább van bennem annyi, hogy nem kezdem el magamat ostorozni. Biztos velem van valami, hogy eddig sosem jött össze, de ez van, ilyen vagyok. Ráadásul ez öngerjesztő, hogy egyre nehezebb a másikban megbízni, hiszen eddig csak rossz tapasztalatom volt.

    Ennyit hőbörögtem. Veletek volt hasonló? Esetleg valakinek van ötlete, mi az hogy "tényleg nem tudja"?

    Specs: Ryzen 7 5800X, 48Gb RAM, RTX 3060Ti 8Gb, Fedora Linux | Kawasaki ER-6F 2006

Aktív témák