Új hozzászólás Aktív témák

• #1069 BonFire veterán thyeby #1068

  Új Válasz 2018-01-05 17:30:13 #1069

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BonFire

  veterán

  válasz thyeby #1068 üzenetére

  Nyírségi (ejtsd: nyírséígi) vagyok. A sógoromat, aki Pest környéki, rendkívül idegesítik a „leöltözni”, „feloltani (lámpát)” és a „csikol” szavaink. Utóbbi azt jelenti, hogy csiklandoz, de van még pár ilyen számukra idegesítő szófordultat, például:

  – Jössz nálunk?
  – Nem, most nagyanyámnál megyünk.

  Én megyek, te mensz, ő megy stb.

  – Merre mensz?
  – Nagyanyámnál.
  – Nem a bóútba?
  – Ott már vóútam.

  Továbbá majd az összes magánhangzónk ilyen dupla, pl. g(e)őz, k(i)ék, t(a)ó, f(e)őd, és a mássalhangzó torlódásnál keletkező l-t nagyvonalúan kidobjuk: vóút, bóút, feőd, meghóútt.

  A „kék” meg azt jelenti, hogy „kellene”.

  Ezenkívül minden igekötős szerkezetbe belekényszerítjük a „fele” szót. Egyed megfele, csináld megfele, menjünk elfele, nézek ráfele, megyek az utcán átfele… – különösen felszólító módban hangsúlyos ez. Afféle nyomatékosítás. Kérdeztem egy nem szabolcsit, hogy ők hogy fejezik ki azt, hogy „Egyed már megfele!”, erre a válasz az volt, hogy „Edd már meg!”. Ami valamiképp nem adekvát, mert nálunk ez a „fele” úgy működik, mint valami folyamatos igeidő, ami magyarban elvileg nem létezik, és aki nem itt nőtt fel, az nem is érzi ennek a szerepét

  A Prohardveren nem olvasok privátot! Csak topikban vagy a publikus e-mailemen adok tanácsot.

Új hozzászólás Aktív témák